[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Szakítás (részlet).
..."Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak dühödnek élsz,
nincs rád időm. Majd beszélgetünk újra,
egyszer talán, ha észretérsz."
(Szabó Lőrinc)
|
Mi ez?
Mi ez, mi ennyire fáj, belül úgy éget?
Lehet, hogy éppen a te emléked?
Ha így éget és ennyire fáj,
tudom, köztünk mindennek vége már.
(Szt. Csilla) |
Jó reggelt! Tanulságos vers, mindenki számára!
Bécquer: Szép szeméből...
Szép szeméből előbukkant egy könnycsepp,
s békítő mondat ajkam szögletén,
ám szólt a gőg, ő letörölte könnyét,
s elnémult a mondat, az enyém.
Kétféle ösvény minket kétfelé visz,
de, ha őt látom szerelmünk egén,
én azt mondom:"Miért hallgattam akkor?"
S ő mondja:"Miért nem sírtam én?"
(ford:Simon A.) |
Olvasva a Leos portálon lévő gyűlölködőket az alábbi, Kosztolányi: Bölcsesség c. versének egy részlete jutott eszembe. A költő megfogalmazza a lényeget:
"...És annyi átka nincs a gaznak,
mint amennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságban gazdag
és győz a törpe lelkeken."
SILVA. |
 " A képre nézve , büszkén mondja szám, ember lesz az én kis unokám. "
Szeretettel Andreának. |
| Bocsi 18.o6 a helyes, és SILVA voltam! |
Sziasztok! A tegnap 18.o5-kor felrakott fotóról a következő vers jutott eszembe:
Emlékvers!
"Az életben bármi csapás érjen,
panasz-szóra ne nyisd ajkadat.
Mert a panasz-szón, a bús beszéden,
az egész világ nevet, kacag.
Takard a bút a mosoly fátyolával,
legyen inkább irígy a tömeg,
de ne számíts a részvét balzsamára,
nem ismerik azt az emberek!" J.S. |
| Bocsi, a vers és a szövegek az Origós Leo fanclubból valók, a dátum nem jó. mert nem a vers írásának, hanem a mentésnek dátuma! SILVA. |
Törölgettem a gépen, ezt találtam, mielőtt likvidálom, beírom nektek!
rod11 nevű nick üzenete 2oo4.10.14.: "Tegnap, hogy kiment a villából Ági, Leo elmélázott és ezeket a gondolatokat vetette papírra":
"Nem gátol meg sem zord szirt, sem viharos óceán,
Hogy eljussak Tehozzád, vissza oda, ahol tán
Boldog lennék ismét, hisz érezném a szivedet!
Lehetetlen, hogy ez csak álomkép:a szeretet!
Széles folyók vad vize, sivatag, hőség, dűnék:
Játszi könnyedség az, 'mint ezeken mind átkelnék!
Ölelő tüneményhez hogy visszatérjek, mert tudom
Vágyam, álmom teljesíti az én Drága Angyalom.
Kiegészítesz, megerősítesz, lelkem, lényem része vagy,
Veled egész a nap, és tudd: Nálad járnak szív és agy.
Lángra Gyújt az Élet Csókja, Álmodom az Álmot, mit
Adtál nekem akkor, mikor elmondtam a 'tudod mit'.
Beivódtál életembe, talán érzed, amit én...
Bájos arcod, puha bőröd, ó bárcsak érinthetném
Megint, s mindig! Más vágyam nincs. Veled lenni. Csak ennyi.
Téged gátak nélkül végre felhőtlenül szeretni.
Egyszer véget ér e játszma:Való Világ valós lesz!
A Nagybetűs, mint mindent, ezt is megold majd és lerendez!
Addig szivem Rád vágyik idebenn a kalitban...
De tudd Drága Egyetlenem, lakat-kulcsa Nálad van!"
A versről és arról, hogy kinek írta Leo egy másik nick LOCKE (állítólag L. rokona) így vélekedett: "Amit leírt Leo igaz lehet, a kérdés csak az, kihez szól."
