|
Köszöntelek |
|
Köszöntelek Tündérországban | |
|
Tündérek |
|
| |
|
Varázslatos lények |
|
| |
"Rossz voltam, s te azt mondtad,
jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig,
amit mondtam. Halandóból így lettem
halhatatlan."
|
|
Társalgó |
|
| |
|
Wass Albert - Igazgyöngyök |
|
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... De egy este... messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél... Aztán elment... a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt a hold... S a mélybe hallott tündér könnyekből Lettek a fényes igazgyöngy szemek... A gyöngyhalász néha megtalálja A mélybe rejtett tündér-könnyeket... Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, És verseim az igazgyöngyszemek... Egyszer lelkembe zokogott egy tündér S azóta néha gyöngyszemet lelek... | |
|
Wass Albert - Álomtündérhez |
|
Add a kezed, úgy halkan, csendesen. Te nem lettél még hozzám hűtelen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyújtottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem A bűvös, varázsos álom-réteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző szív volt mellemen az érem, S töviskoszorú messiási bérem, Te glóriává változtattad azt, Virágot hintettél rám és tavaszt. Ha voltam bűnös, lázadó Kain, Vittél az eszme-Krisztus után, S hogy az igazság sugározzon rám, Vezettél fönt a néma Golgotán. Ha rám viharzott lent az ember átka, Vittél a béke messze csillagára. Féltem... kezed kezembe tévedett. Óh, örökre áldott legyen neved! | |
|
Bölcsességek |
|
| |
|
Árelle - Egy életnyi... |
|
Egy életnyi hosszú, hirtelen jött álom, Mely magával repít könnyű angyalszárnyon. Vágtatva fekete felhőkön, vörös napokon át Oda, hol életre kel a szél, hallod szavát A messziség bíborszín folyamának Hová a fűszálak mindig visszavárnak. Hol perzsel a láng, de meg nem éget, S egy kedves fűzfaág körülölel téged. Halandó nem álmodott szebbet még soha, S téged elvitt a Gondviselés bánatodtól tova! Antik ódák, ős mítoszok völgyébe, Istenek és titánok mágikus földjére. Ismerős ének csendül a távolban: Tündérek táncolnak sziromfátyolban. Te tudod dalukat, bár nem tanultad soha, Szellemedben van a letűnt idők kora. Magadban cipeled fényes isten lényedet, Hogy mindig újra megértsd a lényeget. Válaszokat kutatsz, küldetésed várod, Mit magadnak adtál: saját utad járod. Fénylények öveznek, akármerre nézel, Egyszerű halandó ezt fel nem éri ésszel! Liliomillatú szellő cirógatja arcod Te érzed, hogy érdemes folytatni a harcot. Elterülsz a földön, ezeréves fák alatt, És hogy itt kell hagynod: a szíved megszakad. Az vigasztal, hogyha felnézel az égre, Melyet egy istennő festett sötétkékre, Láthatod a Vénuszt, a lelked csillagát, A Múzsád és Éltetőd örök szigillumát! | |
|
Tündérek Jóbarátja |
|
| |
|
Lady Moontól:) |
|
| |
|
|
|
Ady Endre - Balzsam tündér postája |
|
Balzsam tündér postája
Mióta csak gyerekek vannak, (Hallgassatok ide, gyerekek.) Aranyos, tele tarisnyával Este elindul Balzsam tündér, Hogy tik boldogok legyetek. Hozza nektek a nagyszerü jókat, Az enni- meg örülnivalókat. Oh, be jó tündér ez a tündér.
De van egy nagy átka szegénynek: Sokan vannak a haragosak, Gonosz tündérek sötét szárnnyal. (Rosszak voltak, elcsapták õket) Ezek leskõdnek csúful sokat S mit nektek hozna, gyerekek, nektek, Tarisnyájából kiszedegetnek Sok édeset, vígat, bölcset, jót.
Minden este Jön a posta, Posta-kürt nincs, Csöndben hozza Tarisnyáját Balzsam tündér, Mert gonosz kéz Megmotozza. Néha-néha Mindent elszed S elkobozza, Mit csak hoz a Tündér-posta. De a posta Mégis posta, Sokszor jön meg Megrakodva S Balzsam tündér Mosolyogva Sok holmiját Gyerekek közt Szerte-osztja. Ilyen posta Ez a posta, Ezt a verset Is az hozta.
Hoz játékot, Hoz meséket, Édes álmot, Csoda szépet. Virgácsot is Aki vétett Kaphat tõle.
Néha-néha Nincs csak félig, Sok holmiját Kicserélik. Rossz tündérek Akkor bátrak, Hogyha Balzsam Belefáradt Rossz gyermeket Jóvá tenni, Hazugokkal Veszekedni. Ilyenkor a Posta mást hoz, Jeles helyett Szekundát hoz. Sok bánatot, Kevés kedvet, Sírást hoz a Jókedv helyett.
Szegény-szegény, jó Balzsam tündér, Mint kell értetek harcolnia Aranyos tarisnyáját védve, Hogy a nektek szánt szépet és jót El ne rabolja senki fia. Hozza nektek a tréfa rakását, Szülõtök csókját, simogatását. (Minden szépet Balzsam tündér hoz.)
Ha jók vagytok, Balzsam tündér gyõz, Legyõzi az ellenségeit, Vakációt, mese-délutánt hoz S jót csak a rossznak nem tud hozni. (De ugye, hogy nincs rossz senki itt?) Segítsetek a szegény Balzsamnak, A rossz tündérek sokan vannak S a jó tündért meg kell becsülni.
/Ady Endre/
| |
|
|
|
Menü |
|
| |
|
Tündér-Pihenő |
|
| |
"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!"
/Jim Morrison/
|
|
Linkajánló |
|
| |
|
|