Új bejegyzés Frissítés

2008.03.10. 19:00

felőlem jó, bár a Belkowos részben én nem vagyok biztos. Na most Leriellel stornóztuk a "tegnapi 16:27" Gordonos részét, amit ma írtam újra. Lsd: lejjebb. Ezáltal Belkow is kiesik,azt hiszem. Szerintem Laure nem kell a mentéshez. Nem az a fajta aki bármit is tudna tenni. Menjen csak Mira. És hogy menti meg őket? Nekem csak annyi megjegyzésem van, hogy szeretném ha a Gordon/Miriam páros még együtt boldogítaná egymást, mert ennél ellentétesebb duót rég látott a világ. Még szeretném ha gyötörnék egymást, te nem Leriel? ;) (hanga)

2008.03.10. 18:43

ASh. Fogjuk rá utolértem magam az olvasásba. Akkor most ugye a farkasok elvitték őket és nem megyünk egyenlőre sehova, külföldre. Mi lenne ha ... -az operában való vérengzésért a farkasok lennének a bőnösök. Ezt Marcell ki ia deríti (ezért akat beszélni Mirával). Mira elrohan Cornéliushoz hogy érdeklődjön Gordonról és Miriamról.. Betoppan Belkow. Mira nekitámad hogy hol vannak (ugye Belkow eljövetele megmarad?) És esetlleg Mira elindul értük, Laure nem akar kimaradni. Belkow kénytelen velük menni. Marcell pedig Mirát figyeli ( a kihívott kommandósok pedig nem érkeznek meg) Az oldal címénak intedrálását hogy gondoltad Leriel? Egyébként nem lehetne elhagyni a LKH által 'kitalált" kifejezéseket. Miért nem alkotunk sajátot?

2008.03.10. 18:02

Már nagyon hiányoltalak! :) Tudtam hogy valami történt hogy nem hallunk a mi Miránkról! ^^ (hanga)

2008.03.10. 17:58

ASh. Né má! egyszer megy galyra az internet és máris lemaradok. Pótlás indul!!

2008.03.10. 17:55

Így már jobb lesz Leriel? ^^   GORDON Felpattant a szemem. Nézetem, mégsem láttam. Valami dohos takarókba voltam csavartgatva...Szent Isten...! Nagy nehezen kigabalyodtam a pokrócokból, és lustán körbepillogtam. Miriam az ablakban ücsörgött és valamit szorgosan körmölt. Hirtelen a a nyakamhoz kaptam. Oké, még sértetlenek...Huh. Ekkor vettem észre hogy egy kádban ücsörgök. De szánalmas, ám mégis vicces. Nagyokat nyújtózkodva négykézláb kimásztam....tompa puff. Gordon földet ért. Hiába,na. Aki korán kel az vagy pék, vagy hülye. Felültem törökülésbe és titokban őt lesegettem ahogy bemászik az ablaktáblán. Ahogy elsuhant előttem, megéreztem az illatát. Egyszerűen páratlan volt.Mintha a füllesztő sivatagban lettem volna. Enyhén nedves homok, jázmin és olvasztott arany illata keveredett az orromban. Elég hülyén hangzik,de tényleg volt egy kis fémes beütése. Megráztam a fejem. Nem dőlök be neki. Nyugalom. Fel akartam kelni a padlóról, de kissé szédelegve tántorogtam egy kicsit ,majd vissza huppantam a kádba, úgy, hogy a lábaim kilógtak. Miriam végignézett rajtam lassan, fürkészve. Röhejesnek éreztem magam és elvörösödtem. - Tá ocras orm! - jelentettem ki duzzogva. - Milyen nyelven zagyválsz itt össze? - vonta fel a szemöldökét. - Nem mindegy az neked? - feleltem sértődötten - Azt mondtam éhes vagyok. Vadászni akarok. - Szó sem lehet róla. - jelentette ki tanáros hangsúllyal. Dühös lettem. - Mégis mit akarsz te ribanc??! Hogy éhen dögöljek??!!! Most ez az új kurva klassz terved, azután hogy kibasztál az ablakon?? Kinézett az utcára, majd megszólalt: - Idáig a sarokig mehetsz el és figyellek. - válaszolt közönyösen. Háát...Jobb mint a semmi. Lekullogtam az utcára egy szál cigivel és vártam az áldozatom. Éreztem hogy fentről figyeli minden lépésem. Nem érdekelt. Végre megjelent egy rocker lány, bőrkabátban és a tipikus tarisznyával. Ártatlan mosolyt villantottam felé: - Hello,szia, bocsi nem tudnál véletlenül tüzet adni? Bedöglött az a kurva öngyújtóm... - vigyorogtam. - Ja,persze....várj,előkotrom... - mosolygott vissza készségesen. Tudjátok ha egy punk tüzet kér egy rockertől késő éjszaka, az tök természetes.Ismerjük egymás fajtáját. Bezzeg egy harmincas, aktatáskás mukinak nem állt volna meg. Ilyen az élet. Egy szemvillanás alatt a nyakára startoltam és meg is volt a vacsim.Nem szívtam annyit hogy maghaljon, csak egy kicsit elájult. Majd felébred. A cigit mindenestere meggyújtottam, és elégedetten felcaflattam a padlásszobába. A lépcsőfordulóban éreztem hogy valaki alaposan nyakon baszarintott. Pontosabban tarkon csapott, én meg felkenődtem a falra. Sajgott a lapockám, ahogy a kő megzúzta egy kicsit. A morgásból megállapítottam hogy egy vérfarkas. És hátba támadt. Hátba támadt...hátba... Eldurrant az agyam. Éreztem ahogy a démonom kaparássza belülről a lelkem falát és várja hogy kiengedjem.Most az egyszer nem szabtam neki gátat. Lehajtott fejemet lassan,magabiztosan felemeltem. Gonoszság, és könyörtelen élvezet vett rajtam erőt. Ó, igen. Neki rontottam a vérszőrösnek és gyomron térdelve a falhoz repítettem, majd a bakancsomat a torkára szorítottam teljes erőből. Mindkét karját megcsavartam, mire felvonyított. A talpam még mindig a gégéjén támaszkodott és ennek segítségével egy rántással kitéptem a karcsont fejét a vállizületből. Kegyetlen reccsenés és üvöltés. Egy pillanatra Miriamot láttam ahogy rám nézett de nem törődtem semmivel. Élveztem a gyilkolást és a farkasok szenvedését. Miriam ebben a percben loccsantotta szét az egyik fejét. A vér végigfröccsent a falon. Lövöldözés, üvöltések és morgások zúgtak a fejemben. És kárörvendés.... Ekkor valaki hátulról lefogott és megemelt. Dühösen rúgkapáltam, káromkodtam és az alkarjába haraptam mire az süvöltve eldobott magától. Fritz Urteil volt. Vicsorogva, még egyszer rá támadtam bár tudtam, esélyem sincs. Kicsavarta a karom és maga előtt taszigálva behajított egy furgonba, Miriam mellé. Úgy néztem ő se nagyon bírt velük. Véresek és mocskosak voltunk, de legalább küzdöttünk. Sokan voltak..mi meg.....kevesen...egyedül... Néhány sebből véreztem, ami nem élesen, inkább csak tompán fájt. Jobb híján,nyalogatni kezdtem a sérüléseim, lassan, gondosan. A földút dobálta a kocsit, az egész furgon zötykölődött,rázkódott. Felpillantottam és összerezzentem. Miriam minden mozdulatomat éberen figyelte. Nem akartam belegondolni hogy mi járhat a fejében.... (hanga)

2008.03.10. 14:42

Mit szólnál mondjuk....Szlovákia? Nem tudom. Mondj valamit, mert én semmit nem tudok Jaknowskyról.   (hanga)

2008.03.10. 14:41

Nekem mindegy. Csak ötlet volt. Oké akkor amit írtam majd átírom. Bár szerintem sem Gordon sem Miriam nem az akit "mentegetni" kéne. Megoldják ők maguk is. Nem? ;) (hanga)

2008.03.10. 01:15

[Leriel] De hülye vagyok, elfelejtettem amit eredetileg írni akartam! Miért van az oldal linkjében az, hogy mabo? Magyar Anita Blake Oldal? :) Lehetne valamilyen módon a sztori címébe integrálni, mert én speciel mindig csak így hivatkozom az oldalra, hogy mabó...

2008.03.10. 01:13

[Leriel] Húúú.... hátööö... ^^' Szerintem a Moszkvába utazás nem olyan frankó ötlet. Lehetne az, hogy egy-egy távolabbi város, de nem annyira nagyon messze... Ha Moszkva, akkor az már megérdemelne egy külön vámpírsztorit :) Mi volna, ha Urteil rátörne Miriamra és Gordonra a vérszőrösökkel? Elfogná őket, a lunaparjába cibáltatná, majd halálra ítélné (hogy Gordont miért? Nem tom, biztos kibulizna valami okot az Ulfricnál :D). Miközben popcornt ropogtatva élvezné a műsort a trónjáról, betoppanna Mira és Laure, akik kimentik Gordont - és Miriamot is, miután az elpöttyinti, hogy tudja, ki mészárolgatja a népet. A klánfők talija amúgy nem olyan rossz ötlet, csak Skócia ollllllllyan messze van... Azon szerintem ott kellene lenni egyszerre Corneliusnak, Gordonnak, Laure-nak, Mirának és Miriamnak (ha másnak nem). Az pedig már kimeríti a szerepjáték kívánalmának fogalmát :)

2008.03.09. 16:28

Hoppá. Bocsi. Ez kétszer ment el. Rohadék gép!!

2008.03.09. 16:27

Nézzétek meg, hogy jó-e így?  Ha valamit korrigáljak nyugodtan szóljatok.   LAURE Kezdem úgy érezni hogy nem bírom követni az eseményeket. Kis híján sokkot kaptam amikor benyitottunk Miriam szobájába. Nem akartam elhinni. Gordon pedig....ó édesem, hol is lehet most? Pokolian nyugtalanít hogy az a pók..az az undok ribanc.... Persze, Gordon nem az a fajta akit félteni kéne. Feltalálja magát minden helyzetben, hisz vág az esze mint a beretva. Csak attól félek hogy Miriamot meg nem abból a fából faragták aki hagy gondolkodási időt. Kínjaim között felkerestem Niranat. Belépve a csarnokban nem találtam senkit. Üresen kongott az egész helyiség. A fáklyák halványan pislákoltak, a termen pedig mély csönd uralkodott. Az aranykoporsó is üres volt. Talán elment volna? Körbejártam az egészet majd egy szobára bukkantam. A vastag ajtón két viaskodó griffmadár domborulata díszegett. Nagyot löktem az ajtón és beléptem rajta.Elakadt a lélegzetem: Egy körülbelül 10 méter hosszú termecske volt oldalt vaspultokkal...amiken holtak feküdtek. A végén lévő falon levágott karok, egy polcon pedig fejek voltak,üvegbúra alatt. A hányinger kerülgetett. Ez egy hullaház! Jobban megvizsgáltam a testeket.Mindnek hiányzott a feje és a végtagjai. Valóban, hullaház...csak olyan ókori kiadásban. Az eszközök,szikék bronzból készültek a falakat pedig repedezett márvány borította. Csak ámultam és rettegtem. A pár nappal ezelőtti operaház jutott eszembe... Ekkor megszólalt a hátam mögött: - Kíváncsi voltam mikor bukkansz rá...Ez itt a carnarium másnéven halottaskamra. Hátrafordultam. Ő volt az. De a karja! Bevolt kötözve viaszos vászonnal,mégis átvérzett. Leborultam a lába elé és átöleltem. - Mi történt önnel, nobilissima? - Ne is tőrődj vele,leányom. Egy ilyesmi meg se kottyan.Viszont, kérlek vedd elő a polcról a melisszát,melilotust,lychnist és zúzd össze a rézmocsárban olajosra. Nagy nehezen megtaláltam az amúgy mézfüvet,királyfüvet és mécsfüvet. Az olajos mocsarat odavittem és leoldoztam a kötést. A karján hatalmas forradás virított.Bekentem a kenőccsel és közben tovább kérdezősködtem: - Hol járt, ahol így megsebesült? Kérem... - Túl sokat kérdezősködöl, kis driádom. Csak engedd hadd pihenjek egy kicsit a koporsómban. - felelt kissé mérgesen - Igenis nobilissima. Elnézést. Besegítettem a koporsóba és eligazítottam a haját. Zavartan álltam mellette. - Holnap gyere el hozzám. Ugye eljössz? Szeretnék neked valamit mutatni - folytatta mézédes hangon. - Hogyne úrnőm. - csúszott ki a számon. De hiszen nekem Cornelius...megzavarodtam. - Köszönöm. Hajolj kérlek közelebb. Odahajoltam hozzá, mire ő homlokon csókolt. Magabiztosan és reményekkel telve távoztam. CORNELIUS Mira bénultan ült a konyha kövön. Nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Leültem mellé, és próbáltam hozzászólni: - Ne aggódj, Mira, nem lesz baja. Talpraesett fiú, és a szája is nagy. Ha kell megvédi magát. - De Cornelius te is nagyon jól tudod, hogy a dámhán nem fogja kímélni őt! És talpraesettség ide vagy oda, neki annyi. - Jól figyelj... Megrázta a fejét miközben szőke fürtjei szanaszét repültek. Folytattam: - Gordon lobbanékony és kezelhetetlen. Tulajdonképpen Miriamot kéne sajnálnunk. - mosolyogtam - Szerintem egy hegyi legelőn felnőtt tüzes csikót bízott rá a sors, akit selyemfonállal könnyebb célhoz vezetni mint durva kötéllel... Mira sóhajtott, majd összeszedte magát. Kissé idegesen a haját csavargatta, és lehunyta a szemét egy kicsit majd körbepislogott. Ekkor egy magas férfi nyitott be és szúrósan körbenézett. - Marcell vagyok. Beszélhetnék Mirával? Mira válaszként felállt és kikullogtak a hátsó bejáraton. Én visszamentem az irodába, és magamba mélyedtem. Az iroda előtt Urteil várt rám. Betessékeltem a szobába és kíváncsian vártam vajon mit akarhat? GORDON Felpattant a szemem. Néztem, mégsem láttam semmit. Valami dohos takaróba voltam csavarva....Szent Isten!! Ez a kurva már meg is kezdte a