Akkor, vele ellentétben, meg voltam győződve,annak ellenére, hogy több mindent nem értettem belőle, hogy a verset Áginak írta Leo, ma már a cikk és a Frízbi után nem vagyok olyan biztos benne! Akárhogy is van, nagyon szép vers! SILVA.
|
Boldognak lenni
Semmit sem csinálni...
A puha, zöld fűben Mellette heverni,
A Holdat és a csillagokat nézni,
A lehullók után valamit kívánni.
A nyár esti szelet bőrödön érezni,
A kabócák énekét hallgatni,
Az ezernyi tücsköt kutatni.
Arcát fürkészni,
Mire gondol - kitalálni,
Szemed behunyni,
Hangjába merülni.
Szavait ízlelni.
Illatát beszívni,
Ajkait keresni.
Nevetését figyelni.
Boldognak lenni.
Szabadnak lenni.
Szeretni.
Élni.
És csak lenni, lenni, lenni... |
Béke a lélekkel
A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.
A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.
A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.
A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.
A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.
|
Vészi Endre
ZÖLD LÁNGRA GYÚJT MAJD
Zöld lángra gyújt majd a vidék
s a sűrű ködök szövetét
a reggel kése tépi szét.
Ó, látod, miként fekszem itt,
lesem az álom kebleit,
pedig tudom, hogy nem segít.
A karcsu fűzfák hajlanak,
s a viz alatt a kék halak
az álmaimba siklanak.
Álmomban halak, angyalok . . .
Fülemben csöndes kardalok,
révedező és jó vagyok.
Jöjjetek tavasz lángjai,
a légben fények ágyai,
madarak mennyországai.
E táj, e révület betölt,
a Nap, mint madáranya száll
s a héjjas bánatból kikölt |
KÁNYÁDI SÁNDOR
EGYSZER MAJD SZÉP LESZ MINDEN
Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.
Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.
Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja. |
|
Sztevanovity Dusán: Volt egy tánc
(Leonard Cohen – Take This Waltz)
Hófehér hajó úszott a folyón
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz
És a vonatok indultak sorra
És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó |
Gergely István: Ha nem hiszel már
Ha megroggyan a biztonság
s a kétség marja szét lelkedet,
ha földre nyom a valóság,
fogalmazd meg kérdésedet.
Mennyi ki nem mondott érzés,
mennyi elvesztegetett mondat,
mennyi fel nem tett kérdés
és mennyi meggondolt gondolat.
Mint ismeretlen városban
fásultan kóborló idegen,
nem keresel fényt másokban,
nem hiszel embert az emberben.
Kölcsön kulcs hűti markodat,
szíved pedig egyperces viszony.
Csak akkor kérdezz súlyosat,
mikor elhiszed a válaszom. |
Heltai Jenő: Nagymamácska Nagypapácska, nagymamácska, Két fehérhajú öreg, Akik együtt megvénültek, Lent a kertben együtt ültek, Harmatos volt még a regg, Trallala, trallala, Harmatos volt még a regg. És megszólalt nagymamácska, Mint egy régi zongora: „Rajta, valld be most barátom, Nem haragszom, megbocsátom, Nem csaltál-e meg soha? Trallala, trallala, Nem csaltál-e meg soha?” Nagypapácska fejvakarva Szól: „Bevallom hát... no jó... Fordítsd félre most az orcád, Egyszer voltam hűtlen hozzád, Egyszer voltam áruló, Trallala, trallala, Egyszer... érted, kis bohó?” „Látod, látod, milyen kár volt” Mondja most a nagymama – „Hisz az ember gyönge, gyarló, S az az egy is, te pazarló, Nékünk mily jól esne ma, Trallala, trallala, Nékünk mily jól esne ma!”
|
Jó éjt. |
Tóth Árpád
VASÁRNAP
Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?
És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...
De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
- Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba... |
"Nem idomításra,
gondolkodásra születtem;
embernek születtem aki nem
csupán tetteivel de a gondolataival
is rendelkezni akar."
Sütő András |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
" A képre nézve , büszkén mondja szám, ember lesz az én kis unokám. "