Hoano vulkánja

Hoano földje Fantasy World legészakibb csücskében terül el. Itt található a híres neves vulkán, mely Fantasy World egyik legnagyobb, még mindig működőképes tűzhányója. Több száz évvel ezelőtt keletkezett, melyet egy legendás sárkány, Hoano teremtett egy győzedelmes csata után, ám a varázslat olyan erős volt, hogy nem lehetett megállítani a növekvő krátert. Egyre csak nőtt és nőtt, míg igazi, hatalmas tűzhányóvá nem vált. Azóta is folyamatosan kitöréseitől remeg a föld.
Éghajlatát tekintve, igen száraz, csapadék szinte sose éri. Kizárólag a szívós élőlények élnek meg ezen a tájon. A talajt vulkánfű borítja, noha ők is elég szívósak, csak kis csomókban élnek, itt-ott belepve részterületeket. Nappal a hőmérséklet elérheti az 55 fokot is, éjjel viszont fagy köszönt a tájra; akár -10 fok is lehetséges. Emiatt a hőingadozás miatt igen veszélyes itt tölteni az éjszakát. Az itt élő, őshonos fajok szervezete már hozzászokott ehhez, de így is sokakat ér fagyhalál.
A vulkán oldalain apró repedések vannak, melyeken forró láva bugyog a felszínre, vöröses színekbe borítva annak barázdált oldalát. Tetejéből állandóan füst és hamufelleg tör a magasba, mely magához csábítja a tűzelemű lények sokaságát. A vulkán oldalában, illetve belső kráterében kisebb-nagyobb barlangok találhatóak, melyekben többnyire lávagyíkok élnek. A lávagyíkok alattomos kis bestiák, és igen jól bírják a magas hőmérsékletet. Tüzes testük mindent megperzsel, amihez csak hozzáér, legyen élő vagy élettelen dolog. Szívesen látogatják a vulkán belsejét egyes főnixek, akik a közelben lévő lávafalak mentén fészkelnek. Mindennap a fortyogó láva közelében töltik a reggeleket, feltöltve magukat energiával.
Szintén a tűzhányó oldalának sziklaperemein élnek a Maretwirek, „a tüzes pokol lovai”, ahogy őket nevezik (a helybeliek). Szívtelen és kegyetlen állatok hírében állnak, akik mindent megtámadnak, ami él és mozog. Ám ez nem teljesen igaz. Tény, hogy mint tűzelemű állatok, igen heves természetűek, de csak akkor támadnak, ha veszélyben érzik magukat. A fejük búbjától a farkuk hegyéig tűz borítja testüket, mely fontos szerepet játszik a hangulatváltozásokban. A pislákoló tűz nyugodtságot jelez, ám ha fenyegetve érzik magukat, hatalmas lángcsóvák sercegnek hátukon. Ilyenkor ajánlatos elkerülni őket. A Maretwirek magányos állatok, ritkán verődnek csapatokba, kivéve ha a túlélésükről van szó.
A vulkán lábánál tanyázik egy igen furcsa kinézetű lény, a Slubok, a láva kétéltű. A slubokok lomhajárású, lusta, tohonya, buta szörnyek. Leginkább egy béka és egy gőte keresztezésére hasonlítanak. Bizarr külsejük ellenére igen szelíd lények. A vulkán oldalrepedéseiből kibuggyanó lávából táplálkoznak. A repedéseket vaskos alsó állkapcsukkal és elkérgesedett karjaikkal teszik szélesebbé, hogy hozzájussanak az életet adó magmához. Testük teljesen hőálló, képesek órákig „lubickolni” a forró lávafolyamban. Izmos hátsólábaikkal és farkukkal hajtják magukat előre a sűrű közegben, úgy mozognak benne, akár egy krokodil a vízben. Meglehetősen buta lények, könnyű őket becsapni, ám ezzel ellentétben igen barátságosak és békések. Ritkaság az ilyesmi a tűzeleműek között.
A tűzhányó belsejében, a fortyogó lávában ijesztő, félelmetes lények élnek. Közülük a legfélelmetesebb és legvérszomjasabb a vörösszemű lávakígyó, a lávatenger mélyének réme. Noha otthona a folyékony láva, gyakran kimerészkedik a sziklaperemekre, legtöbbször zsákmányolni vagy csupán csak ejtőzni egyet. Testének pikkelyei hihetetlenül kemények, szinte minden fegyvernek ellenáll. Hallása igen jó, még a magmában úszkálva is érzékeli a felette zajló világot. Szájában borotvaéles fogak ülnek, melyekkel bármit képes széttépni. Igen ravasz, gonosz teremtmény. Noha a sárkányokkal közeli rokonságban áll, gyakran előfordul, hogy őket is megtámadja, sőt, fel is falhatja őket. Kitűnően alkalmazkodott környezetéhez; fő fegyvere a lávaköpés, melyet más sárkányoktól eltérően egymás után többször is képes megismételni. Vörös szemei érzékelik a meleget, emellett teljesen beleolvad a környezetébe. Ügyelni kell rájuk, minden lépésüket szemmel kell tartani, mivel nagyon fürgék és lesből támadnak áldozatukra. (Kedvenc csemegéjük a Slubok).

Éghajlat: a hőmérséklet nagyon magas, eső nem esik itt.

Környezet: a vulkán belsejében bugyogó láva van, néha az oldalából is előtörnek kisebb lávafolyamok. A vulkán mellett egy már kialudt, kisebb vulkán található, melynek kráterében melegvízű tó található.

Élővilág:

• lávagyíkok
• lángfőnixek
• Maretwirek
• Slubokok
• vörösszemű lávakígyó

Élőhely lehetőségek:

• a vulkán kráterében, és oldalában barlangok,
• a kifejezetten lávasárkányoknak a tűzhányó mélyének zugai is megfelelnek

Ajánlott lakóhely lávasárkányok és tűz elemű főnixek számára, valamint egyes kimérák is megélhetnek lábánál. Más tűz elemű lények is élhetnek itt, de csak ha jól bírják a forróságot.