Hoztam egy versecskét is:
Diós Anita: A háziállat
Egy kis tappancs ér kezedhez,
Egy kis szempár néz szemedbe.
Szavak nélkül ezt mondja ki:
"Soha nem hagylak el, gazdi!"
Egy kis szív, mi érted dobban,
Egy, ki menedéket nyújthat.
Ha a világ túl nehéz lett,
Hozzá mindig hazatérhetsz.
Egy kis remegő szőrgolyó,
Egy kis lélek, ki mindig jó.
S ha te sokat hibázol is,
Ő rajong érted, mindig, mindig...
Egy kis védtelen, tiszta szív,
Bájos lélek, mi mindig hív.
Nála nincsen soha olyan idő,
Mikor ne várna téged tiszta szívből. |