Nem azt mondtam, hogy írja tele a sztorit trendinek titulált szlengekkel. A "köcce" és egyéb ilyen jó pofaságokat én sem bírom. De "alantas kifejezések"? Ez már nevetséges...
A "hogy" helyett "h"-val pedig nem értem mi bajotok, ez csak egy szimpla rövidítés, ami gyorsítja az msn-en való beszélgetést. 
Amúgy nekem is vannak olasz rokonaim, akikkel beszélgetek msn-en és ők is használnak olasz rövidítéseket, amiket nem értek, de ilyenkor megpróbálom kikövetkeztetni vagy megkérdezem, hogy az mit jelent. Nem pedig alacsony inteligenciájúnak nevezve lenézem, csak mert én ismerem azt ami ott náluk alapvető... 

Ezt a részt, most nem éppen a hűű de nagy eseménydússága miatt szeretem, hanem az aprólékos kidolgozása miatt - ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. Tök jól leírtad, ezt a kis Miami kalandot, tényleg olyan, mintha te is ott ücsörögnél mellettük és nyomon követnéd az eseményeket a saját szemeddel.
Érdekes fordulat ez a Seanes dolog is, mivel azért úgy tűnik nincs nagyon ellenére a dolog, bár oké a szíve máshol van.
Vajon még mit fog Lara és Tom csinálni míg Bill épp édesden alszik a szobjában? ;)
Jah és ma jó nevelt leszel és nem teszek megjegyzéseket...
 
 

Gabee véleménye:

