[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Ő az ösvényen baktat, majd amikor megérzi a többi ember jelenlétét, halványan elvigyorodik* - Mint egy csendélet. |
*A környék talán legidösebb fa gyökerénél feküdt. Csöndesen pihet miközben a madarak és az egyébb erdei állatok hangját hallgatta. |
ahogy elkezdett hulani a ho Niya egy fa alá állt be.. |
Kira
*A fiú az egyik fa tetejénél levő ágon áll és nézelődik. A hűvös szél az arcába csap, és lassan hullani kezd a hó* |
Pár napal késöbb Niya ugyy döntött elindul visza a toronyhoz de az erdöben leragat bámészkodni.. |
*Elindul a kocsi fával és nem veszi észre hogy a lány nem követi őt, viszont kis főnixe mellette marad.* |
*Amikor odanéz a bokorhoz és érzi azt a bizonyos jellegzetes szagot, tudja hogy nem kell fegyver után nyúlnia* -Na gyere elő te kis rosszcsont... *Majd meglátják Smith kis főnixét* -Ő itt az én kis főnixem, nemrégen fogadtam be, sajnos még nincsen neve, de majd kitalálok neki valamit, csak azt nem tudom hogy hogyan szökött ki.... na gyere menjünk... |
- Most vagy tényleg nem értette, vagy csak engem szivat - gondolja magában. Elindul utána. - Ne segítsek? - a másik nemet int fejével. Tetőtől talpig végig méri őt, illetve inkább talptól tetőig. Rengeteget nőtt, milyen rég is volt már, hogy éppen csak az álláig ért.... Elmosolyodott. A stílusa semmit nem változott leszámítva azt az egy-két kiegészítőt, ami rajta van. Biztos azóta teljes értékű kovács lett. Izmos karjaira tévedt pillantása, majd erektől duzzadó nyakára, nyíl egyenes hátára. Rengeteget nőtt...és erősödött. Évekkel ezelőtt még neki kellett volna cipelni ezt a jól, talán túl is rakodott talicskát. Zaj hallatszik az egyik bokorból..... |
-Van két lány az egyiket Yuuki-nak hívják a másikat Niya-nak, Niyat könnyen megismered, egy farkasos nyaklánc van a nyakában és ha fél akkor pajzs lesz körülötte, Yuuki pedig egy angyalszerűség... na és persze a torony urával és kitalálójával Firlannal egy nagyszerű energiamanipuláló warlockkal aki Yuuki párja. Gyere megmutatom a helyet! |
* Szeme megcsillan* - Nehéz időkben, a gadhi kénytelen áldozatokat hozni - miközben mondja, külseje egy vadabb és egyre nagyobb formákat ölt. - Várjunk csak, pár emberrel? |
-Hát akkor nem néztél eléggé körbe... Egy hajóval indultam volna el külföldre hogy tovább tanulhassak és új tapasztalatokat szerezzek de itt kötöttem ki... és egyátalán nem vagyok egyedül, egy Kilátótoronyban élek együtt pár emberrel, amit velük alakítottunk át. Szerintem neked is lesz ott helyed, maximum velem alszol... |
- Réges, régen egy messzi, messzi galaxis-ban... - Smith csúnyán néz rá. - Jól van, jól van - nézz rá kedvesen, majd elgondolkodik - Haj, miért is bízom meg ennyire a mágiában! A férfi kérdőn nézz rá. - A rokonaim egy nap ,,csodás ötlettel álltak elő - mondja, erősen megnyomva a csodás szót - kifejlesztettek egy új tér-idő varázslatot. Nekem, mint a család vezetőjének ugye, kötelességem volt megnézni. Hiba volt -ugyse vallaná be, hogy még érdekelte is. - És te, mit keresel itt, hol ember nem él? Ne nézz így rám, bőven volt időm körülnézni..... |
-Hogyan kerültél te ide? Nagy régen nem találkoztunk de még mindig megismerlek, nem volt nehéz.... *majd felpakolja a fát kis kézikocsijára* |
|
- Ha tudom, hogy itt ilyen jóképű fiúcskák mászkálnak az erdőben előbb jövök – lép ki a fák mögül, egy cinkos mosoly kíséretében.
- Még mindig nem szoktál le a lopakodásról? – kérdezi Smith, kissé durcásan és megfordul.
Mély hangon kuncog.
- Szakmai ártalom édesem, szakmai ártalom. Már akkor se voltál csúnya, de most – mondja, miközben könnyű léptekkel közelít felé – egész jó képű lettél – kedvesen megsimogatja a másik arcát. |
*Kidönt egy fát amit elkezd felhasogatni...* |
*Még a dúslombok között is átférkőzik a Nap egy-egy kíváncsi sugara, ezzel aranyos fénybe burkolva az erdő apróbb részeit. Az egyik fa mellett egy kövön, egy lány ül fehérruhában. De nem a fényben, nem, csak azért sem. Neszezést hall a háta mögül, hetykén hátra néz, majd furcsa csillogás jelenik szemében. Elindul a hang forrása felé.* |
*Talál egy megfelelő fát és elkezdi kivágni....* |
Csak természetes, bár ami azt illeti nem kellene elmozdulnotok mellőlem mesterem... Ha a közelemben vagytok képes lennék mindenkit elvinni egy pillanat alatt, és nem kellene sétálnotok. * Felel meghajolva mélyen.* - Már ha nem bánod, hogy közbeszólok. * felel ahogy ujra felegyenesedik.* - Bár látom inkább a séta mellett döntöttetek... * sóhajt.* |
Yuuki
Elkapja Firlan kezét, majd elmosolyodik.
- Érdekesnek igérkezik...Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.
/ következő helyszín: rom-templom / |
[482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés