Dukámsia és Ánászeré története.
Nagyon régen született egy lány. Dukámsia. Nagyon különleges volt, ugyanis a két lába sellő uszony alakba volt összeforrva. Az orvos azt mondta, hogy minden századik évben születik egy lány, akit sellőnek akart az ég. Az anya sírni kezdett, mert félt, hogy ha felnő, ott hagyja őket, és az óceánok vízében fogja folytatni életét. Sírtak nap mint nap, de lassan belenyugodtak, hogy ha lányuk felnő, el kell búcsúzniuk tőle. Igen ám, de Dukamsia még nem volt teljesen sellő. Még uszonya nem volt, csak lába volt sellő uszony alakú. Teltek múltak az idők, a lány már megért 9 teliholdat. De a 10. teliholdnál csoda történt. A kislány lába eltűnt, helyette uszony nőtt. Az anya megijedt, hogy lánya már 10 hónaposan átalakult, és sellő lett. Nem tudtak mit tenni. Elköltöztek az óceánhoz. Először féltve engedték bele Dukamsiát a vízbe, de utána látták, hogy jobban úszik, mint egy delfin. Boldogok voltak, de örömük egyszer csak bánattá lett, mikor meglátták, hogy Dukámsia elmerült a habokban. Nagyon szomorúak voltak. Az apa, mindent megtett, hogy utána menjen, de a víz nagyon hideg volt, ráadásul félt a cápáktól. De hirtelen előtűnt egy sellő a vízből, s visszahozta Dukámsiát. Azt mondta:
„Ne féljetek, Dukámsia mostantól a vízhez tartozik, ne vegyétek el tőle boldogságát, mert ő itt szeretne élni. De ha látni szeretnétek Dukámsiát, csak gyertek ide, és kiáltsátok ezt:
„Ánászeré, kérlek gyere elő, s mutasd egyetlen gyermekünket, Dukámsiát!”
De vigyázzatok, mert ha valaki meghall, vagy meg lát titeket, akkor a lányotok a tenger habjává lesz.”
A szülők elmentek, s csak sírtak, s gondolkoztak, hogy miért pont az ő gyermeküket veszi el a sors? Nem értették. De arra kellett volna gondolniuk, hogy Dukámsia különleges, és ő így boldog.
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, talán már 10 év is eltelt. A szülők elmentek a tengerhez, s kiáltották:
„Ánászeré, kérlek gyere elő, s mutasd egyetlen gyermekünket, Dukámsiát!”
De arra, nem gondoltak, hogy körül kéne nézniük, mert bárki megláthatja őket. 5 fiatal észrevette őket, s oda mentek az egyik sziklához hallgatózni. A vízből kiúszott Ánászeré, megmutatta Dukámsiát, s hagyta, hogy beszélgessen szüleivel. De Ánászeré észrevette a fiatalokat, s azonnal elmerült a habokban. A szülők nagyon megijedtek, mert tudták mi következik. S amire gondoltak, be is következett. Dukámsia a tenger habjává vált. Nagyon elszomorodtak mind a ketten, s szomorúságukban ők is belevetették magukat a tengerbe.
A fiatalok a mai napig nem mernek vissza menni a partra, mert félnek Dukámsia szellemétől.
írta: Szilvi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
