Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1] [Archívum]
Legyen időd gondolkodni... Ez az erő eredete. Legyen időd játszani... Ez az örök fiatalság titka. Legyen időd olvasni... Ez a bölcsesség forrása . Legyen időd imádkozni... Ez a legnagyobb erő a Földön. Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek... Ez Istenadta kiváltság. Legyen időd barátságosnak lenni... Ez az út a boldogság felé. Legyen időd nevetni... Ez a lélek-muzsika. Legyen időd adni... Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél. Legyen időd dolgozni... Ez a boldogulás ára. Legyen időd cselekdni tiszta szeretetből... Ez a mennyország kulcsa.
Figyelj a mára! A Tegnap csak egy álom, A Holnap csak egy látomás, A helyesen megélt Ma tesz Boldog álommá minden tegnapot És minden Holnapot reményteljes látomássá.
Boldog és pihentető hosszú hétvégét kívánok tiszta szívemből! semilin
Ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám az "Érdekes képek" új menüpontba:) A Portalguru-n is vannak új kódok, modulkeretek:)
|
Szeretettel.....
|
Szia! Jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Puszi Fanta. Ja és most már egy kivételével az öszes oldalam elköltözött a G-Portálról. Gyere nézd meg. Köszi. |
Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért.
Luna
Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj.
Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!
http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php |
"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek."
Szép jó reggelt,napot:):)
Kati és Macsekok |
"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának." Seneca
Szeretettel: semilin
Bocsáss meg, hogy ma semmi hét eleji vidítót nem tudok írni. Éppen ma van szeretett Édesapám halálának 8. évfordulója...
|
Szia Drága.Kívánok szép álmokat,kellemes hetet.puszi.Luna
|
Szia! Szép napokat kívánok neked!
Ha van időd,és kedved gyere és nézd meg a Londonos oldalamat, elköltöztettem, (a többit is elfogom)és van új buttonja is. Köszi. Puszi Fanta. |
Nagyon hosszú volt ez a hét és nekem elég rosszul telt. Aki köztisztviselő, tudja miről beszélek... Remélem Neked szép volt és az egynapos hétvége mégszebb lesz! Szeretettel: semilin
(Kakaósan is csudajó:)))) |
Szia Drága Ildike!
Ezzel a képpel kivánok Csodálatos hétvégét. Szeretetölelésemből hagyok itt. Kéklaguna.
|
Nagyszerű családi mulatság a lámpás faragása. A legmegfelelőbb a klasszikus narancsszín Jack O'Lantern fajtájú tök, melyből vegyünk jó kiállású - nagyméretű, sima felületű - darabokat. A töknek vágjuk le a tetejét - kalapját -, így könnyedén kikaparhatjuk a belsejét, a magokat is. Így tudunk az üregbe mécseseket tenni, hogy a lámpás világítson. A kívánt motívumot érdemes megrajzolni papíron, majd a tökre rajzolni és éles késsel megfaragni. A faragásnál érdemes mindig a kisebb részeket faragni előbb, és középről a minta külseje felé haladni: azaz előbb a szemet, majd a szemöldököt s így tovább. A nagyobb részeket pl. száj, érdemes nem egyszerre kivágni, hanem részletekben, így biztosan nem reped szét a tök. Ha olyan darab is kiesett a tökből, amit nem terveztünk, akkor fogpiszkálóra szúrva visszailleszthetjük.
Ha a mécses vagy gyertya minduntalan elalszik, akkor a tök vagy túl szeles helyen van, vagy nem elég nagyon a rések rajta, hogy elég levegő legyen az égéshez. Tovább fog kitartani a töklámpás, ha azokat a felületeket, ahol vágás van, bekenjük növényi olajjal vagy petróleummal, vagy amikor nem használjuk - nappal -, vizes ruhát borítunk rá.
A tökfaragáshoz biztos kéz kell, a kisebb gyerek kedvét sem szegjük, ha ők közben kisebb tököket festhetnek, vagy dekorálhatnak, ehhez legyen otthon festék, ragasztó, őszi termések, bogyók, felhasználható zöldségek. Fogpiszkálóval rögzíthetjük a mókás tökfej retek-szemét, almaszelet-fülét, zöldhagyma-haját, paprika orrát. A masszívabb "testrészek" rögzítéséhez kisebb kalapács is elkél, ebben segítsünk a gyerekeknek.
Kati és Macsekok | |
Sok-sok vidámságot kívánok erre a hétre is! Szeretettel: semilin
A három nap alatt kétszer sütöttem kalácsot:))) Köszönöm!!! |
[555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1] [Archívum]
|