Hajaj Ana mikor is indulunk a kezelésre? Ideje tényleg csomagolni...XD
Na jó ma már ez a második alkalom, hogy leesik az állam, mert erre tényleg nem gondoltam, hogy az ikrek így megviccelik majd Larát. Cseles és frappáns jövök én még a te utcádba...
Na igen "feltűnés nélkül" társaságban el tűnni egy kis pásztorórára na mondhatom szép dolog :) (hm de azért nem vagyok egy rémusz bácsi ;)
Az sms-es rész aranyos volt, hogy mindkét iker írt Larának, és Tomnál ez egyfajta "na látod megmondtam én", de azért még is van benne egy kis rejtélyesség is.

Természetesen jó szokásodhoz hívem megint a lényegnél hagyod abba.... Oh öreg hiba

Én ezt nem bírom idegekkel... kicsit gyanús is volt nekem ez a vihar előtti csend, de nem gondoltam, hogy ekkora hurrikánt csapsz majd! Azta.... a kis mazochista énem szereti ezt a jó sokkolós szokásodat ;)
Okos fiú ez a Tom, most is fény derült rá... de, hogy mi jön... asszem a következő rész olvasása előtt még kihívom a mentőket... :D

Azért kicsit nehéz ebből az aspektusból írni és szerintem nem kell külön ecsetelnem, hogy önző módon már megint magam miatt jó érzés volt ezeket olvasni. Csupa szépet és jót írtál amit nagyon köszönök. A Monopolys beszólást imádtam XD A kerítőnős kis jelenet vicces volt, és Tom örök harag a harsányért de mivel korrigáltad megbocsátok... na jó vicceltem tényleg.
De a vége húúú, leesett az állam még nekem is. Na erre aztán nem számítottam, hogy Tom ilyen heves támadásba lendül. Még a végén bejönnek a legvadabb sejtelmeim is, csak Tomot egy kicsit provokálni kell vagy meg kell húzni a szunnyadó oroszlán farkát ;)

Fáj az oldalam a kiváncsiságtól, szal alig várom a folytatást!!!!!!!

 

ÚRISTEN, FOLYTATÁST AKAROK!!! O___________o
Tom, Tom, te ördögi iker, ebből még lesz nyakleves!

58.:
Óhh a kis ponézsákok mindig kitalálnak valamit :) Elképzeltem... elröhögtem ;)
Hóóó a Natalies bemutatkozás kicsit félelmetes lett... teljesen megfagytam. (lehet be kéne csukni az ablakot;)
Tom irtó jópofa, olyan jó ez a helyzet, nagyon tetszett :). Az volt a kedvencem, hogy Lara elmondta az igazat, ez nagyon bensőséges, és kicsit meglepett, de jó értelemben. Örülök, hogy így megbízik Tomban.

59.rész:
"Nem ostoba vagy, hanem nagyon szerelmes és elég kevés önbizalom jutott neked. Ha megtehetném, szívesen kölcsönadnék neked az enyémből. Nekem jutott bőven, tudod, te is ezzel koppintasz az orromra néha." óhhh ezzel engem is megnevettetett.
És most mondanám el, hogy nagyon aranyosnak vélem a "kislány" szóhasználatot, ami oly sokszor hagyja el Mr. Kaulitz száját. Ez is olyan mókás :)
"Aki téged szeret? Akinek te vagy az első gondolata reggel és az utolsó este?" óhh.... Erről egy külön könyvet kéne írni ;)
Tomnak a szavai levesznek a lábamról. Elképzelem ahogyan Bill néha gyerekesen csacsogva, néha nagypapákaat megszégyenítő komolysággal -és ez még csak a két véglet- állandóan Laráról beszél :D
"Sose felejtsd el, kikkel állsz szemben.....én vagyok a dögösebb. " tényleg nem ártana egy kis önbizalom-csere-bere :D
Háháhááá... hát ti Gustavval egymásra találtatok! Két oldaról csipkedtek mindenkit ;)
Óhhh.. és a karácsony :D hmmmm.. Boldog karácsonyt Lara! :P :P

