Megjegyzés: A cím valójában nem tükrözi a végkifejletséget. Magyarul: nem hal meg.

-         Óóó… Már megint te? – fordulok hátra, mikor kezedet vállamon érzem. Ahogy rád nézek szemeimben kéjes öröm csillan. – Gyere… - suttogom és magamhoz húzlak.

Te nem szólsz. Nem bírsz a vágytól, ami benned ég. Odahajolok, hagyom, hogy ajkaid az enyéim érintsék. Mikor megakarsz csókolni, nem engedem. Amíg nem remegsz az elfojtott kívánattól, addig nem! Nyakadhoz hajolok és megnyalom. Érzem, hogy megborzongsz. Akarsz… Sóhajtásaidból érzem, hogy egyre jobban pezseg benned a vér. A vér, amit mindennél jobban kívánok. Kezeid előbb még csak derekamon pihentek, de most vadul akarják lefejteni ruhámat. Ellöklek, majd hirtelen hozzád simulok. Remegsz. Remegsz értem… Leveszem lágy esésű pólód, és körmöm végig húzom, meztelen felső testeden. Ujjaim nyomán vér csorog. Odahajtom fejemet, és lassan lenyalom az összes nedvet rólad. Megcsókollak. Az eddigieknél sokkal nagyobb sóhaj szakad fel mellkasodból. Vad vagy. Többet akarsz. Beleharapok kívánatos ajkaidba, amitől végig fut rajtad a fájdalom, de nem szólsz. Bízol bennem. Azt hiszed, bízhatsz. Zsebembe nyúlok és egy marék sót veszek elő, amit mellkasodra szórok. Felordítasz a fájdalomtól, mire megengedek egy diadalittas mosolyt és hátat fordítva elviharzom. Örökre.