A keeshond és a pomerániai
(Egy kis tévhiteloszlató.)

Ha valaki az FCI standardlistájában keresi ezt a két kutyafajtát csalódni fog, mert ilyet nem talál.
A németalföldi (holland, belga) területeken, Skandináviában, Angliában és Amerikában találkozhatunk a Keeshond elnevezéssel és nem mást takar, mint a wolfspitzet. A wolfspitz a német spitz legnagyobb marmagasságú és testtömegű változata. Feje erőteljes, és mint a neve is mutatja a farkaséra emlékeztető. Mélyfekete maszkja és a stabilan álló, hegyes fülek erőt és magabiztosságot árasztanak. Ehhez párosul a látványos farkasszínű szőrzet, ami egy dús aljstőrből és egy felálló fedőszőrből áll. Ez a szőrzet jól véd az időjárás viszontagságaitól és segíti, hogy télen-nyáron elláthassa házőrző funkcióját. A wolfspitz stabil idegrendszere biztosítja, hogy soha nem támad indokolatlanul, de a jogtalan behatolót villámgyorsan a földre kényszeríti. Bírói gyakorlatomban még soha nem találkoztam agresszív egyeddel.

A német spitz standardja öt nagyságváltozatot különböztet meg és minden nagyságra azonos fajtaleírást ad.

A valóság azonban kissé más.

Az egyes nagyságváltozatok nem egyszerűen csak egymás lemásolásai egyre kisebb méretben, hanem minden nagyság egyedi típust képvisel.

Így a nagyspitz nem a wolfspitz pár centivel kisebb és egyszínű változata, hanem egy önálló típus. Feje finomabb, inkább "rókásabb" kinézetű, mint a wolfé. Aljszőrzete nem annyira dús és ezáltal a fedőszőr sem áll annyira fel. Sajnos jelenleg kevéssé népszerű ez a nagyságváltozat, így a kis populáció miatt igazi szelekciós tenyésztés nem folyhat. Pedig a múlt században nagy népszerűségnek örvendett - különösen a fekete színváltozat.
A fehér színű nagyspitz tartása több odafigyelést igényel - kerti kutya lévén könnyen piszkolódik. Barna színben viszont rendkívül látványos - kár, hogy igen ritka.

A középspitz megint egy kicsit más típus.
Középtermetű, jó felépítésű, masszív kutya, inkább a wolf, semmint a nagyspitzre emlékeztető kinézettel. Feje markáns, stabilan tartott fülekkel. A dús alj- és fedőszőrzet látványos megjelenést biztosít, amit még az is fokoz, hogy nem csak a hagyományos színekben - fehér, fekete, barna - létezik, hanem ennél a nagyságváltozatnál már az u.n. új színek is megjelennek mint a narancs, krém, wolf, és a sable árnyalatok. Igen jó jelző és őrzőkutya. Napjainkban tenyésztése újra egyre népszerűbb világszerte.

A kisspitz mutatja leginkább a "róka" típust. Finom ék alakú feje, stabilan álló kis, hegyes fülei és látványos szőrzete nagyon népszerűvé tette, így nagy a tenyésztési kedv is erre a nagyságra. Az új színek elfogadásával ez a népszerűség csak fokozódott, így jelenleg ez a legnagyobb létszámú spitz a kiállításokon.

A törpespitz a legkisebb méretű nagyságváltozat. Skandináviában, Angliában és Amerikában pomerániainak hívják. Nevét Németország északkeleti tartományáról Pomerániáról kapta. Ez a spitz nagyság tér el leginkább a többi nagyságváltozattól és semmi esetre sem lehet egy kicsire nőtt kisspitz. Az egész világon ezt a speciális kinézetet szeretik legjobban a tenyésztők és a fajtaspecialista bírók is.
Mitől ilyen különleges a törpespitz?
Minden kutyafajtánál a nagyságok kicsinyítése azonos változásokat okoznak, ezt a "törpüléssel" járó változásoknak hívjuk. Kerekedik a koponya, rövidül az orr, kerekedik a szem, stb. Természetesen ezek a változások soha nem lehetnek nagymértékűek, mert az degenerációt mutat, de enyhén minden törpésített fajtánál jelentkezik. Míg sok fajtánál ezek kiküszöbölését tűzték ki tenyészcélnak, a törpespitznél ezek megőrzése a jelenlegi tendencia. Hangsúlyozom, hogy nem erőteljes változásokat akarnak rögzíteni, hanem csak egy árnyalatnyi "másságot".
A pomerániai koponyája kissé kerekebb mint a kisspitzé, a fangja kissé szélesebb és rövidebb. A fülek nem annyira hegyesek a csúcsukon és erősen szőrözöttek. A szemek kissé kerekebbek. Nem almafejről, nem kerek szemről és nem széles fangról beszélünk, hanem csak enyhén mutathatja a kutya ezeket a jegyeket. Nehéz ebben a határt meghúzni, de szerencsére a tengerentúli és a skandináv tenyészetek igen jól rögzítették ezt a típust.
A törpespitz teste és szőrzete is eltér a többi nagyságétól. A váll kissé meredekebb és ez egy speciális, enyhén akciós járást eredményez. A farok sem ívelten a hát fölé kunkorodó, hanem a fej felé mutatóan a gerincoszlop felett egyenesen tartja. Ezért borul a farkszőrzet laposan a hátra. Az aljszőrzet sokkal vattásabb, tömöttebb mint a többi spitzé, ezáltal a fedőszőrzet a test minden pontján szétálló, olyan mint egy kis golyó.
Ez a sok "kissé" eredményezi, hogy a pomerániai törpe spitz egy roppant érdekes, különleges törpe fajta lett. Színei azonosak a kis- és középspitzével. Sajnos Európa középső részén igen kevés igazán jó típusú pomerániait találhatunk, mert korábban a német fajtagazda megengedte a kis és törpe méretek keverését a tenyésztésben. Ezáltal rengeteg u.n. "köztes" kutya született. Mióta megtiltották a nagyságok átminősítését lassan javul a helyzet, de a vérvonalakban még sok generáció után is megjelenhet az eltérő típus.
Tiszta pomerániai vonalakat főleg angolszász és skandináv területeken találhatunk, így aki igazán jó típust szeretne tenyészteni innen szerezzen be tenyészállatokat az induláshoz.

Tarján Annamária

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

Az Eurázsiai 

Konrad Lorenz osztrák Nobel-díjas magatartáskutató szerint az eurázsiai a legjobb tulajdonságokkal rendelkező kutya, amit valaha is látott. 

Az eurázsiai a wolfspitz, a csau-csau és a samoyed fajtákból lett kitenyésztve. Vadszín, fekete, fakó és a vörös különböző árnyalataiban létezik. Az eurázsiai különleges, de nem csak a külsejét tekintve. 
Éber, nyugodt, barátságos, családbarát, de az idegenekkel szemben nem érdeklődő kísérőkutya. 
Habár könnyen nevelhető, mégis megtartja saját egyéniségét. 
Nem jellemző rá a csaholás, a vadászás, és nem kell attól tartani, hogy a világon bárhol találkozhatunk vele. Ez egy igazi ritka fajta. 

Kanok marmagassága: 52-60 cm, súlya: 23-32 kg 
Szukák marmagassága: 48-56 cm, súlya: 18-26 kg 

Az 1950-es években keresztezte a weinheimi Julius Wipfel a wolfspitzet a csau-csauval. Ez eredményezte az eredeti barátságtalan és zömök eurázsiait. Majd a barátságos samoyed fajta keresztezésével jött létre végül az elegáns és emellett kiegyensúlyozott tulajdonságokkal bíró fajta. Az ötlet Konrad Lorenztől származik. 
A cél ez volt, egy karakteres kísérő és családikutya megteremtése. 
Az úttörők fáradozása eredményes volt. 1973-ban az FCI elismerte az új fajtát. Ma kb. 1000 kutya képezi Európa-szerte szerény bázisát az egészséges eurázsiai tenyésztésének. 
Ausztriában az első eurázsiai alom 1979-ben Elisabeth Seywaldnál született Salzburgban. Ő alapította meg 1983-ban az osztrák eurázsiai klubot (Eurasier Club Austria - ECA). 
Manapság együttműködnek az eurázsiaiklubok Dániából, Németországból, Finnországból, Hollandiából, Ausztriából és Svájcból: 
Több mint 1000 kutya adatait tartalmazó kiterjedt adatbank alapozza meg a tenyésztés bölcs megtervezését. 

Az eurázsiai több, mint szép 
Karaktere van, szociálisan érzékeny, erős és csalhatatlan. 
Az ismerői nagyra becsülik a visszafogott nyugalmát, barátságosságát, a családhoz való kapcsolatát, távolságtartását idegenekkel szemben, a más kutyákkal és háziállatokkal való megférését, és nem utolsósorban azt hogy nincsenek tőle veszélyben a futók, biciklizők és az őzek. 
Ezek együtt teszik az eurázsiait az ideális családi- illetve kísérőkutyává, nyugodt séták, illetve a sportos szabadidő eltöltéséhez. Ha szükséges, az eurázsiai egy megbízható, rettenthetetlen védelmező. 
A szép, vastag szőre meglepően kevés ápolást igényel: hetente egyszer elég átfésülni. Évente kétszer egyben váltja a szőrét, közte nem szőröz. 

