A rajtengedély vizsga 1.
A vizsga szükségessége
A mai lovas nemzedék gondolkodó tagjai, lehet, hogy megmosolyogják e fejezetcímet (jogosan), hiszen számukra nem lehet kétséges, hogy sok elméleti és gyakorlati tudást igényel e veszélyeket is magában hordozó sport. Ez bõven elegendõ indok arra, hogy aki versenyszerûen szeretne lovagolni, annak számot kell adnia tudásáról. Hogy mégis miért kerül szóba? Azért, mert nem volt mindig így, s ennek generációkra kiható káros következményei lettek. Sok baleset, elkallódott tehetség, illetve még a magasabb pályákon is rossz felfogásban és csúnya stílusban ugrató lovasok jellemezték a vizsga elõtti idõszakot. (Nagy tisztelet a kivételnek). Hasonlóképpen nem kérték számon az idomítást, valamint a tereplovaglás elméleti és gyakorlati alapjait sem. (Sajnos ez utóbbi ma sem része a vizsgának).
Jól csak azok boldogultak, akik veleszületett tehetségüket jól kamatoztatták, s még jobban azok, akik korukat megelõzve „fejben” is képezték magukat a kevés hazai és külföldi szakirodalom, valamint különbözõ oktatófilmek segítségével. Néhányan abban a szerencsében részesülhettek, hogy az egykori lovaglótanárok keze alatt dolgozhattak, esetleg külföldre is kijutottak.
Ahhoz, hogy ne csak kiugró tehetségeink legyenek (s ez alatt nem a tehetõs, jó lovat birtokló lovasokra gondolok), hanem nagy létszámú lovas bázisból válogathassunk minden szakágban, szükség lenne egy szakszerû, sokoldalú lovasoktatási (és lókiképzési) rendszer kidolgozására, valamint szakáganként és azokon belül a magasabb kategóriába való lépéshez egy elméletet és gyakorlatot is magába foglaló vizsgára. A mostani vizsga (helytelenül) bármely szakágban indulási lehetõséget ad a sikeres vizsgázó számára, és a kategória átlépésnek is csak az életkor és az elért eredmény (nem túl szigorú minõsülés) szab határt.
Nem szerencsés, hogy a legtöbb tudást igénylõ, idõnként balesetekkel terhes military sem elméleti, sem gyakorlati részrõl nem szerepel a rajtengedély vizsgában. Visszalépésnek tartom továbbá, hogy már ugratni sem kell a vizsgán, helyette rögtön, minden rutin és tapasztalat nélkül éles helyzetben kell elérni a minõsülést. Ott, ahol az utazás, az idegen környezet (pálya, akadályok…) a versenyláz csak nehezítik az amúgy is izguló kezdõk helyzetét. Szerintem helyesebb lenne nyugodt, ismert környezetben vizsgázni, jól felépített, kezdõknek való pályákon gyakorlatot szerezni, és csak ezután elkezdeni a versenyzést. Sokat számítana az a tudat, hogy „már megvan a vizsgám, és így lovagolhatok be életem elsõ pályájára”. Sokat segíthetünk a kezdõnek azzal is, ha körültekintõen választjuk ki az elsõ versenyek színhelyeit. Szempont legyen a stílusbíró és a pályaépítõ személye, s nem mellékes a talaj és az akadálypark ismerete sem.
Egyenlõre annak örülhetünk, hogy van egy központi vizsgarendszerünk, mert ami a felkészítést, az oktatókat és a vizsgáztatókat illeti, nos elég vegyes a kép.
A vizsga lefolyása
Tájékozódás
Mikor felmerül a vizsgaszándék gondolata, érdemes annak tartalmáról és feltételeirõl tájékozódni, nehogy csalódás érje az érintetteket, nem is beszélve az elpazarolt idõrõl, a feleslegesen kidobott pénzrõl, idegeskedésrõl.
A MLSZ, az Akadémia, a megyei szövetségek, már vizsgázott sporttársak sok információt, és tapasztalatot tudnak átadni a leendõ vizsgázóknak.
Elõkészületek
Amennyiben a személyi és tárgyi feltételek megteremtõdtek, idõpont egyeztetés után létrejön a találkozó a vizsgázók és a vizsgáztató között.
Egy nyugodt helyiségben (klub, tanterem, stb…) minden érintett részvételével ismertetésre kerül a nap
forgatókönyve. A kölcsönös bemutatkozás alatt egy névsor készül, melynek segítségével a vizsgáztató ellenõrzi a feltételekben említett dokumentumok meglétét, és közli: ki az, aki vizsgázhat, s kinél áll fenn valamilyen hiányosság. Ezt követõen már csak a jelöltek maradhatnak a helyiségben, és egyénileg, vagy csoportosan sor kerül az elméleti vizsgára.
Elméleti vizsga
Elvárások:
– szakszerûen és igényesen kitöltött munkafüzet –
– alapos felkészülés
– rövid, határozott, tárgyilagos válaszok ill. párbeszédkészség
– az oktatói segítségek felismerése és „kihasználása”
A vizsgáztató kitölti a jegyzõkönyvet és beírja a 33 közül kihúzott tétel számát. A tételen 10 kérdés található, melyekbõl 9 a munkafüzet témaköreihez, egy pedig a szabályismereti melléklethez kapcsolódik. A sikeres vizsgához legalább 5 kérdést kell helyesen megválaszolni. A jegyzõkönyvben nyomon követhetõ, mely kérdésekre született elfogadott, ill. sikertelen válasz. A felesleges stresszhatás elkerülése érdekében, inkább a beszélgetõ, kérdezve is okító, mint a szigorú, számonkérõ légkör domináljon. Az elfogadhatóság általunk (vizsgáztatók) megítélt határait azonban mindig következetesen be kell tartani! Minden kérdés után közöljük az eredményt, a rossz válaszokat azonnal (közösen) javítsuk ki, a jókat pedig, ha lehet, egészítsük ki további ismeretekkel mindenki okulására.
A végeredményt is azonnal közölnünk kell, mert aki nem érte el a szükséges öt helyes választ, az a vizsgát tovább nem folytathatja, vagyis lóra már nem ülhet, csak gyakorlásképpen.
Gyakorlati vizsga
Elvárások:
– a szabályzatnak megfelelõ ló és lovasfelszerelés
– ápolt, esztétikus megjelenés
– tudatos segítségek kellõ idõben történõ alkalmazása a program során
– határozott lovas befolyás, korrigáló képesség
– pontos (betûtõl-betûig) lovaglás látható átmenetekkel, kellõ lendülettel
Az elméleten sikeres túljutó lovasok elvonulnak átöltözni, nyergelni, és az idomító vizsga idõpontjához igazodva, edzõi felügyelet mellett elkezdik a melegítést. A vizsgáztató a négyszög ellenõrzése után maga köré gyûjti az indulókat, ellenõrzi öltözéküket, valamint lovaik felszerelését, néhány szóban elemzi a programot, ismerteti a bírálat legfontosabb szempontjait és kitér a legfontosabb hibaforrásokra is.
A diktálás után is lovagolható programra 0 és 10 közötti osztályzat adható tizedes pontossággal. A harmadik tévesztés, durvaság, négyszög 4 lábbal való elhagyása, s minden a díjlovagló szabályzatban elõírt, kizárásra vonatkozó követelmény az irányadó a bírálat során.
Szöveges megjegyzéssel indokoljuk döntésünket (még a jegyzõkönyv szûkös keretein is túl), hogy a legteljesebb értékelést mondhassuk el a lovasnak az eredmény kihirdetésekor.
A feladat teljesítése akkor sikeres, ha a lovas a kielégítõ (elégséges) fogalmat takaró ötös, vagy annál magasabb osztályzatot kapott.
Miután mindenki lelovagolta feladatát, a vizsgáztató röviden értékeli a látottakat, (kitérve a legfontosabb pozitív és negatív benyomásokra), hogy még frissen felidézhetõ legyen az összefüggés az egyes gyakorlatok és az azokra kapott kritikák között.
Végül, a lovakat „letéve” következik a nyilvános eredményhirdetés, melynek során személyenként ismertetésre kerül mindkét részfeladat eredménye, ill. a végeredmény. A kétpéldányos jegyzõkönyvben minden adat rögzítésre kerül. Ennek egyik fele a vizsgáztatónál, a másik pedig a vizsgázónál, vagy annak képviselõjénél marad. A sikeres vizsga tényét a sportkönyv megfelelõ rovatában is rögzíteni kell.
Búcsúzás elõtt egyebek mellett válaszoljunk a vizsgával és a versenyzéssel kapcsolatban felmerülõ kérdésekre, szükség esetén a pótvizsgaidõpont is meghatározásra kerülhet.
Kiss István
A vizsgázás feltétele
A lovasok 10. életévük betöltésének évében (felsõ korhatár nincs!) jelentkezhetnek vizsgára a Magyar Lovas Szövetség versenyszabályzatának 2. fejezetében ismertetett feltételek szerint, melyek a következõk:
2/A Lovasok
2/A1. Érvényes tagsági igazolvány.
2/A2. A tagsági könyvben az adott naptári évre érvényes sportorvosi igazolás
2/A3. A versenyzõ klubja tagja a Magyar Lovas Szövetségnek
2/A4. A megállapított szakági liszenszdíj befizetésének igazolása (a rajtengedély vizsga díja egyben az adott év liszenszdíja is)
2/A5. Lovasok életkora: 10. életév betöltésének évétõl a 11. életév betöltésének év végéig az alábbi kategóriákban versenyezhetnek: B/1 – C/1 – C/0 – Ált. iskolások OB. – Póni kategória OB. - Gyermek korosztály OB
A 10,11 éves lovasok mindkét évben kezdõnek számítanak!
Sikeres vizsga (két 6 vagy magasabb stílusponttal jutalmazott pálya teljesítése) és a 12 éves életkor elérése teszi lehetõvé a magasabb kategóriákban való indulást (lásd a 2/A5. folytatásánál)
A vizsga tartalma
- elmélet
Az elméleti vizsga alapját az addig megszerzett tudás mellett a Lovas Akadémia (Kaposvár) által kiadott munkafüzet és a szövetség „Díjugratás Szabályismeret Kezdõ Lovasoknak” címû melléklet jelenti.
A munkafüzet 9 témakört dolgoz fel, melyhez kísérõjegyzetet lehet készíteni az elõadó által elmondottak és az egyéb, témához kapcsolódó olvasmányok felhasználásával. Sok helyen rajzzal és képekkel is ki kell egészíteni a jegyzetet. Minden fejezet végén kérdések ill. válaszok sokaságát találjuk, melyek segítségével ellenõrizhetjük tudásunkat.
A munkafüzet fejezetei és azok rövid tartalma:
1. LÓ ÉS LOVAS – leginkább a lóról szól, annak kommunikációjáról, látásáról
2. A LÓ KEZELÉSE ÉS A VELE VALÓ BÁNÁSMÓD – napi teendõk a ló körül, szállítás
3. TARTÁS, TAKARMÁNYOZÁS – kiegészítve az állatvédelem kérdéseivel.
4. LÓISMERET ÉS A LÓ BETEGSÉGEI – anatómia, ápolás, a ló egészségvédelme
5. ELSÕSEGÉLYNYÚJTÁS LOVASNAK – leggyakrabban elõforduló sérülések, elsõsegélynyújtás
6. NYEREG ÉS KANTÁR – és egyéb alapfelszerelések részei, szabályos használata
7. LOVAGLÁS ELÕÍRÁSAI ÉS AZ ÖLTÖZÉK – lovardai rendszabályok, patanyomfigurák, öltözék
8. GYAKORLATI LOVAGLÁS / ALAPFOGALMAK – felülés, testtartás, segítségek, a ló alapjármódjai
9. A LÓ ÉS A KÖRNYEZET – viselkedés forgalomban és terepen
- gyakorlat
Csak az elméletbõl sikeresen vizsgázóknak van lehetõségük az idomító vizsgafeladat lelovaglására, melynek programja a díjugrató szabályzatban is olvasható. Az új rendelkezések értelmében az ugróvizsgára versenykörülmények között kerül sor, amennyiben a jelölt idomításban is elérte legalább a kielégítõ minõsítést.
A vizsga feltételei
Személyi feltételek: (felsorolás, nem sorrend!)
– vizsgázó lovas, aki mind elméletbõl, mind pedig gyakorlatból alaposan felkészült, s rendelkezik a vizsgához szükséges összes dokumentummal,
– saját edzõ, aki rendszeres és igényes munkájával (edzésterv), a megfelelõ ló kiválasztásával (annak általa történõ képzésével ) segíti a páros fejlõdését,
– felkészítõ edzõ, aki a vizsga elõtti fázisban segít, kimondottan a célfeladatra koncentrálva végzi munkáját és
nagy súlyt fektet az elméleti képzésre is. (Elvben kijelölt, listáról választható személy),
– vizsgáztató, aki a jogosítványán túl megfelelõ szakmai és pedagógiai ismeretekkel is bír,
( A szabályzat szerint mindenki automatikusan alkalmas vizsgáztatásra, akinek nemzetközi, I. osztályú és stílusbírói minõsítése van az adott évben !?),
– lovardavezetõ (tulajdonos), aki biztosítja a vizsga szakszerû és kulturált feltételeit,
– szülõk, akik a vizsga lelki és anyagi teherviselõi.
Tárgyi feltételek:
– a szövetség által kijelölt rajtengedély vizsgaközpont, ahol minden feltétel adott úgy az elméleti, mint a gyakorlati vizsgához (tanterem, istálló a vendég lovaknak, melegítõpálya, szabályos díjlovagló négyszög)
– kitöltött és edzõ által aláírt munkafüzet, csekk a liszensz befizetés igazolására, sportkönyv, vizsgajegyzõkönyv, vizsgatételek
– szabályos ló és lovasfelszerelés
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