mumifikálásom?? Nagy nehezen kigabalyodtam a pokrócokból és körbetekintettem. Egy kádban ücsörögtem.De szánalmas. Kikászálódtam és a szememmel Miriamot kerestem. Már megörültem hogy végleg itthagyott, ám hirtelen felbukkant a hátam mögött. Az illatta páratlan volt. Nem tudtam semmihez se hasonlítani. Mintha a füllesztő sivatagban lettem volna. Enyhén nedves homok, jázmin és olvasztott arany illata keveredett az orromban. Elég hülyén hangzik,de tényleg volt egy kis fémes beütése. Az arca enyhén vöröslött. Fogalmam nincs miért, de óvatosan végigsimítottam a homlokán. - Te lázas vagy. - állapítottam meg. - Igen,tudom. Nem gond. Ha tudja, akkor jó. Nem izgatott tovább.Viszont az éhségem annál inkább.Másfél napja nem ettem. Ez szörnyű! - Tá ocras orm..... - Milyen nyelven zagyválsz itt össze? - vonta fel a szemöldökét. - Nem mindegy, te szuka? - válaszoltam sértődötten - Azt mondtam éhes vagyok.El akarok menni vadászni. - Szó sem lehet róla. - jelentette ki tanáros hangsúllyal. Dühös lettem. - Mégis mit akarsz te ribanc??! Hogy éhen dögöljek??!!! Most ez az új kurva klassz terved, azután hogy kibasztál az ablakon?? Nem válaszolt. Hátat fordított és kimászott az a tetőre. Tehetetlen mérgemben, kicsit hisztérikusan a földre tettem le magam törökülésbe és halkan tovább káromkodtam. Most már egyiptomi isteneket szídva. Egy bő fél óra múlva visszajött. Már épp készültem kinyitni a számat de megelőzött: - Pofa be Gordon! Na köszönöm szépen. Meg se szólaltam még, erre elkussoltat. Hogy dögölne meg a mocskos fajtája. - Holnap indulunk. - jelentette ki közönyösen. - Mégis hova??!! - pillogtam rá fáradtan. Csak nem gondolja hogy vele is megyek bárhova? Haha, a faszt! - Oroszország fővárosába. - MOSZKVÁBA??? Elment az a fikarcnyi eszed is??? Az a világ végén van!! Nem megyek én sehova! Főleg nem veled!!! - gúnyoskodtam - Tudhatnád jól hogy nem élek túl egy 15 órás utat! Addigra nappal lesz,akármilyen kora este indulunk! Lassan közelebb lépkedett hozzám és egészen, de egészen közelről szinte a számba suttogott: - Akkor melyiket választod? Most megöllek és kiélvezem a véred minden cseppjét amit annyira nem akarsz odaadni, vagy bízol bennem és Belkowban hogy épségben megúszod az utazást és megtartod az ígéreted? Remélem jófiú, leszel és segítesz nekem. Ugye? A testemen végighullámzott minden egyes szava. Olyasmit ajánlott amit nem tudtam visszautasítani. 20 éve itt senyvedek ebben az unalmas városban és jóformán azóta nem voltam sehol. Izgalamat és kalandot ígért az út ami után évek óta sóvárogtam. Valami ami felpezsdít és életet lehel belém....Másrészről viszont nem bíztam benne. A tegnapi kis akciója teljesen kikészített. Nagyon nagyon régóta nem ehetett. És egy dámhánnal utazni még ki tudja mennyi ideig...hát nem egy életbiztosítás. Döntöttem. - Jól van. Veled megyek. Viszont vissza akarok menni a Roseba a cuccaimért. - Nem mehetsz vissza - jelentette ki hűvösen. - Mi va'?? - Senki nem tudhatja hova mész. A cuccaidért pedig Belkow megy el. - Azt se tudja mit hol talál!! Még gyakran én se tudom mit hol tartok! Nekem aztán ne kotorásszon a szobámban az a .... - Jobb ha most összeírod a listát mit hozzon el és hol találja. Ajánlom hogy meleg ruhákat hozass. Morogva papírfecnit kerestem és összeírtam a dolgokat. Ruhák, CD-k, iPod!!, hajzselé, iratok,útlevél...stb. Amíg Miriam nem figyelt gyorsan firkantottam egy levelet Laurenek. Belkow nemsokára beállított Miriam poggyászával. Odadtam a listát, megfenyegettem hogy ha bármit is elfelejt.... majd halkan megkértem adja ezt oda Laurenek mert ha nem, kurvára megbánja.Csak reménykedek hogy odaadja. Nagyon ajánlom neki. Miután Mr. Ropi elment, kérdezősködni kezdtem: - Minek megyünk Moszkvába? - Majd megtudod. - felelt még mindig közömbösen és titokzatosan. - Aha. És én minek kellek még mindig? - Megmondtam. Segíteni fogsz felderíteni egy mészárost. - Hát, de jó. Ez életem álma! Egy pókhálós pinájú cafkának gürcölni, fél Szibérián keresztül! Remek, mondhatom,remek!! -duzzogtam tovább. - Álljál már le Pumukli! Most már igazán unom az állandó agonizálásod!! - kiabált rám mérgesen - Azt teszed amit mondok és nem nyávogsz egész úton különben kiraklak az első pusztába és mehetsz amerre látsz! Oké. A Pumukli egy kicsit durva volt. Próbáltam tűrtőztetni magam,de a szemem akkor is csak gyűlöletet sugárzott felé. Leültem a korhadt padlóra és halkan dohogtam magamban. Nemsokára Belkow nyitott be egy jókora sporttáskával a vállán. Gyorsan kipakoltam és átnéztem minden meg van-e. Azt hiszem semmit nem hagyott ki. Halkan odalopództam és megkérdeztem odaadta-e? Bólogatott. Ha kiderül hogy hazudott, a bakancsommal gyalogolom pépesre az arcát. - Ezt az a pultoslány küldi - kaffogott Belkow - és átnyújtott egy vérzacskót. Mohón kicsomagoltam és egy Sprite-os üvegbe átöntöttem. Ez is jobb mint a semmi.... Visszafeküdtem a kádba és izgatottan vártam a másnapot. Te jó ég, mibe mentem én bele?