Az eurázsiai új és mégis klasszikus 
Az ember legidősebb társa a kutya. 
A farkasok és az emberek már több, mint 100.000 éve vannak kapcsolatban egymással. 
A jégkor után az első földművesek a kutyáikkal jöttek Európa területére. Ezek típusukban tőzegspiccek voltak, külsejükben és viselkedésükben a modern eurázsiaihoz hasonlóak.  
Az eurázsiai farkasörökségét mutatja mindenekelőtt szociális érzékenysége, figyelemmel teli nyugalma és önálló jelleme. Az eurázsiaira nem jellemző, hogy a nap mind a 24 órájában magára akarná felhívni a figyelmet. 
A legtöbb fajtát az egységességre és a szépségre való törekvéssel tönkretették. Az eurázsiainál a külső egy melléktermék. Elsősorban az egészség és a viselkedés számít. 
Az eurázsiai a farkas minden színében létezik. Karakterében és egyéniségében is összetéveszthetetlen, nem túltenyésztett egységkutya. 
És így is kell maradnia. 

Dér Andrea 

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

A japánspicc (Nihon supittsu)
A csendes ázsiai Spitz



Története: A japánspicc eredetéről eltérő teóriák vannak. A standardban a keletkezésének története lényegében erre a verzióra korlátozódik:
Feltételezhető, hogy a japánspicc a német fehér nagyspicctől származik, ami 1920. körül Szibéria és Észak-Kelet-Kína után Japánban is megtalálható volt.
Az első regisztrált Japánspicc neve Hakuryo. Ő 1947. augusztus 6.-án született. A fajta 50 éves fennállása alatt kedvelt és sikeres a tenyésztése, évente 4500 kutyát regisztráltak. A japán Kennel Klub 1948-ban egy általános Standardot állított fel, ami ma is érvényes.

A 70-es években a tenyésztés visszaesett és kevesebb, mint 500 kutyát regisztráltak. A Japánspicc, mint társasági kutya, valamint mint kísérőkutya is beválik.

A Japánspicc és a német fehér középspicc:
A Japánspicc és a német középspicc közti különbség nagyon kevés. A Standardban a Japánspiccnek a testének arányai 10:11, miközben a német Középspicc egy kvadratikus testfelépítésű. Angliában a testarányok 8:10.
További különbségek a fejformában, stop-ban, Fang-ban és a fülekben van. A Japánspiccnek a színe csak tiszta fehér lehet. Minden más színváltozat nem tolerálható.
A Japánspicc kevésbé bizalmatlan és kevésbé barátságtalan, mint német kollegája. A japánspicc standardjában mégis ez szerepel: Nem zajos.
Az elnyomott vadászhajlam különböző módon jelenik meg. Így a német spicc nem vadászik. A japánspiccben mindenképpen egy Jagdterrier veszett el, amit az angol tenyésztők kétségbe vonnak. Az biztos, hogy a Németországba importált állatok vadásznak.

Az elterjedés kezdete Európában
1973-ban az európaiak felfedezték maguknak ezt a kedves kutyafajtát és közben jelentős tenyésztés alakult ki. A svéd import Andoleasson of Golden Meadow és Götter Mahls Shan Shan, az első Japánspicc Európában. További Japánspiccek a legkülönbözőbb vérvonalból származnak.

Alkalmazás
A Japánspicc egy ragaszkodó családi társasági kutya, amit állandóan keresnek az emberek. Nagyon figyelmes és éles hallással van felruházva, ami alkalmassá teszi a ház és az udvar őrévé. A Japánspicc nem zajos vagy nagy helyigényű. Ő egy élénk, okos és nagyon fürge kutya, ami által az engedelmességi vizsgánál vagy az Agility-nél első helyet is el tud érni.
Hosszú sétálás és sok foglalkozás boldogabbá teszi, mint az otthon ülés.

Öröklés
A Japánspicc hosszú, tiszta fehér, elálló dús szőre szemet gyönyörködtető. A sűrű szőrruha védi a hideg ellen, a dús és erős szőr szennytaszító és ezért könnyű tisztítani. Az egészsége robusztus. A fekete mandulavágású, könnyű ferdén ülő szemek, egy Ginkgo-diót juttat az ember eszébe, ami az ázsiai származására utal. A fülei kicsik, háromszög alakúak, a Fangja spicces, a farka magasan ülő, és csak hátára tartva hordja. A testalkata erős, megtermett. A szépségére a harmonikus és elegáns megjelenés a jellemző, a fajta felélesztett és méltóságteljes karaktere.
A Japánspicc nagysága éppenséggel különbözővé teszi, korábbi megengedhető nagysága 40 cm volt, az új FCI Standardban maximálisan 38 cm. Az angol Standard a Maximumot 36 cm-ben, az alsó nagyságot pedig 30 cm-ben állapítja meg.

Tenyésztés
A vemhesség és kiskutyák születése legtöbbször teljesen problémamentes, általában 2-4 kiskutya születik (de 6 vagy 7 is lehet). Az anyakutyának elegendő anyateje van és odaadó anya..

Betegségek:
Van néhány Patella luxatios eset, de nincs olyan japánspicc, akit emiatt operálni kellett. Hogy a fajta továbbra is egészséges maradjon, csak a megfelelő szűrési eredménnyel rendelkező állatok vonhatók be a tenyésztésbe.
Előfordulhat, hogy japánspicceknek időleges könnyezési problémája van, ez nem betegség, hanem túlérzékenység a porra, piszokra, szélre és huzatra. A szemkörnyék elszíneződik a könnyezéstől pirosasra, ha a környezeti körülményeket megváltoztatjuk, akkor elmúlik. A könnyező szem ázsiai probléma, az elszíneződés csak a kutya szépségére hat ki.
Más a helyzet a Distithiasis-sal. Ilyenkor a szempilla befelé áll, ezért a szem folyamatosan könnyezik. Ez örőklődik, ezért a tenyésztésből való kizárással lehet csak tenni ellene. Beszűkült könnycsatorna is előfordulhat a japánspitzeknél. A tenyésztőnek a kölyköket szemészetileg is meg kell vizsgáltatnia. A megelőzés önkéntesen történik.
A foghiány a különböző országokban különbözően van kezelve. A harapás súlyos hibája a tenyésztésből kizáró ok.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

A legkisebb spitz – a törpespitz (pomerániai)



A törpespitz a legkisebb méretű spitz nagyság-változat. Skandináviában, Angliában és Amerikában pomerániainak hívják. Nevét Németország északkeleti tartományáról, Pomerániáról kapta. Ez a spitz nagyság tér el leginkább a többitől, de semmi esetre sem egy kicsire nőtt kisspitz!
Minden kutyafajtánál a nagyságok kicsinyítése azonos változásokat okoz. Ezt „törpésüléssel” járó változásoknak hívjuk. Kerekedik a koponya, rövidül az orr, kerekedik a szem, stb. Természetesen ezek a változások soha sem lehetnek nagymértékűek, mert az degenerációt mutat, de enyhén minden törpésített fajtánál jelentkeznek. Míg sok fajtánál ezek kiküszöbölését tűzték ki tenyészcélnak, a törpespitznél ezek megőrzése a jelenlegi tendencia. Nem erőteljes változásokat akarnak rögzíteni, hanem csak egy árnyalatnyi „másságot”.
A pomerániai koponyája kissé kerekebb, mint a kisspitz-é, a fangja szélesebb és rövidebb. A fülek nem annyira hegyesek a csúcsukon és erősen szőrözöttek. A szemek kissé kerekebbek. A törpespitz teste és szőrzete is eltér a többi nagyságtól. A váll kissé meredekebb és egy speciális, enyhén akciós járást eredményez. A farok sem ívelten a hát fölé kunkorodó, hanem a fej felé mutatóan a gerincoszlop felett egyenesen tartja. Ezért borul a farkszőrzet laposan a hátra. Az aljszőrzet sokkal vattásabb, tömöttebb, mint a többi spitzé, ezáltal a fedőszőrzet a test minden pontján szétálló.

Ez a sok „kissé” eredményezi, hogy a pomerániai törpespitz egy roppant érdekes, különleges törpefajta lett. Színei azonosak a kis- és középspitzével.
Sajnos a német fajtagazda megengedte a kis és törpe méretek keverését a tenyésztésben, így csökkent az igazán jó típusú pomerániaiak száma, mivel rengeteg ún. „köztes” kutya született. Mióta megtiltották a nagyságok átminősítését, lassan javul a helyzet, de a vérvonalakban még sok generáció után is megjelenhet az eltérő típus.