|
Köszöntelek |
|
Köszöntelek Tündérországban | |
|
Tündérek |
|
| |
|
Varázslatos lények |
|
| |
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig,
amit mondtam. Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
| |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... De egy este... messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél... Aztán elment... a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt a hold... S a mélybe hallott tündér könnyekből Lettek a fényes igazgyöngy szemek... A gyöngyhalász néha megtalálja A mélybe rejtett tündér-könnyeket... Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, És verseim az igazgyöngyszemek... Egyszer lelkembe zokogott egy tündér S azóta néha gyöngyszemet lelek... | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen. Te nem lettél még hozzám hűtelen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyújtottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem A bűvös, varázsos álom-réteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző szív volt mellemen az érem, S töviskoszorú messiási bérem, Te glóriává változtattad azt, Virágot hintettél rám és tavaszt. Ha voltam bűnös, lázadó Kain, Vittél az eszme-Krisztus után, S hogy az igazság sugározzon rám, Vezettél fönt a néma Golgotán. Ha rám viharzott lent az ember átka, Vittél a béke messze csillagára. Féltem... kezed kezembe tévedett. Óh, örökre áldott legyen neved! | |
|
Bölcsességek |
|
| |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom, Mely magával repít könnyű angyalszárnyon. Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát A messziség bíborszín folyamának Hová a fűszálak mindig visszavárnak. Hol perzsel a láng, de meg nem éget, S egy kedves fűzfaág körülölel téged. Halandó nem álmodott szebbet még soha, S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova! Antik ódák, ős mítoszok völgyébe, Istenek és titánok mágikus földjére. Ismerős ének csendül a távolban: Tündérek táncolnak sziromfátyolban. Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha, Szellemedben van a letűnt idők kora. Magadban cipeled fényes isten lényedet, Hogy mindig újra megértsd a lényeget. Válaszokat kutatsz, küldetésed várod, Mit magadnak adtál: saját utad járod. Fénylények öveznek, akármerre nézel, Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel! Liliomillatú szellő cirógatja arcod Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot. Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt, És hogy itt kell hagynod: a szíved megszakad. Az vigasztal, hogyha felnézel az égre, Melyet egy istennő festett sötétkékre, Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát, A Múzsád és Éltetőd örök szigillumát! | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| |
|
Lady Moontól:) |
|
| |
|
|
|
Gergely István - Tündérmese |
|
Tündérmese
Egyszer volt, hol nem volt… Ha volt, az Óperencián túl, a varázstenger közepén, ahol táltosmalac túr. Kerek sziget - Tündérország. Tündérföldben tündérfa, annak ágán tündérmacska s érett tündér datolya. Virágszirmon tündérbogár tündérnektárt gyűjtöget. Tündérmadár a Nap alatt simogatja a szelet. Háromtestű tengertündér, villásfarkú, nagy fogú. A szíve ébenfekete, lelke homályos odú. "Hozzátok fordultam s mondtam: Engedj, tündérnép, fogadj! Eljöttetek és mondtátok: Nem kellesz! Magad maradj! Nem kellettem s vajon miért? Nem voltam sem jó, sem szép! Tündérország átkot mondok: tudj meg mindent, tündérnép!" S a tündérmese világban nyomasztóan hirtelen - derült égből villámcsapás - megjelent az értelem. S nem volt mentség, mindent tudtak, tudtak fájdalmat, halált, tudtak örömöt s bánatot, tudtak tort s tudták a bált. Tudták, elmúlt az öröklét, halhatatlanság oda, s küzdeni kell, ez nem vitás, talán lesz még majd csoda. Közhírré tétették rögvest: Tündérország fejet hajt s királyává koronázza azt, ki gyógyítja a bajt. Lovagok jöttek s hercegek, vitéz legkisebb fiak, sárkányölők és sárkányok, harcedzett nemes férfiak. Háromtestű tengertündér mérget kacag, habot fúj: Minden bátor kihívónak szemére mély álom hull. Ott hevernek álomtalan Tündértenger fenekén. Táltosmalac is elfutott, jól tudja, hogy nincs remény. Ám erős szél jött ég felől, tengerre szállt léglegény, csónakba ült, vitorlásba s varázs csillant énekén. Énekelt a halászokról varázszsoltárt hét este s varázshálóban vergődött tengertündér halteste. Énekelt a kígyászölyvről tizenkettő napon át s tengertündér kígyóteste elhullajtotta fogát. Énekelt a szerelemről hetvenhét szép éjszakán S tengertündér embertestét felőrölte a magány. Nyújtóztak és ásítottak, ébredtek a legények, csak Tündérország lakói szomorúak, szegények. Szabadok már, mint a madár, de valami elveszett. Vállalniuk kell a sorsuk, ami rájuk méretett. Megbékélnek majd idővel s boldogok lesznek bizony, mert ész és szív együtt képes átjutni a gátakon.
/Gergely István/
| |
|
|
|
Menü |
|
| |
|
Tündér-Pihenő |
|
| |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
| |
|
|