Ahogy az érdeklődés nőtt, úgy szaporodtak az ellenük indított perek. A felperesek között szerepelt az egykori "menedzser" (Vicky Hamilton), aki szeretett volna nagyobb falatot kapni a tortából, és akadtak állítólagosan megerőszakolt exbarátnők. "Ezeket persze mind megpróbáltuk eltitkolni a lemeztársaság elől - mondja Axl. - »Hogy vádat emeltek? Erőszakért? Hülyeség!« A vádakat végül elejtették, de egy időre el kellett tűnnünk. Nyakunkra küldtek néhány nyomozót, és a járőr is külön szemmel tartott bennünket. Ha elítélnek, öt évet kaphattunk volna. A balhé egy időre féken tartotta a hormonháztartásomat.

A Guns N' Roses a Culttal és az EZO-val folytatott rövid flört után komoly sikert aratott, amikor betársult a Mötley Crüe turnéjába. A Mötley Crüe zeneileg is, emberileg is elnyerte Slash tetszését: "A Mötley igazán frankó. Nagyon tisztelem őket. Teljesen őszintén csinálják." A Guns N' Roses tagjai remekül kijöttek a Crüe-vel, versengve mesélték egymásnak a szaftosabbnál szaftosabb sztorikat, és azon szórakoztak; hogy lepipálják egymást botrányokban meg kicsapongásban. "Nikki meg én régről ismerjük egymást" ­mondja Slash, utalva találkozásaira Sixx-szel, még a régi időkből, amikor azokat a klubokat járta, ahol a Mötley-fiúk nyomták a muzsikát.

Szívmelengető érzés lehetett a Guns N' Roses számára együtt turnézni egy olyan rock-bandával, akiknek a muzsikáján ők maguk is felnőttek. Útközben akadt néhány balhéjuk, amiről a lapok is hírt adtak. Itt van például incidensük a dallasi Doubletree Hotelban. "Tényleg beszívtam, és szétvertem a szobát - meséli Slash. ­Kihívták a zsarukat. Az út szervezője kidumálta őket, és kihúzott bennünket a szarból."

Amikor visszatértek a Mötley-turnéról, fantasztikus műsorral jelentkeztek a Los Angeles-i Cathouse-ban. A muri kishíján idő előtt véget ért, amikor a második szám közepén Axlt letartóztatták, mert beugrott a tömegbe, és összeverekedett egy biztonsági őrrel, aki minden látható ok nélkül összeakaszkodott egy barátjukkal. Axlt bevitték a sittre, de a banda úgy látta, hogy nem hagyhatják el a színpadot, s vállalták, hogy rögtönzésekkel végigjátsszák a hátralevő részt. Egy rendezővel elnézést kérettek az üzemzavarért, aztán Izzy azzal hálálta meg a tömeg ovációját, hogy elénekelt néhány klasszikus Rolling Stones-számot. Slash pedig egy tizenötperces gitárszólóval koronázta meg a bulit.

Amikor Axl egy közelebbről meg nem nevezett betegség következtében kórházba került, és a Guns N' Roses Phoenixben elmulasztott egy fellépést, amit egy kis hangversenyterem koncertsorozatának végére terveztek, eljött a bajkeverők napja. Fantasztikusnál fantasztikusabb rémhírek keltek szárnyra, attól kezdve, hogy Axl narkótúladagolós miatt meghalt, addig, hogy az egész banda beadta a kulcsot. Egyik percről a másikra közölték velük, hogy levették őket David Lee Roth turnéjáról, amelyhez csatlakozni akartak. Ugyancsak kútba esett egy tervezett AC/DC-turné. Noha a lemon­dás egyáltalán nem szokatlan dolog a show-bizniszben, annyi vihar, amennyi a Guns N' Roses körül koncertkarrierjük e korai szakaszán támadt, egy kissé mégis meglepő.

"A sajtó bukott az ilyen turné-sztorikra - mondja Slash -, de tény az, hogy valahányszor lemaradtunk egy turnéról, sokkal jobbhoz jutottunk. Olyan bandákkal játszhattunk, mint a Mötley Crüe és az Aerosmith, amivel egy álmunk vált valóra. Fantasztikus lehetőséget kaptunk tőlük, és ezt soha nem fogjuk elfelejteni nekik."

Bár az együttes helyet kapott Alice Cooper turnéján is, a viszontagságoknak még távolról sem volt vége. "A Mötley Crüe-turné után beszálltunk Alice Cooperhez, mert egyszerűen nem akartunk hazamenni. Erre mi történt? Steve eltörte a kezét. Az úgy volt, hogy lefújták néhány fellépésünket, és volt három szabad esténk Muske­gonban, Michigan államban. Az egy porfészek, ahol az égvilágon semmi sincs. Az ember mintha egy bevásárolóközpontban lakna: Szóval utolsó nap, amikor úgy volt, hogy délután háromkor indulunk, reggel kilenc körül én, Steve, Duff és Tyler, a testőr, beültünk a bárba, és Steve felhajtott vagy tizenöt kamikazét. A vége az lett, hogy valamiért begurult, és kidobták a bárból. Össze akart törni egy lámpát, a burát célozta meg, de a fémvázat találta el és eltörte a kezét." Amíg a keze gyógyult, a Cinderella dobosa, Fred Coury ugrott be Steve helyett.

A következő turnén, amelyen az Iron Maidennel közösen vettek részt, a Guns N' Roses tovább öregbítette rosszhírét, mert ismét megbízhatatlannak bizonyult. A turné felétől kezdve ugyanis Duffot a Cult egykori basszgitárosa, Haggis helyettesítette. Hogy miért? A dilis Duffnak ugyanis bekötötték a fejét!

Majdani feleségével, Mandy Brixszel, aki egy japán vendéglő hostessze és a Los Angeles-i The Lame Flames énekese volt, a lány születésnapján ismerkedtek össze. A gáláns, de készületlen Duff­nál nem volt semmi ajándék, ezért hirtelen lekapta a szemüvegét, és azt nyújtotta át ajándék gyanánt az ünnepeltnek. "Mindjárt láttam, hogy komoly a dolog" - mondja Mandy. Az ifjú pár 1988. május 28-án kelt egybe. Minthogy az esküvőt még a Maiden-turné lekötése előtt kitűzték, a banda tagjai kénytelenek voltak kihagyni a szertartást.

Axl egy kellemetlen gégepolip következtében az egész turnén hangproblémákkal küszködött. Mivel újabb turné derengett a látha­táron, Axlt visszaküldték, hogy gyógyuljon meg. "Nem akartuk elcseszni az Aerosmith-turnét" - magyarázza Slash.

Még az Aerosmithszel közös álomturné se ment le balhé nélkül. Doug Goldstein, aki akkor a Guns N' Roses útimarsallja volt, így emlékezik: "Philadelphiában Axl egy kicsit későn érkezett a helyszínre. Amikor Axl és testvére, Stuart befutott, Stuart kiugrott a kocsiból, és elkezdte félrerakosgatni a parkolóhely jelzőkúpjait, hogy be tudjanak hajtani. Szólt is a parkolót őrző srácnak, hogy az együttes énekese ül a kocsiban. De a srác elküldte Stuartot az anyjába. Axl ettől bepöccent - amúgy az egyik leginkább törvénytisztelő ember, akivel valaha is találkoztam -, kiugrott a kocsiból, és nekiment a parkolós srácnak. Jókora balhé lett belőle. Annyira, hogy az együttes énekesét fél órával a show megkezdése előtt le akarták sittelni... Ezután kénytelen voltam öt kilométeres körzeten belül minden egyes rendőrt megkenni, hogy engedjék ki Axlt." Axl végül öt perccel a kezdés előtt esett be a színpadra.