Talán tényleg az erős bizalom jele, hiszen ki vallaná be a szerelme testvérének, hogy milyen kellemetlen érzések kavarognak benne, a másik nem konkrétan ez a jó szó, de a hűségét illetően. De Tom nagyon kedvesen és minden kétséget kizárva oszlatta el Lara szürke felhőit. "Akinek te vagy az első gondolata reggel és az utolsó este?" De azért a Tom Kaulitz féle humor megint ott volt, hogy Lara sose feledje kikkel áll szembe :) Nos igen, nincs az egyik a másik nélkül és Lara az egyikkel kapta a másikat is :)

Ohh micsoda erényeimet emeled ki és még a kávéfőzést sem feleded XD Na igen koffein mérgezés lesz valószínűleg a végzetem.
Hálás köszönetem, minden Gustav és Georg rajongó nevében is, hogy végre valaki róluk is ír és még, hogy!!!! A korábbi történeteidben is imádtam, hogy kiemeled Gustav vicces, fesztelenebb oldalát.
DEEEEE végre azért jó, hogy egy picit gyűlnek a fekete felhők. Tetszett az a hasonlat, hogy "éhes sas a mezei egérre". De úgy is ismered a véleményem...
Viszont Tom annyira aranyos volt a végén, ahogy odament Larához, és már rögtön tudta, hogy valami nem stimmel Larával. " Dehogy… na, mi a baj? Azért mindent én sem tudok kiolvasni a szemedből."
Viszont már megint a lényegnél hagytad abba, ami főben járó bűn!!

55.rész:
Óhh micsoda féltékeny ebek! :P
A Tommal való meghitt beszélgetésnél teljesen elérzékenyültem, annyira aranyosak és kedvesek :)

56.rész:
"Gyere, kislány…" mamma mia..... ;)
Óhh és ismét ez a bensőséges kapcsolat! Olyan jó :)
"Mindig boxerben alszik, de most miattad pizsamát kellett vennie. Nagy megpróbáltatás ez neki!" Pappppámm... no comment ;)
Már most bejön Simone stílusa :P az az igazi anyuka ;)

57.rész:
Óhhh ezek az emlékek... nagyon kedvesek a számomra is :)
Vicces volt az autós jelenet :P
És nagyon tetszett a rész, mikor bevallottad Bettynek ;) piros pont a jó barátnőknek ;)

Na jó sajnálom ez ma önző módon kedves rész számomra... Sorry...
Az elején azért szerintem jól csináltad, hogy kicsit kifejtetted Simone mért kedvelte meg ennyire Larát. Talán enélkül kicsit olyan nem is értelmetlen, de érdekes lett volna. Nagyon jó lépés volt, és hogy beleírtad a mini vizsgáztatást (mert azt hiszem ezt minden anya csinálja).
A búcsúzkodásnál a nikotinos puszin aztért jót nevettem, meg Gordon egyéb apró kis megmozdulásain is mondjuk tegnap.
Az autós jelenetben aranyos volt az egész, és szegény Tomot nem vették észre... Ejnye, hogy lehet ezt a baklövést elkövetni XD
Na jó és akkor jön az én nagy jelenetem XD Félelmetes azért, hogy életedben nem láttál mégis bizonyos jellemző tulajdonságaimat tökéletesen eltaláltad - szemöldök felhúzás, ha kiváncsi vagyok, szájharapdálás... Nagy mágus vagy ;)
De Lara végre bevallotta, és ezt régóta vártam. Azt hiszem igazából ezt a jelenetet/nagy vallomást nem lehet másként előadni amúgy sem, hiszen minden ember megdöbbene egy kicsit egy ilyen bejelentés hallatán. :) 

Tom a sötétség oltalmazó hőse. Aranyos volt a jelenet, és végül is barátok közt totálisan belefér (na most kicsit ellentmondásba keveredek önmagammal, de úgy is érted mire gondolok). És az a körültekintés Lara miatt, hát tényleg mini macsóba egy igazi úri ember veszett el.
A végén már tényleg egy kicsit olyan, benyomást kelt, hogy Larát itt igenis befogadták és nem csak az ikrek... De azért ez a lényeg: "Semmi baj, mindenhol jó nekem, ha te is ott vagy."

