Bevezetôként egy erôsen lerövidített magyar eset: ...Mint vízi járôr, hanyatt a jeges folyóba zuhantam. Éreztem, hogy kirepülök a vízbôl. Lebegtem, és amikor lenéztem, láttam magam elmerülni a vízben, bár sötét volt.... Irdatlan sebességgel mozgott körülöttem minden, a távolban valami fény bontakozott ki. Valami rét, vagy hasonló volt, de nincsen rá szó. A távolban embereket láttam, akik engem néztek. Ugyanaz a ruha volt rajtam, mint amelyikben a vízbe estem, de ez száraz volt. Egy különleges rezgést éreztem. Egy hang szólalt meg mögöttem. Ha tovább mész, már nincs visszaút! Mosolyogva nézett, majd így szólt: eltévedtél, ugye? Még nem kellene itt lenned gyermekem. Megfogta a kezem, és kedvesen így szólt: most visszaviszlek. Egy alagútszeru valamin haladva végig magyarázott. Felettesem pont a mellkasomat dögönyözte, hallottam, amint arra gondol, hogy évekig ülhet a sitten, ha ez a disznó itt kinyúvad. Kísérôm kissé meglökött, és csak ennyit mondott: most menj. A lebegés eltunt, jeges hideget éreztem, levegô után kapkodtam. Az életem néhány év alatt gyökeresen megváltozott....

A halálközeli élmény Dr. Schröter-Kunhard, heidelbergi neurológus és pszichiáter tanulmányai szerint - csak néhány szóval jellemezve - a halálközeli élmény (HKÉ) elhatárolható például a drogok hatásától (ott tompa, zavaros képek keletkeznek); az endorfin kábító hatásától (a HKÉ-nél élénk, színes képek jönnek); a toxikus pszichózistól (ijedség esetén is elôáll); az éberálomtól (mert a HKÉ nem kapcsolódik a REM fázishoz és nem szimbolikus); nem pszichotikus hallucináció (mert elôtte és utána is mentálisan egészséges emberek élik meg, és gyakran kontrollálható történéseket is leírnak); nem deperszonalizáció (mert megmarad a pontos én-tudat); nem a szülés traumája (mert császármetszéssel született embereknek is volt alagútélményük). A HKÉ differenciált diagnózisához tartozik még az elhatárolás a vallásos vágygondolkodástól, vagy a megélô már meglévô ismereteitôl (mert gyerekeknél is elôfordul); nem imagináció (mert a 0-5 éves korukban megvakultak nem tudnak képi imaginációkat kelteni, formákat nehezen tudnak leírni, de mégis ugyanolyan leírásokat adnak), stb.

Prof. Raymond Moody, a Las Vegasi Egyetem professzora 1975-ben kiadott híres könyve 90 millió példányban kelt el. Mint kiderült, a siker oka az volt, hogy a modern újraélesztési eljárásoknak köszönhetôen pl. az USA-ban akkor 8 millió, ma már kb. 15 millió ember került olyan állapotba, amire az egészségügyi személyzet nem kérdezett rá, ô maga meg gyakran nem mert beszélni róla. Moody könyve volt az elsô, amely orvosi, pszichológiai, de filozófiai és vallási oldalról is megadta a megélôknek és az érdeklôdôknek is az elsô magyarázatokat. A március 16-18-i budapesti nyitott konferencia is ilyen pluralisztikus módon fogja az új évezred "kis misztikusainak" témáját tárgyalni. A halálközeli állapotban (HKÁ) az emberek kb. 30-40%-a éles képeket lát, pl. a mutôt több méter magasról, utána élete nagyobb vagy már elfelejtett eseményeit is meglátja, nagy sebességet érez, 80%-a nagy örömöt érez, 77% pedig fényt, színeket lát, stb. Jóval tízezer fölött van a tudományosan analizált esetek száma, számos tanulmány készült ebben az interdiszciplináris témában. A konstanzi egyetem, igényes tanulmányában 2000 esetet analizál és kb. 400 forrást használt fel. Németországban kb. 4 millió ember élte meg ezt a megrázó és rendszerint komoly életmódváltozást hozó eseményt.

A német adatok szerint 20%-ban operáció, 14% baleset, 8% fulladás, 6% szívelégtelenség, 3% öngyilkosság, vagy életet veszélyeztetô fizikai probléma, de olykor testi anomáliák nélkül is, a halál lehetôségének felmerülése kapcsán áll elô a HKÁ. Hollandiában a Nemzeti Agykutató Központ már odáig jutott, hogy az agy elektromágneses aktivitása alapján, és kórházban végzett, több éves, teljes köru HKÁ megfigyelések alapján, a kvantumfizika szintjén körvonalazhattak egy átfogó magyarázatot a szokatlan jelenségekre.

Az USA-ban a lakosság 5%-a élte meg a klinikai halál állapotát. Amit kb. 1990-ig nyugaton is elhanyagoltak, az a rendkívül fontos "utókezelés", aminek szükségességérôl az operáló orvos szinte nem is tudhat. A újraélesztett emberek nagy része ugyanis olyan pszichés hatásnak lett kitéve, amely olykor több év alatt bontakozik ki, és évtizedekre különccé teheti a megmentett embert. Így családok bomlanak fel, a felnôttek 4%-a és a gyermekek 21%-a tesz öngyilkossági kísérletet, az újraélesztést követôen 10 éven belül (USA adatok).

Az USA-ban ugyanakkor kimutatták azt is, hogy ha az újraélesztett emberek könyveket írnak esetükrôl, azok olvasása kifejezetten suicid-preventív (öngyilkosságot megelôzô) hatású. Speciális pszichológiai/mentálhigiénés segítségre lenne szükségük, de több év után már a kiváltó ok is szinte feledésbe merült. Számos "visszahozott" ember ugyanakkor pozitívan tudja feldolgozni élményét. Náluk a megélés kapcsán a humánus és etikai értékek kerülnek elôtérbe, sokan szociális foglalkozásokat választanak, és elôadásokat tartanak az pozitív életfelfogásról és a céltudatos életrôl. Szinte néptanító jelleggel segítenek ott, ahol a korábbi társadalmi rendszer nagy urt hagyott maga után - az emberi értékrendek és az etika területén. Ha az amerikai vagy német statisztikák alapján, hazánkban csupán 1-2%-kal számolunk, akkor is a téma 100-200 ezer embert érinthet Magyarországon! A közhasznú Revital Alapítvány a pszichésen sérültek felkutatásában is aktív (nem mindenki tudja önállóan feldolgozni élményét). Az idén száznál több kutatót, segítôt képez ki. Kurátorai orvosok, pszichológusok és e témára specializált kutatók.