Az igazi bemutatkozó nagylemez, az Appetite For Destruction (Rombolási vágy) egy levelezőlapról kapta a címét, melyet a fiúk egy boltban pillantottak meg. A lemezborító, mely egy fellázadt robotot és zilált női áldozatát ábrázolta, nem nyerte meg a nagy lemezterjesztő láncok tetszését, és nem voltak hajlandók rendelni belőle, inkább azt ajánlották a Geffen Recordsnak, hogy tegyenek rá valami mást. "Nekünk tetszett az új borító" - mondja Axl -, "de annyira azért nem voltunk oda érte. Úgyhogy az első párezer példány után lecseréltük a miénkre."
Az Appetite ForDestruction, melyet Mike Clink (a Triumph és a UFO Sessions tapasztalt szakembere) szerkesztett, és Steve Thompson valamint Michael Barbiero kevert, '87 júliusában jelent meg, de teljes tíz hónapba került, míg nagy nehezen felverekedte magát a Billboard százas listájára. A korongnak valami lökésre volt szüksége, hogy az emberek felfigyeljenek rá. A sors iróniája, hogy a Guns N' Roses előrelépéséhez éppen a törvény egyik képviselője adta meg a lendületet.
A The Dead Poolban, melyben Clint Eastwood játszotta Piszkos Harryt, a Guns N' Roses megkapta első - teljes tíz másodperces - filmszerepét. Ettől persze még nem állíthatjuk, hogy a csapat betört volna a filmvilágba, hiszen felbukkanásuk a vásznon szinte véletlenszerű.
Slash a következőképpen foglalja össze "szerepüket" a film cselekményében: "Tudod, ez egy fogadásról szól. Az emberek arra fogadnak, hogy melyikük fog előbb meghalni. Csakhogy a fogadók csalni próbálnak. Van köztük egy kábítozó rocksztár srác, úgy hívják, hogy Rendes Jani, ha-ha-ha... Szóval, a srác drogos, és valaki feldúsítja az adagját. A krapek meghal, de úgy néz ki, mintha túladagolta volna magát. Erre persze Clint (ő a Piszkos Harry) meg a többiek rájönnek a disznóságra. Mi a halott rocksztár haverjai vagyunk. (Szerintem a legjobb csapatot kapták ki a szerephez!) Ott megyünk a gyászmenetben, és rázogatjuk a rokonok kezét, meg ilyesmi. A következő jelenet, amit csináltunk, egy állati nagy baromság. Ez a Rendes Jani, a rocksztár, mellesleg horrorfilm sztár is volt. Éppen filmezett, amikor meghalt, de a rendező folytatta a forgatást. Nekünk néma statisztaszerep jutott. Tulajdonképpen frankó jelenet. Én meg Izzy egy hajón vagyunk. Ez is egy horrorfilm, érted? Az a kurva hajó halottakat visz. Igazi csontvázakat... Képzeld el, nem elég, hogy az ember feldobja a talpát, ráadásul a csontváza a moziba kerül." Slash szerint Mr. Eastwood nemigen volt oda, amikor a Gunst bemutatták neki. "Úgy jött oda hozzánk, mintha muszáj volna, annyit mondott: Klassz az albumotok - azzal odébbállt." Slash megjegyzése szerint ez a Clint "elég nagy bunkó".
A Guns N' Roses szerepe a The Dead Poolban tulajdonképpen egy nagy semmi, a film fő száma viszont, amit a csapat szerzett és adott elő, komoly feltűnést keltett. A "Welcome To The Jungle és a kísérő video friss, levegőt zúdított 1988 áporodott szélcsendjébe. A "Welcome" felrázó bemutatkozás volt, sok srác előtt először csillantotta meg a Guns N' Roses féktelen zenei erejét és színpadi vadságát. Egyébként, mint minden más számuknak, ennek is nyers önéletrajzi magja van. "Egy éjszaka Queensben ott aludtam az iskolaudvarban, amit négy kerítés vett körül - meséli Axl. - Egyszer csak odajön egy fekete srác, és azt mondja: Tudod, hol vagy? A dzsungelban! És most meg fogsz halni! Ezt be is vettük a nótába."
A "Welcome To The Jungle volt Axl és Slash első közös szerzeménye. "A szöveget Seattle-ben írtam - emlékezik Axl. - Seattle nagy város, de Los Angeleshez képest mégiscsak egy kis porfészek. Ebben a dalban azt írtam le, milyennek láttam Los Angelest. Aki idejön ebbe a városba, mindent megtalál, amit csak akar".
A "Welcome"-hoz készített video, melyet jórészt egy Los Angeles-i belvárosi szállodában forgattak, egykettőre az MTV egyik legtöbbet játszott száma lett, és a rádióállomások is rendre belecsempészték a nótát adásaikba; hírüket mégis vibráló, eleven show-ik alapozták meg igazán, ez tette őket olyan csapattá, amellyel számolni kell.