Annyira szuper lett a rész! Olyan rejtélyes, hogy mitől remegett meg Tom és miért pattant fel hírtelen. Annyira várom a folytatást és ismét csak dícsérni tudlak. Fantasztikus vagy :)

Ime a bizonyíték, hogy még a sima egyszerű kakaó ivás is lehet izgalmasXD
Komolyan mondom mindig leveszel a lábamról ezekkel az apróságokkal ahogy leírod a dolgokat "arcélét, a csupasz homlokát és az afrofonatait. ", na meg ahogy a körülményeket tálalod a háztól a kutya falkáig.
Egy mondatot tudok latinul "Cogito ergo sum - Gondolkodom tehát vagyok." Na nagyon érvényesül ez nekem már megint. "Lehetséges. Talán altatót kellene szednem." Kicsit boncolgatni kéne ezt a mondatot is de, hiszem én az elméletemet már kifejtettem, neked egyszer a mai nap során. Viszont a vége, háttttt elég menekülés szagú volt nekem ;)

Ana: Rendben most már tudjuk, mivel tartsuk sakkba Larát XD De nem amúgy én jó, rendes vagyok, és ez a mi nagy közös kollektív titkunk ;)

53.rész:
Óhh de aranyos ez a Bill fiú ;) "a szívem majd’ megsüketített" azért csak vigyázat!
"álmodoztunk, mit fogunk csinálni, amikor végre újra Hamburgban lesznek"

Óhhh ezek a Kaulitz-ok engem is mindig levesznek a lábamról... ;) Olyan szépeke mondanak :)
"Feltéve, ha néha befogod azt a nagy lepcses szádat és hagyod őt is szóhoz jutni." haha :) és a Bettys álca...húú... nagyon kreatívak vagytok ;)

54.rész:
És amikor Betty megérkezet...hmm... :P
Ismét nagyon családias és idilli ez a hangulat... "igencsak hosszú és álomszép perceket…" főleg ez A hangulat... ;)
"azon ügyeskedett, hogy kibontsa a nagy nehezen a fejem búbjára tűzött hajamat" elképzeltem... és majdnem leestem a székről ;)  És azok a minikoncertek...ááhh..
A kinti "merényletekről" először azt hittem, hogy hármasban zajlanak... a csóknál kezdett gyanús lenni, de a lugasos résznél rájöttem, hogy neeeemmm..... :D
Tomról meg no comment... :P
A családi jelenet pedig nagyon szívmelengető volt ;)

Betty! Ha Lara valami csúnyát ír (megint kicsinálvalakit xD vagy előhúzza a tarsolyából a bünti-részeket) köpd be a szüleinek, hogy nem is Veled találkozik ;) :P

De szuper részek lettek! ;)

Na igen ezért nem szabad rosszalkodnom, mert mindig alaposan elkapod a grabancom...
Legyünk őszinték, nem egy akciódús rész volt, vagy valami olyan, hogy húúúú mekkora dolog történt az anyja, de mégis azokkal az apró kis meghitt és érzelemmel teli momentumokkal kerek lett az egész. Az, hogy a mi képzeletbeli hősnőnk megértette az ikerség lényegét, számomra nagyon tetszik (bár számtalanszor elmondtam már, de nem lehet elégszer úgy gondolom). "Azonban Tommal mégis úgy éreztem, hogy ő hozzánk tartozik - ő nem egy harmadik kerék, hanem Bill másik fele. " Pontosan, Lara Bill mellé kapta Tomot is!!
És a végén azért nagyon megható volt, ahogy leírtad ezt a kis családi kört. Az embernek tényleg az az érzése, hogy én is ott akarok ülni azon a kanapén, és ezekkel az emberekkel akarok együtt lenni. "ilyen lehet egy igazi, szerető családhoz tartozni."