A legtragikusabb baleset 1988-ban Castle Doningtonban, a "Monsters of Rock" fesztiválon történt, ahol a Guns műsora alatt a százhétezres tömeg szeme láttára tiportak halálra két fiút, a tizennyolc éves Alan Dicket és a húszesztendős Landon Siggert. A műsor kezdete előtt Duff megjegyezte: "Ez a koncert Doningtonban ese­mény lesz". Az is lett, de nagyon tragikus esemény. Amint az együttes elfoglalta a helyét a színpadon, többen előrenyomakodtak, amitől pánikszerű tülekedés támadt. Slash mindjárt a show után a következő tanúvallomást tette: "Iszonyú volt... Ott feküdtek a srácok egymás hegyén-hátán a földön. Már eszméletlenek voltak, de egyre többen zuhantak rájuk. Én láttam őket. Jó húsz percbe telt, mire kihúzták a szerencsétleneket. Mi leálltunk a műsorral, amíg az utolsót is kihúzták. Azt hiszem, már halottak voltak. Igazán borzalmas volt. Soha életemben nem láttam még ilyen szétroncsolt testeket.''

Bár hasonló eset bárhol előfordulhat, Slash mégis úgy vélekedik hogy az angol közönség inkább hajlamos az ilyesmire: "Az amerikaiak nyugisabbak. Az angol tömeg szenvedélyesebb, gátlástalanabb tud lenni. Ez nagy különbség. Azt hiszem, az angolok jobban ki vannak éhezve a bulira. Amerikában az emberek azért mennek el egy ilyen helyre, hogy szórakozzanak. Angliában azért vannak úgy oda érte, mert az életük amúgy eléggé sanyarú. Én ott születtem, és tudom, hogy a középosztály élete egy nagy túró."

Duff így foglalja össze azt az elkeseredést és megdöbbenést, amit a baleset az együttes tagjaiból kiváltott: "Ha a műsor alatt valaki meghal, az... az rohadt dolog, az egy olyan 22-es csapdája, mert az ember tényleg azon van, hogy legyen valami veszélyes, valami izgis a dologban, káoszt akar, amikor nem tudni, mi lesz a következő pillanatban, de ha aztán valaki tényleg megsebesül, pláne, ha meghal, akkor az ember, persze, felesősnek érzi magát. Pedig a rock and roll-show arra való, hogy az emberek jól érezzék magukat. Arra találták ki, hogy összehozza az embereket. Klassz, amikor az ember kimegy és arénázik egy jót, de aztán az az energia, amit az ember belead, egy másfajta energiát vált ki, ami nem biztos, hogy frankó. És az ember azt már nem tudja visszacsinálni."

A Guns N' Roses képes volt magával ragadni hallgatóságát, és ezért sok mindent elnéztek neki. De a reakció sem váratott sokáig magára. 1989 augusztusában a GN'R ismét szalagcímekre került, de ezúttal negatív szenzációként: az együttest botrányos körülmények között törölték egy AIDS-eseket segélyező New York-i jótékonysági kampány csekkszámlájáról a "One In A Million" vitatható szövege miatt. A "homokosok" szó használata felháborította a kampány szervezőit, tegyük hozzá, hogy a "nigger" viszont Slasht bántotta, érthető módon, hiszen ő maga félvér srác. "Én megmondjam, hogy nem igazán csípem a dolgot -állítja-, de Axl teljesen hajthatatlan Volt... Nem sajnálom, hogy megcsináltuk a "One In A Million"-t; de most mindenki azon az egy soron lovagol, és én meg egy szót se szólhatok, mert pontosan értem, hogy miért... Sajnos változta­tásra már nincs lehetőség."

De a java még hátra volt... Két hónappal később Axl azzal sokkolta a Los Angeles-i Coliseumban összegyűlt tömeget -mi több, a világ valamennyi Guns N' Roses-rajongóját - hogy bejelentette: visszavonul a színpadtól, mert az együttes fellépéssorozatot tervezett a Rolling Stones-szal, és Axl azzal vádolta a banda egyes tagjait, hogy "úgy táncolnak, ahogy Mr. Brownstone fütyül". A bejelentésnek óriási visszhangja támadt az egész rockvilágban, és persze nem utolsósorban az együttes háza táján.
Másnap este Slash ritka bejelentéssel állt a mikrofon elé: nyilvánosan megígérte, hogy rendezi személyes problémáit. "Van egy dolog, ami az életben mindennél fontosabb számomra: a banda, az pedig majdnem szétrobbant-vallotta később. - Ez volt a legfőbb ösztön­zőm. Megfogadta, hogy nemcsak a drogokkal szakít, hanem ve­szedelmes ivási szokásain is változtat. "Esténként megittam egy­két üveg Jack Danielst... olykor másfél-két litert is..."

