| A Liverpool FC megalapítása |
 Amikor 1888-ban megalakult az Angol Labdarúgó Szövetség (FA), akkor az Anfield már létező stadion volt. '88. szeptember 8-án, az angol futball első játéknapján az Anfield Roadon az Accrington vendégjátékát köszönthette a közönség, az Everton Football Club szurkolótábora.
A kék-fehér mezben feszítő Everton játékosok nem sokat tétováztak, 1891-ben az Anfielden máris bajnoki címet ünnepelhettek. De ne rohanjunk ennyire előre. Mindkét klub (EFC,LFC) egy új templomnak (St Domingo - azóta lebontották), és John Houldingnak köszönheti létét, aki akkoriban tory (konzervatív párti) képviselő, és Liverpool főpolgármestere is volt egyben.
A St Domingo templom focicsapatot szervezett szigorúan amatőr alapokon, hogy a sport erejének segítségével nevelje a helyi srácokat, hogy egészséges életet éljenek és hogy megtartsa őket a vallásos életben. Körülbelül egy évig tartó lelkes amatőr Stanley Park-beli játék után, mégis profi klub létesült, melyet a templom tiszteletére (annak helyére utalva) Everton Football Clubnak neveztek el.
A St Domingo csapata nem a templomban, hanem a Queen's Head Hotelben tartotta alakuló ülését, amelyet "Ye Anciente Everton Toffee House"-nak is szoktak nevezni - innen az Everton beceneve, a Toffees. Azzal, hogy az Everton nevet választották a csapatnak, bebiztosították, hogy a laikusok soha nem fogják tudni, hogy honnan is származik ez a focicsapat. Ez több, mint egy évszázad után még nemcsak Európában, hanem még országon belül is gondot okoz egyeseknek.
 A szárnyait bontogató Everton sok helyen játszott az Anfield Road és a Walton Breck Road környékén, mire végülis megtalálta végleges (akkor még így gondolták) helyét a mai Anfielden. A futballklub virágzott, pénzügyileg megerősödött John Houlding elnök remek irányítása alatt. Houlding eredetileg sörfőző volt, akkoriban a liverpooli tanács tagja, később a város polgármestere.
Minden érdeme ellenére nagyon elfelejtett figurává vált a városon belül, eltekintve egy az Igazgatóság előcsarnokában elhelyezett bronzplakettől az Anfielden, és egy szép olajfestménytől, mely a klub múzeumában található.
Furcsa, hogy egy olyan ember, aki elindította az Evertont, és megalapította a Liverpoolt ilyen kis figyelmet kapjon az utókortól. Egyes helyeken a városban úgy emlegették, "King John of Everton". A nagyon rövid Houlding Street sarkán található Sandon Pub is az ő nevéhez köthető. Egy ideig ő volt a tulajdonos és rengeteg Everton-gyűlést tartottak itt, a kocsma mögötti tekepavilonban. Mind a Liverpool, mind az Everton első csapatképei ennél a pavilonnál készültek. A pub évekig teret adott az Everton játékosok átöltözésének is.
Kérdéses, hogy Houlding segítsége nélkül az Everton alapító tagja lehetett volna-e az angol bajnokságnak 1888-ban. 1884-ig a Stanley Park északi részén, a Priory Roadon rendezték a meccseiket, ám ezek túl nagy zajt csaptak, amit a helyiek nem nagyon méltányoltak.
Ezért Houlding '84-ben felkereste barátját, egyben sörfőző-kollégáját Mr. Orrell-t, aki rendelkezett egy megfelelő telekkel az Anfield Roadon, és könnyen megegyeztek az üzletben. Ezentúl Houlding bérleti díj ellenében engedte a csapatnak használni a telket. Ez volt az a pont, amikortól az Everton igazgatóságának egyes tagjai kritizálni kezdték az elnököt, amelyből később bonyodalom alakult ki 1892-ben. Az elöljárók nem csak a bérleti díj miatt zúgolódtak, hanem az is szúrta a szemüket, hogy Houlding kizárólag a saját gyártású aléját (sörét) kívánta a pályánál, a meccsek idején árulni. Nehezen emésztették meg, hogy Houlding személyes profithoz jut ilyen módon. Az nem számított, hogy éppen Houlding volt az, aki gyakran magánvagyonából segítette ki a csapatot, hogy megvehessenek egy-egy játékost, vagy hogy építhessék a pályát. A Sandon öltözői funkciója is Houlding érdekeit szolgálta, hiszen a fáradt játékosok is itt vezették le a feszültséget az edzések után. Egy levél - mely a Liverpool Echo című újságban jelent meg - is azt bizonyítja, hogy Houlding nem akarta, hogy a csapat elhagyja a pubot. Az író: "Szégyen, hogy egy ilyan nagy klub focistáinak a meccsek napján emberek tömegén kell átverekedniük magukat."