Az Appetite For Destruction a megjelenést követő ötvenedik héten felkerült az amerikai toplista első helyére, majd csaknem egy évvel később újra élre tört. A Led Zeppelin első albuma óta egyetlen rockegyüttes bemutatkozó nagylemeze sem fogyott el ilyen fantasztikus mennyiségben. 1989 tavaszára az Appetite ötszörös platinalemez lett. Mit mondhattak a fiúk az első albumuk iránt hihetetlen érdeklődés láttán? "Azt hiszem, egy egész jó Motörhead-lemezt csináltunk" - vélekedik szerényen Slash.
Amikor az album anyagából készült első kislemez, a 'Sweet Child 0' Mine' szintén felkapaszkodott az első helyre, Slash szerényen "mázlinak" tulajdonította a sikert, és határozottan kijelentette, hogy a Guns N' Roses csak a lemeztársaságuk kifejezett kérésére jelentette meg a kiadványt. A Guns a későbbiekben sem nagyon szívesen készített válogatásokat a rádió számára. Slash azért igyekezett megtalálni a dolog pozitív oldalát: "Ha az egész azzal jár, hogy még egy csomó ember tudomást szerez rólunk, akkor frankó".
'Sweet Child 0' Mine' írása közben Axl egy kis kirándulást tett saját zenei gyökereihez: "Indianából származom, ahol a Lynyrd kynyrd az isten. Annyira odavannak értük, hogy az ember a végén azt mondja: Gyűlölöm ezt a kibaszott bandát(" Axl mégis bátran követte azoknak a hajdani dalnokoknak a szalagait, hegy felidézze a hazai ízeket". Az a nóta az Édes gyermekről (Sweet Child) öt perc alatt készült" nevet Duff. - "Három akkord az egész. Tudod, van az elején az `gitárfutam, amit Slash csinál. Na, az egy vicc. Mondtuk is: Ez óta? Ez semmi, legfeljebb tölteléknek lesz jó a lemezre. A vokálrész nagyon édes és őszinte, de Slash egyáltalán nem vette komolyan, amikor megírta." Ez a dal Axl ügyeletes barátnőjének, a fotómodell Erin Everlynek készült (a lány apja Don, az Everly Brothers egyike). Axl így emlékszik vissza a dal születésére: "Elkezdtem írni egy verset, de zsákutcába kerültem, és félretettem. Később egyszer Slash és Izzy együtt dolgozott néhány dalon, én is beszálltam, Izzy verte a ritmust, és akkor egyszerre bekattant ez a vers. Egyszerre az egész. Egy csomó rockbanda kurvára cikinek tart minden érzést, a fájdalmat kivéve. Ez volt az első pozitív szerelmi dal, amit írtam, igaz, azt hiszem, azelőtt nem is volt, akiről ilyet írhattam volna."
Axl és Erin kapcsolata, melyet maga Axl a Doors tagjának, Jim Morrisonnak és barátnőjének, Pamela Coursonnak a kapcsolatához hasonlít, gyengéd, mély de állhatatlan viszony volt. "Örökké veszekedtek, de igazából lelki rokonok voltak:' Erin a maga részéről első találkozásukkor furának találta Axlt, de vonzalmat érzett iránta. Szabálytalan viszonyuk, megszakításokkal ugyan, de több éve tart már. "Tiszta hülyeség - mondja Axl. Olyan sok közös van bennünk, hogy nem számít, bármi történik, valahogy mindig újra összejövünk."
A Guns N' Roses következő szólólemezének a "Paradise City"-nek a csírái az együttes fennállását megelőző időkből származnak; Duff akkor hozta össze ezeket az akkordokat, amikor Los Angelesbe költözött. Akkoriban nem ismertem itt senkit, és eléggé le voltam törve... Van úgy, hogy az ember meg akar kapaszkodni valamiben, érted?" A "Paradise City" tehát Duff fejében fogant meg, de végül is közös erőfeszítés segítette világra. Az egész banda ott bábáskodott körülötte. "Ha valaki hoz egy nótát - jegyzi meg Duff -, a többi négy mindig ellopja. aztán addig gyúrjuk, amíg Guns N' Roses szám lesz belőle.'"
"A szöveg a dzsungelről szól - magyarázza Axl. - A kórus viszont a Közép-Nyugatot idézi. Az jut eszembe róla, amikor sráckoromban felnéztem a kék égre, és azt kiabáltam: Jaj, mi ez az egész? Minden olyan óriási! Akkoriban minden sokkal ártatlanabb volt. Vannak a nótának olyan részei, ahol több a honvágy, amikor pedig összeraktuk a vokált (öt sávra készült), valami ír vagy skót beütés érződött benne."
"Valahogy megéreztem, hogy ez a nóta nagy szám lesz Európában. Ott a srácok velünk énekelték az olyan számokat, mint a »Brownstone«, az »It's So Easy«, a »Mama Kin«, amiket korábban hallottak a lemezünkről. De velünk énekelték a »Paradise City«-t is, pedig azt soha nem hallották". Izzy hozzáteszi: "Túlénekelték a színpadi hangszóróinkat. Hallani lehetett őket a hangszórók mögül is." |