2008.03.09. 16:26

Nézzétek meg, hogy jó-e így?  Ha valamit korrigáljak nyugodtan szóljatok.   LAURE Kezdem úgy érezni hogy nem bírom követni az eseményeket. Kis híján sokkot kaptam amikor benyitottunk Miriam szobájába. Nem akartam elhinni. Gordon pedig....ó édesem, hol is lehet most? Pokolian nyugtalanít hogy az a pók..az az undok ribanc.... Persze, Gordon nem az a fajta akit félteni kéne. Feltalálja magát minden helyzetben, hisz vág az esze mint a beretva. Csak attól félek hogy Miriamot meg nem abból a fából faragták aki hagy gondolkodási időt. Kínjaim között felkerestem Niranat. Belépve a csarnokban nem találtam senkit. Üresen kongott az egész helyiség. A fáklyák halványan pislákoltak, a termen pedig mély csönd uralkodott. Az aranykoporsó is üres volt. Talán elment volna? Körbejártam az egészet majd egy szobára bukkantam. A vastag ajtón két viaskodó griffmadár domborulata díszegett. Nagyot löktem az ajtón és beléptem rajta.Elakadt a lélegzetem: Egy körülbelül 10 méter hosszú termecske volt oldalt vaspultokkal...amiken holtak feküdtek. A végén lévő falon levágott karok, egy polcon pedig fejek voltak,üvegbúra alatt. A hányinger kerülgetett. Ez egy hullaház! Jobban megvizsgáltam a testeket.Mindnek hiányzott a feje és a végtagjai. Valóban, hullaház...csak olyan ókori kiadásban. Az eszközök,szikék bronzból készültek a falakat pedig repedezett márvány borította. Csak ámultam és rettegtem. A pár nappal ezelőtti operaház jutott eszembe... Ekkor megszólalt a hátam mögött: - Kíváncsi voltam mikor bukkansz rá...Ez itt a carnarium másnéven halottaskamra. Hátrafordultam. Ő volt az. De a karja! Bevolt kötözve viaszos vászonnal,mégis átvérzett. Leborultam a lába elé és átöleltem. - Mi történt önnel, nobilissima? - Ne is tőrődj vele,leányom. Egy ilyesmi meg se kottyan.Viszont, kérlek vedd elő a polcról a melisszát,melilotust,lychnist és zúzd össze a rézmocsárban olajosra. Nagy nehezen megtaláltam az amúgy mézfüvet,királyfüvet és mécsfüvet. Az olajos mocsarat odavittem és leoldoztam a kötést. A karján hatalmas forradás virított.Bekentem a kenőccsel és közben tovább kérdezősködtem: - Hol járt, ahol így megsebesült? Kérem... - Túl sokat kérdezősködöl, kis driádom. Csak engedd hadd pihenjek egy kicsit a koporsómban. - felelt kissé mérgesen - Igenis nobilissima. Elnézést. Besegítettem a koporsóba és eligazítottam a haját. Zavartan álltam mellette. - Holnap gyere el hozzám. Ugye eljössz? Szeretnék neked valamit mutatni - folytatta mézédes hangon. - Hogyne úrnőm. - csúszott ki a számon. De hiszen nekem Cornelius...megzavarodtam. - Köszönöm. Hajolj kérlek közelebb. Odahajoltam hozzá, mire ő homlokon csókolt. Magabiztosan és reményekkel telve távoztam. CORNELIUS Mira bénultan ült a konyha kövön. Nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Leültem mellé, és próbáltam hozzászólni: - Ne aggódj, Mira, nem lesz baja. Talpraesett fiú, és a szája is nagy. Ha kell megvédi magát. - De Cornelius te is nagyon jól tudod, hogy a dámhán nem fogja kímélni őt! És talpraesettség ide vagy oda, neki annyi. - Jól figyelj... Megrázta a fejét miközben szőke fürtjei szanaszét repültek. Folytattam: - Gordon lobbanékony és kezelhetetlen. Tulajdonképpen Miriamot kéne sajnálnunk. - mosolyogtam - Szerintem egy hegyi legelőn felnőtt tüzes csikót bízott rá a sors, akit selyemfonállal könnyebb célhoz vezetni mint durva kötéllel... Mira sóhajtott, majd összeszedte magát. Kissé idegesen a haját csavargatta, és lehunyta a szemét egy kicsit majd körbepislogott. Ekkor egy magas férfi nyitott be és szúrósan körbenézett. - Marcell vagyok. Beszélhetnék Mirával? Mira válaszként felállt és kikullogtak a hátsó bejáraton. Én visszamentem az irodába, és magamba mélyedtem. Az iroda előtt Urteil várt rám. Betessékeltem a szobába és kíváncsian vártam vajon mit akarhat? GORDON Felpattant a szemem. Néztem, mégsem láttam semmit. Valami dohos takaróba voltam csavarva....Szent Isten!! Ez a kurva már meg is kezdte a mumifikálásom?? Nagy nehezen kigabalyodtam a pokrócokból és körbetekintettem. Egy kádban ücsörögtem.De szánalmas. Kikászálódtam és a szememmel Miriamot kerestem. Már megörültem hogy végleg itthagyott, ám hirtelen felbukkant a hátam mögött. Az illatta páratlan volt. Nem tudtam semmihez se hasonlítani. Mintha a füllesztő sivatagban lettem volna. Enyhén nedves homok, jázmin és olvasztott arany illata keveredett az orromban. Elég hülyén hangzik,de tényleg volt egy kis fémes beütése. Az arca enyhén vöröslött. Fogalmam nincs miért, de óvatosan végigsimítottam a homlokán. - Te lázas vagy. - állapítottam meg. - Igen,tudom. Nem gond. Ha tudja, akkor jó. Nem izgatott tovább.Viszont az éhségem annál inkább.Másfél napja nem ettem. Ez szörnyű! - Tá ocras orm..... - Milyen nyelven zagyválsz itt össze? - vonta fel a szemöldökét. - Nem mindegy, te szuka? - válaszoltam sértődötten - Azt mondtam éhes vagyok.El akarok menni vadászni. - Szó sem lehet róla. - jelentette ki tanáros hangsúllyal. Dühös lettem. - Mégis mit akarsz te ribanc??! Hogy éhen dögöljek??!!! Most ez az új kurva klassz terved, azután hogy kibasztál az ablakon?? Nem válaszolt. Hátat fordított és kimászott az a tetőre. Tehetetlen mérgemben, kicsit hisztérikusan a földre tettem le magam törökülésbe és halkan tovább káromkodtam. Most már egyiptomi isteneket szídva. Egy bő fél óra múlva visszajött. Már épp készültem kinyitni a számat de megelőzött: - Pofa be Gordon! Na köszönöm szépen. Meg se szólaltam még, erre elkussoltat. Hogy dögölne meg a mocskos fajtája. - Holnap indulunk. - jelentette ki közönyösen. - Mégis hova??!! - pillogtam rá fáradtan. Csak nem gondolja hogy vele is megyek bárhova? Haha, a faszt! - Oroszország fővárosába. - MOSZKVÁBA??? Elment az a fikarcnyi eszed is??? Az a világ végén van!! Nem megyek én sehova! Főleg nem veled!!! - gúnyoskodtam - Tudhatnád jól hogy nem élek túl egy 15 órás utat! Addigra nappal lesz,akármilyen kora este indulunk! Lassan közelebb lépkedett hozzám és egészen, de egészen közelről szinte a számba suttogott: - Akkor melyiket választod? Most megöllek és kiélvezem a véred minden cseppjét amit annyira nem akarsz odaadni, vagy bízol bennem és Belkowban hogy épségben megúszod az utazást és megtartod az ígéreted? Remélem jófiú, leszel és segítesz nekem. Ugye? A testemen végighullámzott minden egyes szava. Olyasmit ajánlott amit nem tudtam visszautasítani. 20 éve itt senyvedek ebben az unalmas városban és jóformán azóta nem voltam sehol. Izgalamat és kalandot ígért az út ami után évek óta sóvárogtam. Valami ami felpezsdít és életet lehel belém....Másrészről viszont nem bíztam benne. A tegnapi kis akciója teljesen kikészített. Nagyon nagyon régóta nem ehetett. És egy dámhánnal utazni még ki tudja mennyi ideig...hát nem egy életbiztosítás. Döntöttem. - Jól van. Veled megyek. Viszont vissza akarok menni a Roseba a cuccaimért. - Nem mehetsz vissza - jelentette ki hűvösen. - Mi va'?? - Senki nem tudhatja hova mész. A cuccaidért pedig Belkow megy el. - Azt se tudja mit hol talál!! Még gyakran én se tudom mit hol tartok! Nekem aztán ne kotorásszon a szobámban az a .... - Jobb ha most összeírod a listát mit hozzon el és hol találja. Ajánlom hogy meleg ruhákat hozass. Morogva papírfecnit kerestem és összeírtam a dolgokat. Ruhák, CD-k, iPod!!, hajzselé, iratok,útlevél...stb. Amíg Miriam nem figyelt gyorsan firkantottam egy levelet Laurenek. Belkow nemsokára beállított Miriam poggyászával. Odadtam a listát, megfenyegettem hogy ha bármit is elfelejt.... majd halkan megkértem adja ezt oda Laurenek mert ha nem, kurvára megbánja.Csak reménykedek hogy odaadja. Nagyon ajánlom neki. Miután Mr. Ropi elment, kérdezősködni kezdtem: - Minek megyünk Moszkvába? - Majd megtudod. - felelt még mindig közömbösen és titokzatosan. - Aha. És én minek kellek még mindig? - Megmondtam. Segíteni fogsz felderíteni egy mészárost. - Hát, de jó. Ez életem álma! Egy pókhálós pinájú cafkának gürcölni, fél Szibérián keresztül! Remek, mondhatom,remek!! -duzzogtam tovább. - Álljál már le Pumukli! Most már igazán unom az állandó agonizálásod!! - kiabált rám mérgesen - Azt teszed amit mondok és nem nyávogsz egész úton különben kiraklak az első pusztába és mehetsz amerre látsz! Oké. A Pumukli egy kicsit durva volt. Próbáltam tűrtőztetni magam,de a szemem akkor is csak gyűlöletet sugárzott felé. Leültem a korhadt padlóra és halkan dohogtam magamban. Nemsokára Belkow nyitott be egy jókora sporttáskával a vállán. Gyorsan kipakoltam és átnéztem minden meg van-e. Azt hiszem semmit nem hagyott ki. Halkan odalopództam és megkérdeztem odaadta-e? Bólogatott. Ha kiderül hogy hazudott, a bakancsommal gyalogolom pépesre az arcát. - Ezt az a pultoslány küldi - kaffogott Belkow - és átnyújtott egy vérzacskót. Mohón kicsomagoltam és egy Sprite-os üvegbe átöntöttem. Ez is jobb mint a semmi.... Visszafeküdtem a kádba és izgatottan vártam a másnapot. Te jó ég, mibe mentem én bele?