A klub menedzselése körüli vita 1889-90-ben érte el tetőpontját. Az Anfield bérleti díját megint felemelték. Az Evertonnak 1884-ben 100 fontot kellett fizetnie a pályáért. 1889-1890-re Houlding felemelte a díjat 250-re. Az elnök kitalált néhány tervet a helyzet megoldására. Az egyik ezek közül, hogy alakítsák a klubot részvénytársasággá. 1891. szeptember 15-én gyűlést hívott össze, hogy megnyugtassa az igazgatóságot.
Viharfelhők gyülekeztek, így a helyi sajtót kizárták az ülésről. És a baj - amitől tartottak - be is következett. Houlding felajánlotta az Everton FC-nek, hogy megvegye az Anfieldet és az azt körülvevő földterületet. Az ár viszonylag magas volt, a tagság elutasította, pedig a klub fejlődését tekintve a földterület ára hamar megtérült volna.
Ugyanez év októberében a tárgyalások holtpontra jutottak. Az igazgatóság és a játékosok döntő többsége kivonult az Anfieldről, hogy új pályát építtessen magának. Egy 1893. áprilisi programfüzetben Houlding tett egy tétova kísérletet, hogy megmagyarázza a történteket a szurkolóknak. Azt állította, hogy felajánlotta a klubnak, hogy meghitelezi a bérleti díjat az Evertonnak, amíg a gazdasági társaság igazán el nem kezd prosperálni. Ha ez mégsem jött volna össze, ő mindent elvesztett volna.
Amit az Everton vezetősége igazából kifogásolt, az az, hogy Houlding ismét kizsákmányolta volna az Evertont a telek eladásával. Houlding ugyanitt úgy gondolkodott, hogy kilenc évi áldozatos munkája után ennyit megérdemelt volna. Houlding sikeres üzletemberként nagy jövőt jósolt az Evertonnak, ezért szerette volna, ha saját pályával rendelkeznek, és rendben fejlődnek tovább.
 Sajnos a vezetés többsége nem osztozott Houlding előrelátásában, és nem bíztak benne. Ők egy hosszú távú bérleti szerződést szerettek volna, de a Houlding által ebben az esetben megszabott árat sokallták. A tagok olcsóbb bérleti díjat követeltek. Houlding öntudatos ember lévén megtagadta, hogy bárki is ultimátumot intézzen hozzá: "Nem értem, hogy egy olyan gentleman, aki ennyit tett a klubért miért kell, hogy elviseljen ilyen bánásmódot."
A hivatalos szakítás Houlding és az Everton között 1892. március 12-én zajlott le. Egy tagsági gyűlés alkalmával - melyet George Mahon, az elnök egyik ellenfele vezetett - váratlanul megjelent Houlding. Mahon felállt, hogy átadja helyét az elnöknek. "Ellenségeitől" körülvéve Houlding ezt a híres mondatot mondta: "Ítélőszék előtt vagyok itt, és egy bűnöző sosem foglal helyet." Ezután kivonult 18-19 másik tag kíséretében.
A Liverpool FC 1892. március 15-én John Houlding Anfield Road-i házában alakult meg. A gyűlésen Houlding, és az Evertonból távozott legjobb barátai voltak jelen. William E. Barclay ragaszkodott hozzá, hogy az új névnek mindenképpen "Liverpool"-nak kell lennie.
Barclay lett az Everton főtitkára, mikor elindultak az első hivatalos bajnokságban 1888-ban, ezért a Liverpoolban is hasonló szerepkörrel bízták meg. Houlding maga egy "új Everton"-t szeretett volna létrehozni. Londonban megpróbálta bejegyeztetni a csapatot "Everton Football Club and Athletic Grounds Company plc" részvénytársaságként, hiszen a régi Everton még mindig nem volt rt. Így szerette volna eléggé inkorrekt módon megkaparintani az Everton nevet saját csapata részére. Azonban a Futball Bizottsághoz berendelt Houlding-nak megtiltották ügyeskedéseit, és felkérték, válasszon más nevet.