Congrat

Tetszik, ahogy kifejezed ezt a végül is kimondhatom, feltétel nélküli bizalmat. Az már egy igazi fordulópont mikor tényleg úgy megbízol a másikban és annyira el tudod engedni magad, hogy már nem kell kétszer végig gondolnod, hogy mit mondj neki, vagy mit ne, mert tudod, hogy az úgy is a ti titkotok marad. És ezt a gondolat menetet ezzel pecsételted meg igazán: "Azt akarom, hogy olyan jól ismerj, amennyire csak lehet. Mindent meg akarok osztani veled és idegesít, hogy nem lehetek ott veled."
Viszont Larában még mindig ott a megfelelési kényszer, hogy ő legyen a legjobb és a tökéletes, ami végül is azt hiszem egy természetes folyamat, hiszen mindenki azt akarja, hogy a másik számára ő legyen a legtökéletesebb ember a világon.
Tom ismét hozta a saját formáját, és azért van ebbe némi kis titkos adalék, és, hogy eljutott Lara egy olyan pontra, ami a Kaulitz világban mérföldkő: kivívta a másik Kaulitz elismerését.
Azt hiszem, azt nem kell ecsetlen, hogy remélem nem Natalja lesz a bonyodalom, mert akkor hm, mondjuk úgy én kicsit csalódott leszek.... de azért hát elég találóan írtál róla vagy nem is tudom.
Oké természetesen számomra ez a slussz poén: “Betty ott lesz félórán belül.”

"Nem tehetek arról, hogy mindig könnybe lábad a szemem, amikor kifejezi a gyöngédségét, azt, hogy szeret engem…" tudom miről beszél.... ;)
Éljjjjjjjjjennnn a "tánclépésekkel szökkenő" boldog Lara :))))))
"attól féltem, hogy ő is meghallja" ez nagyon édes :)
Szépen beleszőtted a "rejtett" információt, a gondolataidat a koncertekről, turnékról. Remélem a valóságban is ez a helyzet :)
És a végén... khmmm...

Hát igen mindig jó a, hogy is mondtad a "porba fingó" a háznál... Bár azért nem tom mért lenne meglepő ha fehér Audival száguldoznék...XD De azért várom azt a bizalmas szín vallást.
Bill meg... Tulajdonképpen mért kéne, hosszú litániákat írni az embernek, mikor végül is egy-egy szóba/mondatba ott van benne minden, amit gondolsz, amit érzel a másik iránt. "De a családom és a szerelmem még több erőt ad nekem"

ÁÁÁhh... :) az utolsó mondat után következő részeknél mindig jöhet a zsepi riadó!!! :)
Tom... hmm hihetetlenül figyelmes ez a srác, és (mint Betty is mondotta) tényleg van valami titokzatos benne, tanán valamiben mesterkedik ;) ???
Nagyon tetszett, amit a fiúkról írsz, főleg azok a kis szeretetteljes gesztusok ;) és a "Bízd ide!" is nagy kedvencem volt :D
"Sohasem felejtem el, te kis vadmacska, amikor végigcsókoltad a …" óhóhóhóóóóó... :P
Örülök, hogy "kicsi Lara" és "kicsi Tom" ílyen jól megvannak :D
"kacsintott rám két puszi után" óhhh.... montam már, hogy mit nem adnék...hjajjjjj...

"Kicsit kuncogtam, amíg észre nem vettem, hogy Tom is engem néz" - na itt jókat kacarásztam... kínos Jó ilyen összhangot érezni, míg olvasom a sztorit! Na és a végigcsókolós... Rosszak vagytok, ti mindhárman!

Gonoszság, hogy mindig a lényegnél hagyod abba! Viszont Tomban van valami megfoghatatlan titokzatosság, és rejtélyesség, ami a magányához kapcsolódik és próbálja palástolni, de hmm ebből itt még lesz valami. Viszont édes, ahogy azt a kis momentumot elkaptad, ahogy Lara és Tom egymásra nézett és mindketten ugyanarra gondoltak, hogy mi a legjobb a számukra legfontosabbnak. De nagyon kívánok valamit ennek a Tomnak...
És, ahogy Bill kimondta a végén, hogy Lara sszeretlek. Valahogy mindig van egy olyan érzése az embernek, hogy azzal az erővel hat mintha először mondaná ki ezt a szót!