Anyák
Édesanya, mondd el nekem, Milyen voltam kiskoromban? Amíg meg nem születtem, A hasadban kuporogtam? Benned nőttem nagyra neked S együtt voltam mindig veled?
Édesanya, mesélj nekem, Milyen voltam kisbabának? Tényleg kopasz volt a fejem? Örültem a nagymamának? Sokat aludtam és ettem, Mire felcseperedtem?
Édesanya, mondd el nekem, Hogy próbáltam elindulni? Fogtátok volna a kezem S én nem hagytam hozzányúlni? Magam próbálkoztam volna? Azért estem mindig orra!
Édesanya, mondd el nekem, Gondoltad, hogy ilyen leszek? Ugye jó, hogy nagyot nőttem, És egyedül boltba megyek? Felöltözöm, fogat mosok, Látod, milyen ügyes vagyok?
Édesanya, mondd el nekem, Majd ha felnőtt lesz belőlem, És születik kisgyermekem, Ő is megkérdezi tőlem: "Milyen voltam - mikor álltam, Cumiztam vagy sírdogáltam?"
Édesanya, beszélj róla, Mondj el minden
jót és szépet! Mintha tegnap történt volna, Nézegessünk régi képet! Az egészben az a legjobb, Hogy te itt vagy, s veled én, Tudom most már, mért szerettél Az életem elején!
Anyák napja alkalmából fogadjátok szeretettel
ezt a kis összeállítást mivel én is édesanya vagyok
számomra ez a nap különösen kedves ,
látom gyermekeim , kedves összesúgását ,
hogy vajon hogyan és mivel lepjék meg és
miként köszöntsék az anyut , kívánom ezt
minden már és majdan lelendő édesanyának .
Azt kívánom , valamennyiünknek , hogy lássuk , egészségben szeretettben
felnőni gyermekeinket
Ibolya.
Mikor a gyermek gőgicsél, Az Isten tudja, mit beszél! Csak mosolyog és integet. Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél, Az anyja vissza úgy beszél, Oly lágyan és oly édesen... De őt sem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat Apának tudni nem szabad: Az égi nyelv ez. Mély titok. Nem értik, csak az angyalok.
(Gárdonyi G.: Mikor a gyermek)
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Donászy Magda: Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.
Donászy Magda: Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Donászy Magda: Édesanyámnak
Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ
Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz, Májusi szellő orgonaághoz. Életemnek termő fája, bárhol élnék, Vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád Térnék
Jöjj fiam, édes, jöjj kicsi lányom, Boldog a szívem, arcod ha látom. Mennék, mennék, mindig is csak nálad Lennék, Távol tőled mindig rólad énekelnék.
Két keze bársony simogatását, Két szeme féltő vágyakozását, Álmomban is meg-megérzem, hogyha félek, Meghálálom jó anyámnak, míg csak élek.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném
Ha csak egy csillag gyulna
fényét ide vezetném,
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
************
Anyák napja
(népköltés)
Már megjöttünk ez helyre,
Anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek egészségben!
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág:
Annyi áldás szálljon rád!
Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
átni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésben
elcsitulnék
|