Ugyanekkor elkötelezett Everton-szurkolók egy csoportja - köztük a St Domingo orgonistájával - megvettek egy telket 8090 fontért a Stanley Park északi részén. Négyen közülük fejenként fizettek ezer fontot, csak hogy létrejöhessen az üzlet.
Eközben Houlding - mivel nem tudta megszerezni az Everton FC nevet - engedett főtitkára kérésének, és inkább az egész várost szimbolizáló Liverpool nevet vette föl a csapatnak. A vörös színt szintén hasonló megfontolásból véglegesítettük 1894-ben, hiszen a vörös volt mindigis a város színe. A klub hivatalos emblémája 1901-ben lett a Liverbird.
 Nem sok vezető és játékos csatlakozott a Liverpoolhoz, így szinte a semmiből kellett építkezni. Szerencsére John McKenna hűséges maradt Houldinghoz, csakúgy, mint Barclay. A csapatépítés feladata McKennára, erre a dinamikus és megnyerő írre hárult. Az "Őszinte John McKenna" rengeteget tett a Liverpoolért és az angol futballért.
30 évig volt igazgató a klubnál, és két alkalommal elnökként is megállta a helyét. 1905-től tagja volt az FA Tanácsának, és 1910-ben megválasztották a Labdarúgó Liga elnökévé. 1928-ban ő lett a Football Association (FA, Labdarúgó Szövetség) alelnöke. 1936-os haláláig rengeteg egyéb funkciót is betöltött. Köztiszteletben álló ember volt, akinek egyedülálló felfogása volt a játékról. Houlding volt a klub alakítója, de a korai sikerek mögött McKenna munkája és tehetsége állt.
Az angol futballon belüli gyors felemelkedése bizonyítja McKenna tehetségét mind a szakmai, mind az irányítói területen. Houlding nagylelkű 500 fontos kölcsönének - melyet sosem kapott vissza - és McKenna ügyességének köszönhetően több, mint egytucat remek skót játékost vásárolt össze. Ezért nevezték akkoriban a csapatot "Az összes Mac csapatának", utalva a skót név-előtagra. A sok skót "Mac" között azonban kapusunk, Bill McOwen neve ellenére angol volt.
A Liverpool első jelentkezéseit az angol bajnokságba visszautasította a FA, így az életet a Lancashire Ligában kezdtük. 1892. szeptember elsején a Liverpool FC az első meccsét az Anfield Roadon játszotta. A barátságos meccsen az ellenfelünk a Rotherham volt a Midland Ligából. Ugyanezen a napon a Stanley Park másik felén az Everton is az első meccsét játszotta a Goodisonban. A rivalizálás megkezdődött! Melyik csapat csapat nyerheti meg Liverpool többségének támogatását? A Liverpool vezetői az újságoknak azt nyilatkozták, hogy "Jobb meccset nem fog látni senki a szomszédságban." Ez volt az üzenetük az Evertonnak. A híradások szerint a kezdőrúgást Houlding végezte el, mi meg a meccset 7-1-re nyertük. A legelső Liverpool-gólt McVean szerezte az első félidő első felében. A nap egyetlen csalódása az volt, hogy a meccsre csak egy maroknyi ember volt kiváncsi, lehetséges, hogy azért, mert mindenki a Goodison Parkban szorongott: Az Everton meccsére 10.000 ember ment el.
Szeptember 3-án a Pool lejátszotta első tétmeccsét is a Lancashire Ligában. Az LFC ismét nagy fölénnyel nyert: 8-0-ra gázoltuk le a Higher Waltont. A mérkőzés kezdési időpontja néhány órával eltolódott, mivel a vendégcsapat csak késve érkezett. Nem volt szívderítő látvány, hogy a meccset megint csak pár száz ember élvezhette végig. McVean csapatkapitány a meccs elején megnyerte a pénzfeldobást, és kérésének megfelelően az első játékrészben az Anfield Road irányába játszottunk. Ezt a hagyományt az őt követő csapatkapitányok is folytatták.
Ez a mérkőzés csak a kezdete volt egy remek szezonnak. A Pool megnyerte a Lancashire Ligát, csakúgy, mint a Liverpooli Kerületi Kupát. Bezsebelve még egy másik tartalékcsapatos kupát, a csapat egy szerény triplázással fejezte be a szezont. Ez lenyűgöző teljesítmény volt egy alig 12 hónapos klubtól. Az Everton kezdett ideges lenni...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Animációk 