2008.03.09. 16:15

Ó Gordont ne féltsd! :) A meglepettségét hamar leküzdi és Miriamot agyongyötri majd egész úton az pedig viszont őt.  Ugyanis arra gondoltam, hogy Miriam elmegy Moszkvába, Jaknowskyt meglátogatni és tanácsot kérni és nyomokat keresni a titokzatos gyilkos után. És persze Gordont is magával rángatja... Időközben a Legfelsőbb Tanács gyűlést hív össze a skót felföldön amire Vortexék és persze Corneliusék is hivatalosak. Egy szóval egy eszeveszett hajsza és road moviehoz hasonló üldözés indul a gyilkos után aki végig az orruk előtt lebegett. És a száalak lassan teljesen összegabalyodnak. Kicsit lapos, de csak egy ötlet. Ha bármi jobb eszetekbe jut, szóljatok, mert én cselekmény szempontjából nem vagyok egy agytröszt ^^ (hanga)

2008.03.09. 16:03

[Leriel] Bocsika ^^' Hanga, az utólagos változtatás jogát fenntartom számodra. Félek, hogy Gordont egy kicsit nyúlbélaként ábrázoltam... Ha valahol szerinted rezisztensebben reagálná le a szitut, nyugodtan írd át!

2008.03.09. 14:47

Nagyon jó lett Leriel! Egy megjegyzésem van csak. Gordonnak majdhogynem koromfekete szeme van, nem "seszínű". :) (hanga)

2008.03.08. 19:52

[Leriel] Még pár dolog a szereplőkhöz. Belkow Kora:  150 év körüli Kora (kinézetre): megállapíthatatlan Súly: 65 kg Magasság: 180 cm Haja: kopasz Szeme:  egészen mély bordósfekete Születési hely:  Oroszország Faja: vámpír, Radován ház Jelleme: Belkow szolgálatra kész kavarógép; mivel nem túl jelentékeny figura sem fellépése, sem megjelenése miatt, jól titkolt kisebbségi komplexusát olykor hajmeresztő kirohanásokban éli ki. Foglalkozása: Radován kém, orgyilkos, hírvivő Vortex Kora:  500 év körül Kora (kinézetre): nehéz belőni, talán késő 40-es Súly: 90 kg Magasság: 218 cm Haja: kopasz Szeme:  izzóvörös Születési hely:  ismeretlen Faja: vámpír, Radován ház Jelleme: Sokkal inkább ösztönlény, mint logikai agytröszt. Hihetetlen intuitív beleérzőképességgel rendelkezik. Vortex imádja a hatalmat mások felett, előszeretettel tart rabszolgákat, temérdek vámpír-gyermekét pedig vaskézzel kormányozza. Szövetségre lép Niranával, abban a hiszemben, hogy a leigázott területeket ő fogja uralni, de később keservesen megbánja büszkeségét. Foglalkozása: A Radován ház primogenitora

2008.03.08. 19:42

[Leriel] Bocsi hogy így elúsztam vele! Sok dolgom volt, és még mindig lesz... Remélem, ez megteszi egyelőre, hogy előremozdítsa az eseményeket. Miriam ”(dátum) (három sor arab írás, benne európai betűkkel Mira, Cornelius, Gordon és Laure nevei) Kedves naplóm! Amint tehetem, ezeket a papírfecniket átmásolom beléd, jelenleg sajnos szökésben vagyok. Nyakamon van a fél város. Az esti kirándulásból visszatértem a Rose-ba. Lezuhanyoztam, átöltöztem. Egy szoros, suhogásmentes szövetnadrágot, kék zoknit és egy XXL-es, fekete alvópólót húztam, utóbbin Al Bundy karikatúrája díszelgett, hátán felirat: „Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam-nyam! Dudák, dudák, a csaj legyen buta!”. Úgy határoztam, jó ötlet volna kivenni pár filmet a tékából. Már épp kérni akartam Belkowot, hogy ugorjon le, amikor elment az áram. Vártam, hogy elmúljon a sötétség, addig meggyújtottam pár ciklámenillatú gyertyát odabent. Igen, ilyeneket is hordok magammal, bár azért hoztam, mert azt hittem, fürdőkád lesz. Jobban szeretek órákig pancsolni. Hirtelen bedörömböltek az ajtón a gyertyafényes sötétségbe. És amilyen hülye, Belkow nyitotta ki.  Mire odaértem, összegabalyodva találtam Gordonnal. Ja, csak ennyi… Elnézően megráztam a fejem, és intettem. - Engedd el! Köszönöm. – mondtam, miután a pókvámpír hatalmasat puffant a szemközti falon. Gordon félreállt az útból. Visszasétáltam a szobába a DVD-kért, gondosan takarva a címüket a punk előtt. Belkow kezébe nyomtam. - Ezeket vidd vissza, és vegyél ki valami frankó filmet! - És a pénz? - Nálad van, nem?  Belkow kifelé menet még rákaffogott Gordonra, aztán kiment az ajtón; utóbbit a vámpír jól rácsapta, hogy csak úgy nyekkent a folyosón. Felém fordult, majd elsápadt.  Kihúztam magam és ujjaimat összefűzve kinyújtózkodtam. Kacéran rákacsintottam. - Nem tetszem? – búgtam némi erotikus éllel a hangomban. - Rohadj meg, te gyilkos kurva! – köpte felém Gordon, és az ágy felé mozdult. Rozetta máris ott virított a kezemben csőre töltve. - Ne tegyél hirtelen mozdulatokat, ha egy pókot fogsz a kezedbe! Nem nyúlkapiszka! - …mert megbasz a Miska – morogta megsemmisülten a vámpír.  Megéreztem a vérszagot. Azt a fűszeres, semmi máshoz nem hasonlítható aromát, ami a vámpírok hatalommal felruházott vitae-jét körüllengi. Édeskés, rezes ízű, szinte szájába szippanthatja az ember… pardon, a dámhán. A karjából áradt, lassú, lomha pacaként ette át magát a folt a ruhán. Ismerős volt az illata, otthonszag, valami nosztalgikus érzés, ami elárasztott tőle, de nem tudtam megfejteni, honnan jön ez a furcsa vertigo. Igyekeztem nyugalmat parancsolni magamra; nem vehettem vérét, amíg nem muszáj. Még mindig célra tartva a stukkert, rákérdeztem: - Miért jöttél?  Lassan letette magát az ágyra. Úgy szegezte rám seszínű tekintetét, ahogy Rozetta a magáét. - Egyrészt, hogy megérdeklődjem: mire véljem a Radovánok mészárlását a Solarisok között?  Megütközve meredtem rá. Erről semmit sem tudtam. - Miféle mészárlás? - A Solaris házat az utolsó ancilláig felkoncolták a drágalátos pókvámpírjaid – szorította meg karját, hogy elállítsa valamelyest a vérzést. – Vérben és belekben úszik a menedékük. Jártam ott Corneliusszal és Laureval, a főnök maga vakerálta, hogy ti voltatok! Hogy rohadnátok… - Fékezd a nyelved, Gordon! – reccsentem rá. – Mi végre beszélsz többes számban? Én egész este…  Na, mit csináltam egész este? Eltűntem Gordon, Cornelius és Laure szemei elől, majd visszajöttem ide, amikor a Solarisok már mind kifordult belekkel hevertek a koporsóikban. Dübb. - Még mentegetőzöl, te ízeltmuffú? – morogta ellenségesen Gordon. – Egyáltalán, ki a faszom vagy te? Nem, nem arra vagyok kíváncsi, hogy kinek a seggnyalója vagy melyik klán elkötelezettje vagy. Honnan jöttél? Mi a franc vagy te?  Tettem pár lépést Gordon felé. Meg akartam fejteni vére titkát, tudni, kinek a vére forrong és száguld veszett tempóval az ágyamon ülő testben. Hátrált, mire én feltérdeltem az ágyra, pont a lábai közé helyezve a térdemet; a csábos póz hitelességét sajnos rontotta a tény, hogy még mindig pisztolyt szegeztem a búrájának. Egészen közel hajoltam hozzá; kényelmetlenül be kellett hajlítanom a karomat, de igazán látványos volt, ahogy pupillái résnyire szűkültek. - Mi… Mit akarsz? – hebegte; maga se tudta, mihez kezdjen ezzel az intim közelséggel. Legalábbis, az esze nem tudta – a teste annál inkább, ahogy a lábamon éreztem, ami egy igen nemes testrészének nyomódott… - Dámhán vagyok, Ananasa királynő teremtménye, Gaia bukott angyala, a Harmadik Faj leánya. Rettegj engem, vámpír, mert a nemléted a kezemben van! Add a véred önként, vagy elveszem erővel!  Iszonyodva, mégis bámulattal teli tekintettel nézett rám. Kitátottam a számat, hogy végre fellebbenjen a fátyol Gordon eredetéről, hogy megkapja a dámhán csókját, ami után egy örök életen át sóvárogni fog. Ajkam a puszta bőrhöz ért, alatta lüktetett, vonaglott az ütőér, szíve minden dobbanása egy harangkondulás a fejemben… A vérét akartam. Kellett. Mindennél jobban.  Benyitottak. Nem hallottam meg, hogy kopogtak.  Cornelius, Laure és a múltkori pultoslány állt az ajtóban. Én igencsak kompromittáló helyzetben Gordonnal, de hogy melyikünk becsületén ejtett nagyobb foltot a szituáció… Hát, ezen vitatkozhatnánk. - Mi az isten?! – kerekedtek ki a szemeik.  Hát… Fel voltam spannolva. Elborította az agyam a vérszomj, és nem nagyon tudtam tisztán gondolkozni. Gordon ott volt már a markomban, majdnem megkaparintottam a vérét, és erre tessék, ránk nyitnak. Mint amikor közvetlenül az orgazmus előtt a párod egy másik nevet liheg a füledbe… Bosszantó és frusztráló élmény, na!  Egy szó, mint száz, nem mondanák tiszta szívemből igazat, ha azt mondanám, szándékosan lőttem bele a falba a fél tárat. Bár, szándékosnak kellett lennie, nem szokás csak úgy véletlenül lövöldözést kezdeményezni. Vércserikoltással markoltam fel Gordont, és magam elé kaptam, hogy élő pajzs legyen. Egész könnyű volt. A nyaka fehérsége ott táncolt közvetlenül az orrom előtt, olyan csábító volt…  Valaki nekünk vágódott, és sajnos, ismerős szaga volt. Urteil kapta el a karomat, kicsavarta. Egy testcsellel nekilendítettem a kapálózó Gordont, így az nem engem talált el, hanem az Ulfricot, kibillentve egyensúlyából. Legalább Rozetta a kezemben maradt. Eszembe jutott a Raj, mint menekülési forma, és ha eszemnél vagyok, biztosan azt is választom. De nem voltam, úgyhogy megragadtam Gordon ruháját, és magammal rántottam az ablakon át.  Rondát estünk, üvegszilánkok hasogattak szana-szét, fájdalmasan karistolva bele bőrömbe. Zsákmányomat nem akartam elengedni, hiába ragadta meg a karomat. Fejéhez nyomtam a pisztolyt, és rádörrentem. Mintha nem is az én hangom lett volna. - Jössz vagy maradsz?!  Erre elengedett. A hideg, hajnali levegő tette, a fájdalom, vagy az üldöző vérfarkasok feltűnte a Rose bejáratában; egyre megy, a fejem kissé kitisztult. A kocsihoz rángattam Gordont, belöktem, majd beszálltam én is. - Egy óra múlva hajnal! Hova a faszomba akarsz te menni?! – süvöltötte a férfi. Beletapostam a gázba, és áthajtottam egy elém vetődő alakváltón. Mégis mit képzelt? A puszta testével állítja meg a Fordot? Elmaradt mögöttem a Bloody Rose és az üldözőim is. - Hová viszel? Valami fészekbe, ahol nyugodtan felfalhatsz?! - A Radovánokhoz megyünk, Gordon, de nem azért, hogy megöljelek. Tudni akarom, mi ez az egész. - Akkor mi a picsának kellek neked én?! – hőbörgött. - Biztosítéknak.  A bérháznál megállítottam a kocsit. Rozetta ráparancsolt Gordonra, hogy szálljon ki; okos kislány, nekem már a számat se kell kinyitni. - Ez a szemétdomb az otthonod? – piszkálta a fülét Gordon. - Gyere – intettem. Ő zsebre vágta a kezét, és követett. Nem volt jobb ötlete; a környék hemzseghet a Radovánoktól.  A földszinten valóban valósággal tobzódtak a vámpírok. Szemétkupacok közül, ablakokon beeső sápadt fényből, mocskos szobák homályából leselkedtek elő a vörösen égő szemű, fekete sziluettek. A mennyezetnek tartottam a fegyverem, és Gordonra böktem. - Őrizzétek, testvéreim! Nem mehet sehová, amíg vissza nem jöttem! Beszédem van a primogenitorral. - Ismered a járást, Miriam – intett az egyik nagyobbacska Radován, és Gordonhoz fordult. – Ki vagy?  Magukra hagytam őket. Rossz előérzetem támadt. A szokásos pókos metódussal másztam fel a legfelső emeletre, fent eleresztettem az állatot. Már hallottam is a különös neszeket; nyögdécselést, halk kiáltásokat, sikolyokat, és azt a jellegzetes kaffogást… Elindultam az egyik folyosón, ám egy sápatag teremtmény állta el az utamat. Magas nő volt és izmos, látszott, hogy nem hanyagolja el a testét. Nemes és gyönyörű volt minden ízében: bőre fehér, mint a tej, szemei a vér vörösében úsztak. Fehér, csuklyás köntös takarta tagjait, amit csak a derekán fogott össze. Mezítláb járt a hideg köveken, alkarján, arcán és mellkasa egy részén kívül más nem látszott ki belőle. - Ave, ígéretes leány. Mi járatban vagy itt? - Üdv neked, idegen. A Radován primogénnel van beszédem. Te ki vagy? - A legnemesebb e ház falai között. Eképp a te úrnőd is. – szegte fel állát a nő. Vámpír volt; éreztem a kígyófészek bűzére emlékeztető szagot, amit árasztott. - Ebben a házban egy úr van csak, és az nem te vagy! Távozz, vagy kilyuggatlak! - Minő brutális szavak, leányom… Menj, ha annyira akarsz! Odabenn van! – intett egy ajtó felé, ami mögül a félreérthető zajok szűrődtek ki. Elmentem mellette, és belöktem az ajtót.  Odabenn egy üvegcsillár alatt Vortex állt, karjai között egy alélt, ernyedt nőt tartott, akinek nyakába épp belevájta az agyarait. Körülötte szerte a földön emberek hevertek, fiatal férfiak és nők, némelyek félmeztelenül – mindegyikük testén legalább két-három marás nyoma díszelgett. Saját vérükben fetrengtek, agonizálva, nyögdécselve merültek nyakig a delíriumba, amit a delejes vámpírcsók nyújtott nekik. Vortex igencsak serény lehetett, mivel közel egy tucatnyian vonaglottak a szoba parkettáján. - Primogén! Mit jelentsen ez?! – harsantam fel. Vortex felkapta a fejét, szemei vörös lobot vetettek, ahogy rám villantak. Elfeledkeztem róla, hogy Rozetta még mindig a markomban van. - Katonákra lesz szükségünk, leányom… Te is erősítheted nagyszerű légiónkat! – fonta körém karját hátulról az albínó nő. A bőrön át való ismerkedést nem tolerálom valami jól, ha nem én kezdeményezem. Ellöktem magamtól, és lőttem.  A vámpírszuka felsikoltott, mivel a fél karját letépte a lövés. Fellöktem a vérző csonkját markoló ribancot, és végigrohantam a folyosón. Vortex artikulátlan bömbölése reszkettette meg körülöttem az épületet, ahogy utánam vetette magát. Megtorpantam a lépcsőház peremén. Nem volt időm a varázsszavak-aztán-pók-a-nyelv-alá produkcióra; ha eltökörészek vele, a primogén fasírtot csinál belőlem. Nyeltem egyet, és ugrottam.  Hihetetlen sebességgel közeledett a padló. Belekapaszkodtam a pókhálón lógó maradványok egyikébe, ezzel fékeztem a zuhanást. Az utolsó gondolatom Gordon sértése volt: ízeltmuffú? Miféle szó ez? Kicsit kuncogtam rajta, félig mert nevetséges volt, félig idegességemben, aztán már be is csapódtam. Bamm.  Sose estem még ekkorát. A lábam irgalmatlanul megfájdult, de egyben maradt; seggre estem a kemény földön. Túléltem a becsapódást töretlen csontokkal. A Radovánok hörögve néztek fel; épp Gordonnal kockáztak egy régi kockapókeres doboz fölött, amit egy szemeteszsákból túrtak elő. A levegőbe lőttem, és elüvöltöttem magam. - A földre, mindenki! Most! Gordon, te istenbarma, te nem!!!  Megiramodtam a kijárat felé. Ezúttal nem cibáltam magammal a punkosított vámpírt; ha nem jön rá magától, hogy itt neki fújtak, akkor megérdemli a sorsát.  Először Vortex torokhangú üvöltése, aztán Gordon halálra vált sikolya jelezte, hogy kényszerű kísérőm végre megemberelte magát, és a nyakába szedte a lábát. Rohanvást téptünk a kocsiig, amivel nekiestünk a negyed utcáinak. A Radovánok nem kaptak el; nem voltak hozzá elég kitartóak.  Gordonnal kerestünk egy nyugodt zugot az egyik tömbház padlásterében. Kitisztítottam a sebeimet, aztán lefedtem őket. A fertőzésektől nem kell félnem, a többit pedig elintézi a regeneráció. Felszökött a lázam, a gyógyulási folyamat része. Épp az ablakban ülök, és legyezem magam egy kicsit a reggeli szellőben a teleírt papírokkal. Gordon a kádban alszik, pokrócokba csavarva. Megesküdtem neki, hogy nem fogom bántani. Nekem is pihennem kellene.”

2008.03.07. 20:25

(hanga) Ezután hagyjunk most helyet Lerielnek. Remélem tetszik. Rád bízom a folytatást...;) GORDON A történtek és látottak után olyan mély undorral és megvetéssel gondoltam bele,hogy Miriam ezeknek a Radovánoknak a szolgálója. Csoda hogy reggelente nem köpi pofán a saját tükre. Ha csak egy pillanatra is megláttam, elkerültem mint a sicc. Nem akartam még esélyt se adni neki, hogy hozzám szóljon. Más részről viszont hajtott a kíváncsiság, ki is ő tulajdonképpen és mi dolga itt. Gyűlöltem ezt a tipikus Femme Fatale stílusát meg az állandó hűvösségét,gyilkos tekintettel megfűszerezve. Mint valami gyomorforgató kaja. Az ágyamon hasaltam és CD-ket válogattam szét, mi milyen stílusba tartozik. Hirtelen vaksötét lett. Üvöltés, vonyítás és káromkodás lavinája indult meg ezzel. Valószínüleg elment az áram. Na és? Mira leüvöltött a privátba. Úgy tettem mintha nem hallanám. Megint ordibált, de ez már sértette a fülemet: - Gordon!! Gordon azt a jó édes kurva mindenedet! Azonnal takarodj fel!!! Felkullogtam a konyhához. A farkasok mind felháborodott hangon kiabáltak,amiért most nem látják kihagyta-e Ronaldo a 11-est? -Gordon menj fel és kapcsold vissza a villanyórát.Biztos lecsapta valami.... - Persze,bassza csak meg a vámpírt az áram,mi??!! Morgolódva megkerestem a baj forrását. A villanyóra a vendégek folyosóján volt, a kis szertár felett.Nagy nehezen beerőszakoltam 150-es ajtón a 2m-es létrát. Isten vagyok. Tökéletesen láttam a sötétben. Felmásztam a fokokon és a kapcsoló után kotorásztam. Megvan a kis dög. Felkattintottam. Semmi. Rávertem egyet a böszme nagy szerkezetre de még mindig semmi. Aha. Szóval áramszünet. Hát akkor itt nem tehetek semmit. Elkezdtem letáncolni a létrán mire fájdalom hasított az alkaromba. A burkolatból kiálló bazi nagy vasgerenda pont a hegyes végével talált telibe.Bassza meg. Még nem vérzett nagyon a seb. Megmozdítottam. Dőlni kezdett a vér. Na. Most már legalább rendesen vérzik! Végigcsöpögtem a padlón és próbáltam eljutni a privátig. Ott előkotortam egy darab fáslit és becsomagoltam a karomat.A karorsóizom és a görgeteg izom között szakadt fel. Nem baj. Fél nap és elmúlik. Kicseréltem a felsőm egy hosszú ujjúra és visszabaktattam Mirához. - Áramszünet. - Micsoda?? - Mondom Á-r-a-m-s-zü-n-e-t..... - tagoltam lassan elnyújtva. - Kérlek Gordon, ne bosszants! Így is épp elég bajom van. -felelt nyűgösen. - Hát jól van. - sértődtem meg látványosan. Épp ki akartam lépni az ajtón mire Laure frontálisan nekem ütközött. - Baszki nem látsz a szemedtől? - förmedtem rá. - Vedd magad takarékra Gordon!! Csak annyit mondok hogy Miriam hívat magához és ezt nekem kellett megmondanom. Menj fel szerintem.... - Megy a halál. - Akkor csinálj amit akarsz!! Nem érdekel!! - süvöltötte és elviharzott. Megértem. A tegnapi nagyon betett neki. Mindnyájan feszültek vagyunk. Mielőtt felmentem volna, kötést cseréltem és próbáltam kimosni a sebet.Reménykedtem hogy nem fogja észrevenni....Semmi kdvem nem volt vele egy levegőt szívni. Gyűlöltem őt.De muszáj volt és én mindennél jobban utálom ezt a szót hogy "muszáj". Bekopogtam az ajtaján de Belkow nyitott ajtót. Végignéztem rajta.Olyan volt mint akit kis taknyos kora óta cementtel etettek. A hegyes fülei pedig a buzi tündefiúkra emlékeztett a kelta mesékből amiket gyerekkoromban olvastam. Kajánul felkacagtam. - Mit röhögsz te senkiházi??? - Semmi. Csak elképzeltem ahogy az arcodba gyalogolok a bakancsommal - néztem rá megvetően.Mérgesen fel mordult ami kaffogással egészült ki. - Te mondd Belkow, ez a kaffogás hosszú gyakorlás útján sikerült, vagy veled született képesség??Hmmmm? - néztem komolyan és egyben ártatlan bociszemekkel. Elszakadt a cérna nála. Pedig még nem is húztam fel. Egyesek milyen rosszul bírják a kritikát.... Torkon ragadt, de én is őt. Mégis mire számított? Röhejes volt ahogy egymás nyakát szorongatjuk miközben én vigyorgok. - Megfojtalak te kis fattyú.....- fenyegetőzött. - Nem hiszem hogy dícséretet kapnál Pókanyutól.... - feleltem gúnyosan. Szinte varázsütésre, Miriam jelent meg az ajtóban.A haját kibontva hagyta kivételesen és csak most láttam milyen szép dús lobonca van. Íves szemöldöke, arab vonásai és tüzes/hideg tekintete egy percre letaglózott. Éreztem ahogy a hevesebb szívverésemtől beindult a vérnyomásom ami azt eredményezte hogy lassan de biztosan át fog ázni a kötésem. Erről is ez a perszóna tehet, szedtem össze magam és utálattal rábámultam. De ő csak mosolygott. Ez idegesített a legjobban. - Belkow! Engedd el. Ja és nézd meg hogy lent vagyok-e az éttremben? - adta ki ezt a megalázó utasítást. Belkow elengedte a torkom én pedig azzal a mozdulattal ki is penderítettem a folyosóra és rácsaptam az ajtót. Mire visszafordultam, Miriammal találtam magam szemben egy lehelletnyi távolságban. Én, korlátolt idióta!!!

2008.03.07. 17:40

ASh. Ó, a francba! EZT  NEM  HISZEM  EEEEL!!! Mit keres ez itt?!! Mérgemben ahogy megláttam hátraarcot csináltam, bevágtam az ajtót mögöttem és durcásan elkezdtem öltözni.A hivatalos mellett döntöttem. A farme mellé inget és nyakkentőt kötöttem. A hajamat föltüztem. Tegnap a szemem elkezdett égni a sok lencse használatól, mai napon kényteen voltam szemüveget venni. Kiballagtam a szóbából, szép lassan az ajó felé. Megmarkoltam a a kabátom, a sisakot, és az ajó mellet tarott tálkából a kulcsokat. Kiléptem az ajtón. Bezártam és elindultam a munkába. Mintha elfelejtettem volna valamit. Nem, nem hiszem. 20 perc múlva meg is érkeztem a munkába. Az elfelejtett gondolat már várt rám. Belejtettem a Rose-ba én neki álltam a napi teendőimnek. Kötényt kötöttem és beálltam a munkás népek közé. Mercell pedig egy sötét sarokba. Elindultam Cornéliushoz, tálaljam a hírt. Hogy szervírozzam? A franc tudja, majd kisül valahogy. Befordultama folyoson és elindultam a végén lévő szobába. Megfogtam a kilincset. Szép lassan nyitottam az ajrót. A szoba várakozásom ellenére üres volt. Megfordultam a kilincsel a kezemben és elindultam felderíteni a Rose-t. Ha már keresnem kellett Gordonék felé keresek. Tisztára nyomkereső kutyának érzem magam. Mivel a szaglásom nem olyan, inkább taknyos kutyának. A rose bejárása után megállapítottam olyan üres a Rose mintha ciánoztak volna, de a cián nem árt a vámpíroknak. Valahol csak kell nekik lenniük. Mégsem tünhetek el nyom nélkül. Ráadásül egy helyen őket elképzelni. ÓÚÚ nem szép látvány az utánna lévő rész. Ahogy elindultam lefele, nekiütküztem valakinek. Amenyit láttam belőle szürke volt. Érdekes szürke ilyet még nem is látam idáig. A gazdájának biztosan jól áll. Levagyok hangolva mint a zongora. Nem fogom felemelni a fejem. CSak elmegyek mellette. Oldalra léptem. Ő is. Másik oldal. Neki is. Ez szórakozik velem, kezdtem mérges lenni. Felnéztem ls megbántam.Kifejlett radován, Ajaj,ez nem jó. Nyeltem egy nagyot. A falhoz lapultam és intettem hogy menjen. Nem mozdult. Miért is tette volna. elkezdtem a fal mellett araszolgatni. Megpróbáltam nem hozzáérni. Az arcán a közöny látszott. Akkor nem hoztam ki a sodrából. Viszont ahogy araszoltam a fal mellett a fejét úgy fordította velem. Én csak az arcát figyeltem. Érzelem szempontjából a nagy nulla. Annyira meglepődtem hogy hátra felé kezdtem el távolodni és elfelejtettem hogy mögöttem van a lépcső. Lezúgtam a lépcsőn és a vendégek előtt is. Premier plánba az elől ülöknek.Segíteni derogál.Még lenyelem, férfiak, de a nő aki a fejem fölött állt csak átlépett rajtam. Figyelemre sem mélltatott. Összeszedtem a darabjaimat és visszaálltam a munkába. Hiányzásra nem ok a zúgás. Bajom meg úgyse esett. A 'gondolat' újra előkerült. Éhes volt a sok ücsörgéstől. Leült a pult elő egy bárszékre. A sütő előtt áltam kezembe a bárddal. Annyira mérges voltam.És  nem gondolkodtam hogy a kezemben lévő bárdot meglendettem. A bárd pontosan előtte állt meg az asztalban, a keze mellett. De mielőtt artikulátlanul ordítani kezdtem volna elkezdett csörögni a telefonja a bárdtól 2 centire. Felkapta, bele se szólt és eéviharzott. Velem meg mi lesz? Nem emgemkéne figyelnie?!

2008.03.06. 17:50

Küldtem egy új fejezetet Ash. (hanga)

[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]