Ma dél-kora délután körül kaptam meg a leveledt (vagyis akkor nyitottam meg), és nagyon örültem neki. Mszáj volt azonnal elkezdeem olvasni, pedig megfordult a fejemben, hogy inkább várok vele addig, amíg lecsitulnak végre a dolgaim kicsit, és ezt majd egyfajta pihenőnek szánom majd, ugyanis holnapután... ja nem, már elmúlt éjfél, úgyhogy akkor holnp vizsgázom, de egyszerűen nem bírtam megállni, de tudtam, hogy ez lesz:) Elkezdtem olvasni, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni (épp most fejeztem be, mert közben azért gye taulnom is kllett, meg ennem és hasonlók). Még mindig nagyon a hatása alatt vagyok, a szemem pedig még mindig fátyolos. Egyszerűen nem jönnek a szavak. Imádtam, minden egyes részletét. Már az elején sejtettem, hogy ez vámpíros történet lesz, és be is igazolódott. És egyáltalán nem bántam. Sőt! Nagyon tetszett az alapötlet, a történet. És úgy érzem, megfelelő részletességgel van kidolgozva a cselekmény (itt gondolok a tulajdonságokra vay múltbéli eseményekre, különböző körülményekre), és folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Mit fenntartotta, egész nap ekörül jártak a gondolatim, és le merném fogadni, hogy holnap is egy csomót fogok agyalni rajta!:) Rettentő jól esett a lelkecskémnek egy ilyen (szerelmes-szenedélyes-megható-izgalmas) sztorit olvasni, halál komolyan mondom, ez most egyfajta lelki kielégülést hozott (ezt tényleg le mertem írni?). Nekemebben a történetben Tom tipikusan az álompasit testesítette meg, bár úgy sejtem, ez volt a célod:) Imádtam a karakterét, tipikusan a lányok számára készült, hogy lehessen olvadozni meg nyáladzani rá. Szerettem például azt is, ahogyan a Larával történő változásokat leírtad. Ismét meg kell említenem a szóhasználatot, ami mindig nagyon tetszik. Most nem tudnék dézni, hogy mi tetszett estleg nagyon/jobban, de időnként itt is voltak olyan szófordulatok, amik olyan gondolatokra késztetnek, hogy: "Ezt de jól mondta, ezt meg kell jegyeznem magamnak, hadd bővüljön az aktív szókincsem ilyen kifejezésekkel!" vagy "Ha írnék, én is ilyen szóhasználattal szeretném kifejezni magam!" Szóval voltakilyenek is, amik nagyon tetszettek. A történet olyan szempontból is nagyon jó volt, hogy ezzel a kis misztikusságával kicsit kirángatott a szürke mindennapokból, az élet általános dolgaiból. Habár többféle hangulatot és érzést jelenített meg a sztori, nagyon tetszett, hogy végig ott volt azért az idilli hangulat is. Szintén nagyon szerettem, hogy az érzelmek végig intenzívek voltak, és habár most már kicsit kezdek kikerülni a történet hatása alól (hangsúlyoom: kicsit:P), mégis "érzem, hogy éreztem". Mintha az átlagosnál jobban meg lennék terhelve érzelmileg. Egy történet (ha jó) nagyon a hatása alá tudja vonni az embereket, végül is ez a cél, nem?:) Hát it most épp ez történt. Én egyébként is ilyen hatásba-belekerülős, beleélős, empatikus ember vagyok:) Az is tetszett, hogy Tomot folyamatosan "csorgattad bele" az eseményekbe, és nem azonnal lett Lara élete minden percének aktív résztvevője. Szerettem a különböző vámpírképességeket, és hogy a terhesség is másképp zajlott le, sőt, hogy már a babának is másabb tulajonságai voltak. És annyira aranyos, imádnivaló és megható volt, hogy Bill lett a neve. És imádtam, amikor a végén Bill megjelent, főleg, hogy kívülről az ötéves énjével, ami plusz különlegesség, nem evilági volt. Kétség kívül az volt az egyik, ha nem a legmeghatóbb és legmegindítóbb jelenet, amikor Tom elkiáltotta magát, hogy "Bill!", Bill elkiáltotta magát, hogy "Tom!", és egymás karjaiba zárták egymást. "Lelki füleimmel" (ha már van olyan, hogy lelki szemeimmel...) hallom/ttam azt a sok érzelmet, ami ebbe a két szóba volt belesűrítve, ahogyan kimondták... és akkor nekem is kicsordult a könnyem. Gyönyörűszép volt az a pillanat, még most is nagyon szívesen elbőgném magam, ha nem koncentrálnék arra nagyon, hogy mit szeretnék még leírni. Mert nem akartam holnapra vagy holnaputánra hagyni, még mostz érzelmek hatása alatt kellett megírnom a friss emlékeimmel együtt. És ami feltette az i-re a pontot, az a happy end volt. Imádom a happy endet:D:) Igaz, a szomorú vég, vagy épp az olyan, ami nem feltétlenül boldog vagy szomorú, de elgondolkodtat, is nagyon jó tud lenni, de én a boldog véget valahogy jobban szeretem. Nincs utána megmagyarázhatatlan rossz érzésem vagy hiányérzetem. Szóval imádtam/imádom a történetet, és hálát adok érte, hogy vannak ilye emberek, mint Te, akik kitalálják és leírják őket. Elhiheted, nem egyszer el fogom még olvasni;) Nagyon szívesen írnék még róla, de a szóáradatom most kicsit elaadt, plusz le is kelene már feküdnöm, mert holnap tevékeny napom lesz (főleg a tanulás miatt: /). Nincs még néhány ilyen, fel nem tett történeted? - Ez most költői kérdés volt:) Csak mert nem bánnám, ha minden napra jutna egy még a héten:D (Őszintén szólva azt sme bánnám, ha éjt-nappallá téve állandóan ilyeneket kellene olvasgatnom, és csak azért felálni, hogy kimenjek enni^^).

nekem nagyon tetszik a stílusod :D 

Ezennel lezárom a témát. Köszönöm a hozzászólásokat.
Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de igenis büszke vagyok a stílusomra. Ha valakinek nem tetszik, vagy ha valaki emiatt beképzeltnek gondol, az a saját dolga.

én sem igazán értem, miért baj az, ha az ember egy kicsit intelligens és a szókincsében nem csak a bazdmeg és a soki cikicukiszupertrendi & társai vannak benn. fáj ez neked Strawberry? :"D meg kérlek. mire jó az, hogy rövidítitek a szavakat? ( hogy - h, akkor - akk ) vagy átírtok betűket? ( puszi - puxxa, pux, cuppos ). anno 2 napig írtam így. egészen addig, ameddig meg nem ismertem egy magyart tanuló német emberkét. :) - megjegyzem, hogy tök jó fazon :Đ -. nem, hogy nem csak szlengjeinket nem értette, de még a h és a vok meg a puxx és köcce fogalmában se volt tisztában. főleg a köffivel. x"D

Szerintem tök jól illett bele, néha poénból én is mondok ilyeneket. De egyébként Strawberry, megvan a lehetőséged, hgy írjál annyi jó sztorit, mint Lara és abban olyan szavakat használsz, amilyet szeretnél. 

Kedves Strawberry!

Abban a században élek, amelyikben te, csak éppen kicsit nagyobb a szókincsem annál, hogy minden második szavam ugyanaz legyen, vagy pedig valami "trendi" benyögés. Fel sem sorolok egyet sem azokból a förmedvényekből, amiket az ember nap mint nap hall, vagy lát a neten...
Fel nem fogom, mi a bajod a "bugris paraszt"-tal, rendben, én sem használom, de akkor ez jutott eszembe és tetszett. Az "alantas kifejezések" pedig szerintem választékos, és irónikus értelemben mondtam már néhányszor.
Köss bele a történet logikájába vagy kiszámíthatóságába, ha tetszik, de ne abba, milyen szavakat használok.

Van még valaki, aki úgy találja, hogy ódivatúan fejezem ki magam?

"bugris paraszt" és "alantas kifejezések"?? Hanyadik században élsz te? o.O Vagy mondjam inkább, h hanyadik században leledzel??  

" Nevelj meg, kérlek!" na de fiatalok..... nagyon tetszett a Tomról lepattintják az asszisztens jelenet ;)
És Lara tényleg sokkal ügyesebb, mint Natalie....
És csatlakozok Bettihez, tényleg lehetetlen vagy ;)

Nataljának mikor nem savanyú az arca nah... na jó nem élcelődök ma csak softosan ;)
Azért valahogy az ikrek sem tudták szónélkül hagyni a Sean-es ügyet és ebből is látszik, hogy fontos nekik Lara, mert nem hinném, hogy egy mezei asszisztens egyéb jellegű dolgaival törődnének. De Bill, mintha a német hangom lenne haha..
"Félóra egy belvárosi kávézóban, és utána még mindig marad két gyönyörű órám, hogy élvezhessem Tom társaságát a stúdióban." Lara lehetetlen vagy :D

Najó, a vélemény változott a fotósról, de vigyázzon magára Lara. Nem mind arany, ami fénylik. 
Amúgy Lara: nem tudom, megkaptad e az üzim msnen, de új címem van(mármint MSN), felvettelek, nem tudom visszaigazoltál e(a jelek szerint nem xD),nah ennyi, puszí!

Lara és Kittie (a realista, pesszimista altergó) ismét vitatkozik, bár valljuk be igazából mindkettőben van ráció. Lara fülig szerelmes Tomba, akinek minden apró rezdülését radarként követi, de valahol Kittienek is igaza van, hogy nem szabad kihagyni a felkínálkozó lehetőségeket, és kicsit tovább kell néznünk, nem szabad megrekedni a magunk kis falain belül, hanem nyitnod kell. Szóval hajrá Lara, bár hmhm... ;)
Viszont Tom ahogy odavágódott Lara mellé, aranyos volt, és pont az ellenkezője játszódott le Tomban, mint Larában, hiszen ő azt hitte, hogy Tom nem is kiváncsi rá. De azért kedves Lara az jelent igen is valamit, hogy az apró dolgaiddal is kezd tisztába lenni, szóval tessék kicsit optimistábbnak lenni ;)

Az, hogy elfogadta Lara engem már kevésbé lepett meg, mint maga az ajánlat. Kiszimatoltam ám az ármánykodást!!!;)
Kedvencem volt a Lara vs. Lara meccs. Mindig is szerettem a kis belső civakodását. :P
Ez is szép volt: "Az igazi szerelem és szeretet az, amikor a legjobbat akarod a másiknak - különösen akkor, ha az a legjobb nem te magad vagy, hanem egy másik ember."
Nos, az, hogy Tomon jelét sem látta a féltékenységnek, azt is jelentheti, hogy jó színész is lenne belőle ;)

Mosollyal kezdődött a számomra ez a rész! Olyan békés volt az eleje, úgy örültem nekik, mintha a gyermekeim lennének! :D
Hoppááá a vége viszont alaposan meglepett....kíváncsi vagyok, mi sül ki....(már nekem is paranoiás gondolataim vannak: Tom flörtölni kezd a lánnyal, Lara belemegy az italba, aztán bosszú vagy mégsem?????)

 Milyen kis alkoholista ez a fotós :D Lara,ugye nem randizol vele? :D

Volt itt részemről mosolygás, és nagy hahota is, na meg persze némi anyáskodás is.
Mikor Tom ismét bölcselkedett, hogy mennyire örül, hogy tisztázták, hogy ez közös barátságuknak (??!!) még csak a kezdete, és kifejezte, hogy mennyire kedveli Larát és tudja, hogy ő az az ember aki sosem fogja elárulni, mosolyt csalt az arcomra, és még jobban meg melengette a szívem, hogy Tom kicsit elkomorodott azon, hogy szerinte Lara nem kapja meg a neki járó elismerést.
Egy kis leszúrás azért jár Larának, már megint feleslegesen csinálta magának a problémát azzal, hogy egy ártatlan beszélgetés miatt már féltékenység gyötri. Pedig ő is tudja, hogy semmi sem történik.
Na és aztán jött a nagy nevetés, mikor a fotós bepróbálkozott Laránál, aki kb. nyikkanni sem tud a meglepettségtőlXD

Tom aztán nem teketóriázik, csak úgy játszik Larával ;)
Ez a szófordulat nagyon tetszett: "szavai szinte simogattak" és ez is: "a pillantása egy jéghegyet is felolvasztott volna"
És tényleg nagyon szépeket mondott, én is teljesen elvesztem bennük...
A "Te más vagy, Lara....." kezdetű bekezdés állt hozzám a legközelebb. Tényleg nagyon szuper lett! Benne van minden ;)
És hatalmas mosoly ült ki a számra, mikor Tom felfedte "Matthaus kisasszony" elrejtett szokását.... alaposan kiismerte....na meg kifigyelte :D
A vége, mikor Tom teljesen felszabadultan beszélt, az nagyon megragadott, szinte láttam magam előtt ahogyan gesztikulál.
Kíváncsi vagyok mikor jön el a "barátok vagyunk, DE....." ;) :P

Tomot nagyon elkapta az őszinte kibontakozás szele és élvezet volt olvasni. Nem tolakodóan, hanem a maga kedves módján azért burkoltan Lara tudtára adja, hogy igen is számára fontos, hogy ő van és ott van mellette. Ehhez nem kell egy szerepet játszani, csak legyen önmaga pl. Lara ne haverkodjon csak azért Nataljával, mert az ikreknek jó barátjuk...
Az utolsó Tom monológ tette fel a pontot az i-re!
De jajj a plafon is leszakadt Larának azon mondatától, hogy a "barátomnak tekintelek". Ezt kedves Lara még te sem gondolhattad komolyan, és szerinted Tom bekajálta???

Erre a mondatra büszke lehetsz: "az Őérte érzett csillapíthatatlan lángolásom leplezése jobban nem is sikerülhetett volna, és ez így tökéletes." nem semmi fogalmazás ;)
Georg bötézése mindig levesz a lábamról :P
A fotózást nagyon viccesen mutattad be, az a felsorolás nagyon tetszett. Tényleg mintha láttam volna magam előtt, hogy ott ül Lara a fotelben és már a nap végén újra lepergeti maga előtt az eseményeket.
Az a mellé ülő fiúcska ismét nagyon felkavarta Larát....