Igennnn!!!!! A mi Laránk végre felébredt! Úgy látszik ez a korral jár, hogy egyre érzékenyebb vagyok... csak most az örömtől! Annyira durva, hogy tényleg pont tegnap még ezt fejtegettem, hogy Tom kitartásával és szeretetével lehet látszólag nem segít, de Lara igen is érzi és tudja, hogy valaki segít neki! Annyira szépen írtad le ezt az egészet. Eddig ez volt a kedvencem Larától, bár sztem ez nem olyan meglepő... És még először Lara sem akarta elhinni, hogy ez igaz lehet!

"Az Ő hangja duruzsolt mellettem mindig is, igaz, hogy halkan, és sokáig azt hittem, hogy talán a tenger közelében vagyok és annak a morajlását hallom, de most már biztosan tudtam, hogy mindvégig Tom beszélt hozzám.TOM..."

Tom viszont, nem az aranyos rá a jó szó (vmi jobb kéne de, hirtelen nem jut eszembe) mikor ráeszmél, hogy Lara magához tért! Mint, egy édes kisfiú, aki nem tudja elhinni, hogy segített neki az előző esti imádság és teljesült a legnagyobb kívánsága! És látszik, hogy boldog mert visszatért a humorérzéke és még Hagent is bírta magában cukkolni.
De az örömkönnyes rész tette fel az egészre a koronát a végén ;)

JAH: És mivel úgy is tudom, hogy megkérdezed, igen nekem Tom, Tom volt, semmi kétség. Az aki örömébe majd kiugrik a bőréből!
 

óhhhhh... szóhoz sem jutok... az "örömkönnyek" az én torkomat is mardossák!!! :)
Annyira boldog volt ez a rész, mérget rá, hogy végig csillogott a szemem, miközben olvastam! :D
A legnagyobb mosolyomat ez kapta: " Hagen, ez a vén bolond!" és ez: "Jó reggelt, te kis álomszuszék!" :D
És a kedvencem volt, amikor Tom ráébredt, hogy Lara bizony bizony felkelt! :D A kikötős rész pedig írtó aranyos volt <3

Már itt elszorult a szívem: "és kár, hogy annyira nem vagyok merész, hogy akkor is gyakran elmondjam neki, amikor éppen rám néz és szelíden mosolyog rám…" Tom.... aztán ez: "üres volt a fejem, csupán Larának maradt benne hely" Tom! Hol bújkált eddig benned a költő??? :) Ez volt a kedvencem!
Jajj... és olyan aranyos volt Tobi :) Elképzeltem a marcona kedves mosolyát :) -másik kedvenc-
És Lara...húú.... a zene és az angyalkodás...halál vagy élet...húú... csak kavarognak a fejemben a gondolatok... nem is tudom mit mondjak....
Nagyon szép lett :)

Ez kimaradt: Alapvetően én nem vagyok olyan, hogy hiszek az ilyen spirituális dolgokban stb. de abban viszont biztos vagyok, hogy alapvetően az embereknek sokat segít, ha csak lélekben is de, támogatják azok, akik fontosak számára. Szóval hajrá Tom!!

Ma is egyszerre nyűgőztél le és sokkoltál. Mikor valaki olyan dologhoz is nyúl már kétségbeesésében, amit amúgy hülyeségnek tartana, na ez jelent nagy törést/változást. Ezért volt számomra most ez a legszebb három mondat:

"Hirtelen gondolat támadt a fejemben: imádkozni fogok. Sosem hittem az imádság erejében, hiába próbálta a nagyi belémsulykolni, különösen karácsonykor, de most meg kellett próbálnom. Ártani nem árthat. Hiszen eddig a szerelemben sem hittem, pedig most már tudom, hogy igenis létezik…"

Másrészt ez az összetartás, ahogy támogatja mindenki Tomot és természetesen Larát. Georg, Gustav és Tobi, na és persze Bill is ott van... lehet nem tudnak semmit sem tenni, de, az, hogy mellette/mellettük vannak az mindennél többet jelent...

Azta....Lara pattanj ki egy-kettőre az ágyból! Valaki téged akar ;)
Nagyon romantikus volt a "minél közelebb hozzá" mondat :) De ez volt a kedvencem"Hiszen eddig a szerelemben sem hittem, pedig most már tudom, hogy igenis létezik…" :) Ma is könnyes a szemem! :)
És ezek a Kaulitzok...hmm...véletlenül nem ikrek? :D :D :D

szia Lara. Nagyon tetszik a sztorid az összes eddgi sztoridat alolvastam ami az oldalon található és imádom mindet =) pussz 

Drága Ana, Betty, Juci és Fran, köszönöm szépen a véleményeteket!
Wow, 132 regisztrált felhasználó!
 

Le sem tudom írni értelmes szavakkal, mennyire fantasztikus az utolsó pár rész(persze a többi is). Tom érzelmeit olyan gyönyörűen leírtad, hogy teljesen át lehet érezni a fájdalmát, és a félelmét. Jó belegondolni, hogy az életben akár így is viselkedhet... És hogy ez talán valóban létezik... Nagyszerűt alkottál, és egyre lenyűgözőbbek a műveid. Igen a műveid, mert ezt már művészetnek nevezik, amit te művelsz. Pokoli ügyes vagy, én pedig pokoli szerencsés, hogy olvashatom az írásaidat.

Csak így tovább :)

26.rész :
Atya ég! Ez hátborzongató! Könnyes a szemem és fáj a szívem! Tom fájdalma teljesen kiütött! A lelkiismeretfurdalását és a tehetetlenséget én is éreztem!  És az, ahogyan Bill is érzi ezt…húúú…. erre tényleg nincsenek szavak! És még most is érezhető az a gyöngédség, ami Tomból árad! Nagyszerű! :)

27.rész:
Ez volt az első, ami megfogott: „de most pontosan felismertem volna akár ezer közül is, hogy ez az én Larám illata” na meg ismét Tom gyengédsége!  És Tom gondolatai...ismét könnyhullám... gyönyörűek! És a makacssága! Hmm... határtalan!
Nagyon várom a folytatást!

Igazából nagyjából ugyanazt tudom írni mint tegnap. Egyszerűen tényleg magával ragad ez a szomorú és tényleg torokszorító érzés pedig még szerencsére soha nem kerültem ilyen helyzetbe.
Ahogy leírod az ikreket párhuzamban, és akár mennyire ott vannak egymásnak, Bill most nem tud segíteni Tomnak pedig mindennél jobban szeretné, csak annyit tehet, hogy ott van és mellette van, vigyázz rá.
Viszont sajnos ez tényleg egy valamire jó volt, hogy Tom rájött mennyire oda van a mi Laránkért és hiszem, hogy még nem késő (ha csak nem lepsz meg úgy mint, a kómával...). Csak akkor legyen észnél!

Hmmm....  egyre jobb író leszel! :) :)

Kíváncsi vagyok a folytatásra...

(az orvosi részekben vannak egymáshoz nem passzoló dolgok, de ettől eltekintve...)

Így tovább!

Pappáámm...hogy hogy Bill...ő a harmadik... húú...
Na jó...sokk-adag második hullám.
Tényleg könnyes az én szemem is. Ez a törődés, a fájdalom és a szeretet hihetetlen összeolvadása! Tényleg nincsenek szavak rá... Végig rázott a hideg!
És ismét nem tudok választani kedvenc részt. Talán, amikor Tom kirohan a kocsiból és Georg még egy szeretetteljes gesztust tesz felé.
Nagyn tetszettek Bill és Tom hasonló gondolatai. És az ahogyan sírt Tom és a végén Bill is. -én is-
És az a Tobis rész...összeszorult a szívem!
Várom a folytatást.

Alig találom a szavakat mert egyszerűen annyira sokkolt az egész rész. Nem tudok kiemelni részeket, mert akkor nem lenne egész a rész, de az egy dolog, hogy előbb meghatódtam, de most mardosta a torkomat is az a szívfacsaró érzés, ami áradt ebből a részből, pedig nehéz rám így hatni. Szerintem életeded egyik legjobb része volt, és ennél érzelmesebben nehéz leírni ezeket a dolgokat.

Mikor írtad, hogy visszanézett Lara és látta, hogy Tom néző azzal a furcsa és kitalálhatatlan tekintettel, na gondoltam, hogy történik valami a zebrán. Bocsi, de nekem ez azért kiszámítható volt.
Viszont, mikor azt írtad, hogy "akit... " Tomnál na ott mindig olyan volt mint egy bomba!!
Aztán mikor Larát elütötték... na azt hiszem Tom számára akkor jött elő a coming out.... Most tudatosult benne valójában, hogy hogyan is érez Lara iránt és valószínűleg lesz most némi ostorozás.
De az utolsó sortól összefacsarodott a szívem teljesen... "Bill felémnyúlt, magához ölelt és a mellkasához húzott. Nem törődtem semmivel és senkivel. Az ikremhez bújtam és sírni kezdtem."
Úgy érzem holnap még inkább tetőződik a dolog.