Nemcsak Slashnek voltak gondjai: az 1989-es esztendő Izzy számára sem volt aranybetűs év. Összeverekedett a Los Angeles-i tévéstúdióban a Mötley Crüe énekesével, Vince Neillel, miután Neil felesége megvádolta Izzyt, hogy kikezdett vele. Rövid időre sittre vágták, ahol is, a sérüléseihez és a sérelemhez ráadásként, a cella­társától is kapott egy monoklit!

Máskor is előfordult, hogy összeütközésbe került a törvénnyel, például amikor botrányt okozott egy repülőgépen. Az történt ugyanis, hogy miután negyedóráig nem tudott bejutni a gép férfivécéjébe, úgy döntött, hogy nem tud tovább várni. Földet érés után két napra lecsukták, és 3200 dolláros pénzbüntetésre ítélték, azon a címen, hogy "akadályozta a repülőgép személyzetét kötelessége teljesítésében"! A további botrány elül jobbnak látta kereket oldani. Egy futó európai látogatása során így nyilatkozott erről: "Azt mond­hatnám, hogy az utóbbi hét-nyolc hónapban a szó szoros értelmé­ben száműzöttként éltem. Hol ide utaztam, hol oda, sehol sem találtam a helyemet!"

A hírnév és szerencse is ellenük fordult: valahányszor ellátogattak egy klubba, mindig úgy adódott, hogy a címoldalra kerültek, mert valamelyiküknek behúztak egyet. Axl a Los Angeles-i Club With No Name-ben összeverekedett a színfalak mögött a brit Dogs D'Amour csicsás rockereivel, és vérző orral került elő. Duffot New Orleans­ban figyelmeztetés nélkül megtámadták egy éjszakai mulató kidobóemberei - mire ő visszatért tizenegy fős kíséretével, és kiszórta a kidobóembereket.

Eközben Axl élete viharos gyorsasággal valóságos rémálommá vált. Egy szomszédja feljelentette, hogy összetört a fején egy palackot, ezért letartóztatták. Néhány hónappal korábban feljelentették, mert túl hangosnak találták a lakásából kihallatszó zenét. Axl panaszt tett a kihallgatást végző rendőrök nem megfelelő bánásmódja miatt. A palackügyben a bíróság felmentette, de Axl és Erin Everly rövidesen szétköltözött. A viharos viszony következtében új otthonuk azt a nevezetes botrányt idézte, amikor a The Who kezelésbe vette a szállodaszobát, amelyben laktak. A kár a sajtó állítása szerint többezer dollárra rúgott. "Az igazi őrület az volt - fűzte hozzá Axl -, amikor Erin másnap visszament, hogy befejezze a munkát".

Axl ámokfutásai nyilvánvalóan okoztak némi súrlódást az együttesen belül. És bár nemigen vonták kétségbe mindazt, amit az ügyért tett, távozási szándékának kurta bejelentése a Stones-szal rende­zett fantasztikus koncertek idején nyilvánvalóvá tette, hogy lénye­gében kész szólistaként dolgozni, mihelyt a körülmények lehetővé teszik. Érdekes módon 1988-ban egy interjúban ezt mondta: "Nem akarok szólista lenni, de vannak olyan területek, például a film, amiket szívesen kipróbálnék, és ahol esetleg nem a bandával együtt állnék ki "

Szerencsétlen házassága persze nem róható fel száz százalékig a média állandó figyelmének, de az biztos, hogy nem könnyű a bá­mész közönség szeme előtt megküzdeni a gondokkal. A hírnév nyomasztó terhe nyilván az agyára ment 1,8 millió dolláros hollywoodi házát nem kevesebb mint húsz biztonsági ember vigyázta, minden látogatóját videóra vette, ágya mellett állandóan ott tartott egy pisztolyt meg egy félautomata puskát