Álom
Kéklaguna 2006.07.13. 17:22
Furcsa álmom..
...volt az éjjel, Egy kihalt tengerparton ért Az ébredés.
Tűzzel játszottak emberek az éjjel, Melyekkel tépő fájdalmat okozva, Remegve menekültek a széllel.
Útvonalukon haladván, Ismerős nyomokat találván, Vöröslött a tenger, Mely dühében háborgott, Hajótöröttek után kutatva, Fura,homályos alkatokat, Fedztem fel álmomban.
Menekült egy ember, Kit saját ostobasága, Kergetett el innen. Megfudamodni próbált a Vöröslő tenger, Halálkiáltásai elől.
Már érzi,utoléri a végzet, S ezért,zsarolásra is képes. Van még... Ki félti, Ezt jól tudja Ő is. Hisz bebéklyózta már szivét, S nem engedi másnak, Hogy halálos érintésű Béklyóin lazítson, Hisz állandó fegyületet parncsolt Mellé. Van akinek több Énje létezik, S őrzi a sebzett lelkét, Azt hiszi ebből, Kimenekülni képtelenség.
Riadtan észleltem, Segélykiátás üvölt Értem. Rohantam a végzetes hullámokat Átszelve a széllel. Énem érkezzen meg időben. Mert Barátom odavesz A háborgó tenger Vérvörös vizében.
Egyre tisztábban hallva a Segélykiáltását, Már tudtam, Még időben érkeztem.
Vérző szivét elszorítván, Egy alak repült el felettem, Földön kivüli hanggal nyerített. Hagyd.....hisz úgyis meghal Nélkülem.
Soha nem hallottam még Gonoszabb üvöltést, De Barátomért ölni tudnék.
Elcsitult a vörös háborgó tenger, S röpített lágyan ringatózó Csónakunkban az élet felé.
A partra érkezvén, Láttuk a tenger kéklő kecses Hullámait, Melyek hozzánk szóltak, S megértettem ekkor, Álmomban megmentettem A legjobb barátom Életét.
|