Épp itt merengek, milyen kis aranyosak ezek a párhuzamos gondolatok és közös érzések, milyen romantikus pillantásokat vetnek itt a főhőseink, mikor jajj...na nee.... sokkkk... Mindig kitalálsz valamit :)
Hátborzongató volt ez a jelenet! Komolyan elszorult a szívem és végigfutott rajtam a hideg! A szemem nem tudom mekkora lehetett a csodálkozástól!
De bingó!!! Tomból előcsalogatta Lara a valódi érzelmeit! -na jó ez egy kicsit morbid volt- Az a mondat, amit súgott neki.... és amit nem fejezett be egyszer sem....
Egyszerűen most se tutam kedvencemet választani, az egészet imádtam -ismét morbid-!
Hihetetlen, hogy milyen "kis" csavarokat csemplészel ide mindeig :)
Nagggggyyyyon nagyon nagyon nagyon nagyon várom a folytatást :)

22. rész
A bumeráng visszavág, csak Tom nem számított rá, hogy belőle ez bármilyen érzelmet ki tud váltani. Nagyon beletrafáltál ezzel a fotós jelenettel, ahogy Tom minden izma megfeszül, ahogy meglátja Larát és Olivert. Szó szerint látom magam előtt a jelenetett, már csak oda nem ugrott és terítette le szerencsétlent. Az a francia fotós meg adott egy kis humort a jelenetnek, mert azok a kis francia szavas megtűzdelések...
Az utolsó bekezdés, végre közeledik a coming out...

23. rész
Nagyon ütős lett Tom szemszöge. Tényleg olyan mintha, te lennél a lelke és az agya mert annyira hitelesen jönnek ki ezek a gondolatok. Nálam ez a # 1
'Tudatta velem, hogy fontos vagyok neki. Hogy minden szemétségem ellenére is szeret engem. Vagy mindez csak a képzelem szüleménye?! Bill a fejembe ültette a romantikus hülyeségeit és most kényszerképzeteim támadtak?! Hirtelen komolyan nem tudtam, mi a helyzet!'
De hát sajnos Tom még mindig szenved az oviközicsopi mechanizmusban... Csak kinövi mostanság

Drága Tomcat! Nagyon szépen köszönöm a köszöntést :). Ez a legjobb ajándék, amit kaptam <3 *könnyes a szeme és zavarában nem tudja, mit is mondjon*
A fotózás igazán jól sikerült! :) Bár nem értettem minden szót ;), de nagyon tetszett a feszültség. Az én szívem is olvadozott, ahogyan leírod Tomot hátulról ;) Főleg ez fogott meg: "a világ legszebb profilját". A kedvencem az volt, amikor Lara "feláldozza" magát :) És az is, hogy egymásra gondolnak az út közben :)
És mindkét részben tetszettek Tom gondolatai, főleg az utolsó, alaposan belepirulna Lara, ha tudna gondolatot olvasni :)
Szóval köszönöm szépen <3

Ez a jelenet olyan volt, hogy: jön az  angyal édes mosollyal a szája szegletében, először kedvesen érdeklődik, előadja az ártatlant, már csak az arany glória nem csillog az afrofonatos feje búbján. Aztán hip-hop előjön a pokol angyala és még egyszer belerúg Lara így is sajgó szívébe.
Amúgy most eszembe jutott, hogy ez a pokoli angyal tipikus óvodásként viselkedik, annak a lánynak a haját vagy szívét cibálja aki tetszik neki, csak mivel még oviközicsopi szinten van ennek nincs igazán tudatában. Na meg ez, hát azért úgy helyezkedtem, hogy lássam Larát.
Van egy olyan sanda gyanum, hogy Gustav, aki a jó kis angyal megint valamit előránt a szárnya alól segítő szándékkal. Ez csak megérzés...
A beszólások Tom részébe halálosak voltak:
- - Hagen, kisfiam, honnan tudtad, hogy másnapos vagyok?!
-Ő vigyorgott, mint a vadalma. Csak le ne tépjem az ágról!

Tom kisfiam, nem vagy te egy kicsit kabd be a f.szom??? -már bocsánat-Azért... Tom "negyedórás" beszólása nagyon szíven ütött, főleg a végén durván odalökött modat! De ugyanakkor tetszett is és várom, hogy mikor fog rájöni, hogy ez nem egy Tomcisztikus világ ;)És a Georgos rész....húúú... mély nyomot hagyott bennem :D. Már alapból a megszólítása is tetszett..hát még a nemi identitását pedzegető mondatok és "képek" :DTom trükkös tükrös :) figyelése beleillene egy akciófilmbe is :)
Mindig Lara és -kicsit furcsán hangzi- Tom helyébe tudom képzelni magam, mindig átérzem, hogy ők mit érezhetnek. Szinte már félelmetes vagy! :)