Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érezd a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták. Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta