Új bejegyzés Frissítés

2008.03.20. 18:36

ASh gondolkodtam a címen. Mivel a történetünkbek nincs igazi nagy célja a cím lehetne semleges, esetleg kitalált szó nagy szenvedésembe erre jutottam::   M I R A M I R I A M G O R D O N L A U R E C O R N E L I U S msh: gdcs (kivettem azokat amiből egynél több volt) mgh: iaoue (amik megtalálhatók a nevekben) és ebből kellene egy szót alkotnunk.(nem kötelező minden mgh felhaszn)[ha lehet a d-u-g betük ne nagyon legyenek egy más mellett (^-^') ]

2008.03.16. 19:00

MIRA Másnap este ébredtem, túl hirtelen. Valahonnan egy ordítés hallatszott. Csipával a szememben feltornáztam magam az ágyról és szűk látótérre elindultam lefele, az ivóba.Épp pangás volt. Telihold volt, a farkasok vérengzettek valahol az erőben, a vámpírok meg még nem érkeztek meg. Ahogy álmosan letottyantam az utólsó lépcsőfokról valaki az orrom előtt a hátsó sikátor felé húzott. Ahogy elfordítottam a nyakam még láttam egy vörös csóvát. Laure. Megrándítottam a válam. Csináltam magamnal egy kávét és elindultam a pincébe.Gordonék felé vettem az irányt. A szobájuk felé egyre erősödött egy dal "Bye, bye laura Your beauty will never fade".  Ilyet csak Gordon tud kitalálni. Ezek szerint megint elhúzott. Pár nyugis hét. Szinte nyaralás. Ezek után már csak egy dolgom volt, ha már levánszorogtattam magam, Sonja. Ő a testvérem. Csak miattam vált vámpírrá. Úgyhogy közel ezer éves, ő is. Hosszú szőke haja volt, ami a hosszú idő miatt eléggé kifakult, modjuk úgy hófehérre. Ennél már csak a szemszinének változása volt szörnyűbb, az a barnából szürkévé vált. Nem'tom hogy lehet ilyen, mivel Cornélius sem produkált ilyen a 700 évével. Jó száz évvel ezelőtt le is vágatta. Gyilkolászásból élt, elég jól. Tudtommal azért menekült az emberek közé és nem él közöttük hogy ne kerüljön alá senki akaratának és mások se ő alá, nem akart a n a g y primogének közé tartozni. Midig azt modja " nem elég komoly hozzá". Hát ki tudja. Ahogy beléptem a vendég szobába meg is torpantam a szobába mindenhol koporsók feküdtek. Mind egy körül, az az egy üres volt. Csak néztem, hogy mi ez a sok vámpír. Ráadásul a modern koporsók között egyik be sem feküdt Sonja. -Szia Nővérkém. Erre úgy megijedtem hogy elengedtem az üres bögrét. Bámulatos dolgokat képes művelni a reflex. Ez a reflex pedig Sonjáé volt. Ahogy elkapta a bögrét, megfordultam és megöleltem. Szóhoz se jutva intett hogy menjünk fel.  Fenn magamnak csináltam még egy kávét, neki pedig vért töltöttem egy pohárba, tetejére meggy helyett mentolos cukor került. Specialitás. Úgy beszélgettünk fönn mintha otthon lennénk, vendég nuku. Mint kiderült. közel 50 év alatt amíg nem láttam, egy kicsit megváltozott a szemlélete.Munkáját legálissá tette, legalábis egy részét. A raboknak pl nem injekciós tűvel végzik ki ,mostanság,hanem megcsapoltatják. Egész üzletágat virágoztatott föl. Ezzel időben úgy döntött, hogy fölnevel egy gyereket, ebből az sült ki hogy a kölök megnőtt és ő is vámpírrás vált. Ekkor a vámpírnagyhatalmak megint rászáltak. Megfenyegették hogy elkezdi primogéni munkáit vagy megölik a gyermeket.Így ő is belépett a körforgásba. Mit kiderült az egyik legnormálisabb mindeközül, ahol lakik nincs klánharc, jobban modva arrafele nincs más, így elkezdett gyarapodni a banda . Mostanra közel 70 fős, akik segítenek az üzletben is. És mivel Cornélius mindenről tudott és nem szólt meg fog lakolni. A női csevely végére kiderült, azért is jött mert hallotta mi történik mifelénk, és segíteni akar nekünk. Az a 20 vámpír akit magával hozott, mitünő nyomolvasó és fegyverforgató. Ezek szerint fejébe vette hogy megoldja "kicsiny Negyedünk gondjait". Ez lehet hogy íronikus volt, de én igazán drukkolok neki, de tényleg.

2008.03.16. 15:12

GORDON Dühösen, padlóig nyomtam a gázpedált és úgy száguldoztam a sztrádán mint egy őrült. Szerintem még a közúti rendőrt is lelkiismeret furdalás nélkül elcsaptam volna. A rádióból bömbölt NOFX, én pedig teljesen letekertem az ablakot hadd legyen egy kis huzat. Miriam rám se bagózott, egész úton valami ócska papírokat nézegetett olyan tekintettel mintha az APEH küldte volna. Bosszantott, hogy az a csontos köcsög szétzúzta az iPodom. Kurva anyját. Még mázli hogy elhoztam a discmant is. Bár nem ilyen esetre tartogattam. Fáradt voltam, és kezdett összefolyni előttem az út. A sok fényszóró és útszéli lámpaoszlop kezdte baszni a szemem. Égette és egyre jobban zavart. Végre megpillantottam egy kis motelt. Tipikusan olyan volt, mint a motoros road moviek díszletében. Kopott, egyszintes, a parkolója pedig tele kamionnal és furgonnal. Egy kiszáradt kóró mellé leraktam a kocsit és megbökdöstem Miriamot. - Szállj már ki! - Nekem te ne parancsolgass. - felelte hűvösen és felháborodva. - Akkor emeld meg a csinos kis hátsód és a testeddel összekoordinálva a mozdulatot, hagyd el a kocsit keleti irányba amerre az ajtót találod. - vigyorogtam. A recepción egy dagadt hapsi ücsörgött a sportújság és a megposhadt kávéja mellett.Elmélyülten bámult maga elé, mire megcsapkodtam párszor az asztallapot. Felriadt és bekapcsolta az "unott portás vagyok,kérdezz" pofát. - Jóestét, szobát kívánnak kivenni? - hadarta gépies hangon. - Ja, fennáll ez a lehetőség. - Csak egy szobánk maradt, franciaágyas és a fürdőt a folyosó végén találják. Megfelel? - beszélt elnyújtott hangon. Rámeredtem Miriamra. Ugye nem? Ugye nem vesszük ki? Ugye nem kell egy ágyban aludnom veled? Ugye nem? Ezt szugeráltam magamban. - Megfelel. - felelt sótlanul mégis valami gonosz élccel a hangjában. Azt hittem elájulok. Nem is volt időm tiltakozni, mert már lökdösött is a szoba felé. Csak reménykedni mertem, hogy nem akar semmit a nyakamtól. A portás gúnyos röhögése még hallatszott. Szerintem azt hitte szobára megyünk. Beléptünk a helyiségbe. Ahogy vártam. Lepukkant és koszos. Felvizesedett, penészes tapéták és recsegő padló. Az ágy épp a két fal közé betuszkolva, szóval még megkerülni se lehet. Úgy kell bemászni. De szar.Bár engem nem zavart annyira mint a pókot. Undorodva nézett körbe, és próbált úgy tenni mintha nem zavarná. Kit akar átverni? Elmentem zuhanyozni majd visszamentem a szobába. Valami ócska film ment a TCM-en, talán Greta Garboval. - Miért nézed ezt a fost? - kérdeztem. - Mi bajod vele? - förmedt rám. - Semmi. Csak ha már valami régi film, akkor legyen jó. Például sosem adnak Polanskyt,vagy Sinatrat. Mindig ezeket a gusztustalan sztorikat nyomják... Percekig nem szólalt meg csak úgy nézett rám mint borjú az új kapura. - Nem is mondtad hogy nézel régi fimeket. - mosolyodott el. Elhúztam a számat és hátat fordítottam neki. Semmi köze hozzá. - Megyek fürdeni - felelte kissé zavartan. Bebújtam az ágyba és a plafonra bámultam. Kivülről nyugodt voltam, belül viszont remegtem, mi lesz ha mellém fekszik. A nyakamban lógó lánccal (kutyalánchoz hasonló) és azt összefogó lakattal játszottam. Ide oda dobáltam magam a takaró alatt és óráknak képzeltem azt a pár perces tusolást. Végre megjelent az ajtóban. A haja sötét fátyolként borult a hátára. Szép, mézszínű bőre és szúrós tekintete megbabonázott. Idegesen a fal felé fordultam és nem néztem rá. Éreztem ahogy bebújik mellém és az illata sűrű felhőként körülölel. A lakatot szorongattam és kívántam bárcsak már virradna. De az még messze volt. - Jó éjszakát Gordon. - búgta csábos, telefonszexhez hasonló hangon. Összerezzentem. Mégis ösztönösen áthajoltam felette, és enyhe puszit adtam az arcára. Illetve adtam volna. Ugyanis váratlanul ő is megfordult és csók lett belőle. LAURE Gordon megint eltűnt. Pánikba estem és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Remegő kézzel fellibbentettem a takarót, mire egy kis papírfecni hullott a földre. Felvettem és kibontogattam: Szió Főnökasszony! Ne szard össze magad. Jól vagyok (egyelőre) és Miriammal kellett elutaznom. Ne izgulj nem lesz semmi. Nagy fiú vagyok már, tudok magamra vigyázni. Nem tom mikor jövök, szóval ne várjatok. Na nincs sok időm most itt ecsetelni neked hogy hová és miért mert még én se naon tudom. Mirát puszilom, Zacknek pedig üzenem hogy vágassa már le azt a szőrpamacsot az álláról mert úgy néz ki vele mint egy strici. Cornelius pedig forduljon fel ott ahol van. Ja, és figyu lököttke, ha bármelyik CD-m eltűnik rajtad fogom keresni, vili? U.I: A számítógépen találsz egy mappát. Hallgasd meg a számot. Ja, és most , ne izélj, csak egy "a" a különbség. Pusza: Gordon Megkerestem a zenét, és elkezdtem hallgatni. Flogging Molly az előadó. Csak a dalszövegre figyeltem: So bye, bye laura Cause no one can take your place Bye, bye laura Your beauty will never fade But I... I could have danced on the sun But my world came undone Laura Yeah, I... I could have danced on the sun But my world came undone So, bye bye Laura Yeah, bye bye Laura Könnyek szöktek a szemembe és bőgni kezdtem mint a fiókszamár. Hiányzott Gordon nagyon, és attól féltem sosem látom viszont. Nem akartam egyedül maradni. Ő az egyetlen nekem. Kivörösödött szemmel, zokogva léptem be Niranahoz. Hófehér karjait kitárta és csitított, simogatott, de én úgy bömböltem mint egy taknyos kölyök. - Cssshhh...leányom. Mi okból szökik szemedbe lacrimae1? - búgta édesen. - Jaj,...nobilissima...A bátyám..meg fog halni...a dámhán...az a ....és én..én nem tehetek semmit.... - Ó, ugyan kicsiny Laure, Ananké2 istennő mindent helyre rak idővel. Ne aggódj.....Csssh... Arcomról letörölgette a könnyeimet és végig simított a hajamon. Mélyen a szemembe nézett majd riadtan elkapta a tekintetét. - Te gyermek, te..te még nem eresztetted szabadon a démonod?! Értetlenül bámultam rá. Mi az hogy a démonom? - Te ártatlan lélek...ez így nem maradhat..Ülj, ülj ide mellém a clinére... Letelepedtem a pamlagra. Két hűvös kezébe fogta az arcomat és nyugtatóan rám nézett: - Ne aggódj, kis driádom..nem fog nagyon fájni..Ez olyan amin minden vámpírnak át kell esni. Te sajnos kimaradtál ebből amikor a mestered meghalt. - Mégis miből, Nirana? - Te még nem ittál mestervámpír véréből...Így nem is költözhetett beléd a démona és hatalma. Ne félj, nem fáj. - De nobilissima és..nem akarom..hogy önnek bármi fájdalommal járjon a.. - Csitt. Egy szót sem akarok hallani. Felhúzta a tóga ujját és a karját nyújtotta. Az illata varázslatos volt. Óvatosan ráharaptam a csuklójára. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmábamint még soha. Az édes nektár kaparta,marta a torkomat. A vére szétömlött a számban és minden egyes szívverésem felerősödött. Éreztem hogy túltelítődök vérrel, és nem bírom feldolgozni. A szemem elhomályosult, minden sötét lett, mintha napszemüvegben lennék. Lassan vér öntötte el a szememet. Az orromból,fülemből is folyt a vörös folyadék. Fájdalom hasított a csuklómba. Nirana egy aranykést tartott a kezében, azzal vágott meg. Nem tudtam mire vélni, csak nyöszörögtem. - Ne aggódj me filia...Át kell mosni a véredet,hogy kimenjen belőle a régi..az ártatlan. Amit utoljára láttam az a nobilissima lehunyt pillái és halk sóhajtása. Ellökött magától és végigcipelt a csarnokon egyenesen carnariumba3. A sebeimből hatalmas cseppekekben hullott a padlóra, ami visszhangzott a teremben. Lefektetett e hideg fémlapra és otthagyott. Vonaglottam, tekergőztem kínomban, de nem a fájdalomtól. A lelkem haldoklott. És meghalt örökre. Megjegyzések 1 könny özön 2A Végzet istennője 3halottaskamra   (hanga)

2008.03.16. 07:34

[Leriel] Nya, nagy nehezen megszületett. Ööö... Én nem tudom sajna a neveteket, úgyhogy megadom az enyémet: Kammerer János Zsolt (Leriel). Izé, keressetek rám, így könnyebb :) Az e-mailem pedig már funkcionál MSN-ként is, igaz, csak ritkán vagyok fent. ”(dátum) Úton vagyunk hazafelé. Gordon vezet, én naplózok. A lámpák körülöttem úgy úsznak el a sötétben, mint valami óriás cetraj szemei. Egyre mélyebbre merülünk az éjszaka óceánjában, és csak sejtjük, hogy merre tartunk. (egy sor arab írás, benne Jarl neve európai betűkkel) Miután összeszedtük magunkat, elhatároztam, hogy felkeresem őekszcellenciáját, hogy megérdeklődhessem: mégis mi az ördög folyik körülöttem? Persze, biztosítéknak vittem Gordont is. Kineveztem hivatalos Vérüstnek. Így hívjuk mi, dámhánok azokat, akik táplálni hivatottak minket életükkel, akik önként és akarva teszik ezt. Sokszor. Nagyon sokszor. Gordonból persze nem ihattam minden este, de eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha… De erre gondolnom sem szabad. Még elkapna a vérszomj, és akkor jaj annak a markáns, vörös fejének! Még hajnalban megálltunk egy motelnál, hogy megszálljunk, mert az az istenbarma Gordon nem volt hajlandó a csomagtartóban aludni. Nem törődtem vele; amikor kialudtam magam, bebugyoláltam egy takaróba, kiráncigáltam a Fordhoz, és begyömöszöltem a csomagtartóba. Elég furcsán néztek rám az emberek, magyarázatként odavetettem: a párom szereti a szerepjátékokat. Most épp azt játsszuk, hogy ő eszméletlen vámpír, akit elrabol a Fekete Özvegy. Vezettem úgy százötven kilométert, aztán megálltam egy másik útszéli panziónál. Kiorigamiztam az összegyűrődött vérszívót, és bejelentkeztem egy lakosztályba. Semmit sem vett észre, csak fejfájásra panaszkodott, meg hogy mintha nem ugyanaz lenne a portás. Másnap este értünk oda. A város szélén, az agglomerációban áll Jaknowsky gróf Néma Katedrálisa, amely az Operaház Fantomja fészkének torz, inverz kivitele. A fenséges templom tornyain egykor harangok ontották érces hangjukat, orgonái gyönyörű muzsikával árasztották el grandiózus, fenséges faragványokkal ékített főhajóját. Gregorián kórusok zengtek a pulpitus mögött, hívők százai énekelték a zsoltárokat nap nap után. Jaknowskyt, a Radován vérvonal alapítóját közel négyszáz évvel ezelőtt hitbuzgó inkvizítorbérencek láncolták le a templom alagsorában, pontosan az orgona alatti fülkében. Így balsorsú vezérem minden nap végiggyötrődhette a szent föld színe alatt a sípok dörgő haragját, a harangok kongását, az imádságokat. Mondanom sem kell, egy vámpírral mit tesz az ilyesmi, csoda, hogy ép elméje nem bolydult meg… Amikor kétszáz év múlva Jaknowsky felszabadult, romba döntötte az orgonát, leverette a harangokat, és tilalmat állíttatott fel: senki sem énekelhet vagy zenélhet jelenlétében, illetve menedékén, a templomban. Azóta hívják otthonát Néma Katedrálisnak. Mert örökre elnémította az Istenhez szóló dalokat. Félelem nélkül parkoltam le a templomkert mellett. A kapuhoz volt kulcsom, a lakóktól nem volt félnivalóm. Egyenletes, nyugodt léptekkel ballagtam fel a díszes ornamentikájú kapuhoz, bezörgettem rajta. Gordon zsebre tett kézzel állt, fülében az iPodja dugója. Kinyílt a kapuba hasított ajtó, egy ministráns pislogott ki rajta álmosan. Bent gyertyák égtek, a padsorokban emberek tucatjai hallgatták a plébánost. - Gróf Jaknowskyhoz jöttem, audienciát kérek! – jelentettem be. A fiú már ismert, úgyhogy behívott minket az előtérbe várakozni, majd elsietett. Gordon kivette a füldugajt, érdeklődve pislogott körbe. - Már megbocsáss, de mi a fasznak lakik egy vámpír egy templomban? – kérdezte feszengve. - Nincsenek szent jelképek sehol, ha ettől tartasz. - Pedig lennének ötleteim pár feszülettel – vigyorgott rám, és olyan tekintettem mustrált végig, ami megérdemelt volna egy pofánvágást. Karba font kézzel vetettem hátamat Szent Péter faragott másának, Gordon Szent Jánost kapta maga mögé. Szaglászni kezdett, és fintorogva húzódott arrébb; a Keresztelő szobrától karnyújtásnyira állt ki a falból a szenteltvíztartó. - És ez mi a rák? – bökött az edényre epés hangon. - Mégiscsak egy templomban vagyunk, drága – mosolyodtam el. Lazán a szenteltvízhez sétáltam, belemártottam az ujjam, és ahogy illik, térdelős-keresztvetős módra jelentkeztem be az Úr házába. - Azt hittem, olyan izé, ööö… muzulmán vagy. Vagy mi. – vakarta meg a fejét Gordon. - Ha muzulmán lennék, most sötétítőfüggönybe csavarva szobroznék a pasim mellett. Vagy alatt.  Különben deista vagyok, de ezt már nem kötöttem Pumukli orrára.  Visszatért a ministráns, nagyon szaporázta a lépteit. - A gróf az északi toronyban várja kegyelmed, ismeri a járást, hölgyem! – hadarta gyöngyöző homlokkal. - Köszönöm – mondtam, és elindultam Gordonnal. A főhajóból nyíltak a csigalépcsőkhöz vezető ajtók, így el kellett sétálnunk az ájtatoskodók mögött. Odaintettem a szónokló plébánosnak; Tamás jó ismerősöm, mellesleg vámpír. Kevés ennyire groteszk dolog van a világon, neki mégis sikerült összehoznia. Csak egy rám villanó tekintetet kaptam válaszul, és folytatta is a dogmák sorolását.  Felkapaszkodtunk a templom északi tornyába. Szép kis séta volt, de mindig szerettem a lépcsőzést, jó kis edzésnek tartom. Nem úgy Gordon; ő felérve látványosan lihegett és dühös szemeket meresztett rám. Lehet, hogy a szűk lépcsőfolyosóval volt baja? Vagy a magassággal? Klausztrofóbia vagy tériszony, hm?  A gróf az egyik hatalmas, vörösre festett üvegű ablak előtt állt. Alakja ösztövér és sovány, de nem olyan girhes, mint Vortex. Jaknowsky erőt sugárzott még hajlott háttal, behúzott nyakkal, leeresztett vállakkal is. Fekete köpönyeget és bőrnadrágot viselt, lábára combig érő, fekete csizmát húzott. Felsőtestén régimódi mellény feszült, majd’ szétpattant, látni engedte inas, abnormálisan hosszúra nyúlt karjait. Haj nélküli fején fehér, dísztelen velencei álarc világított a homályban. Letérdeltem és meghajtottam a fejem. Ő az egyetlen úr, akit magam fölött valónak elfogadok. Egyelőre. - Kegyelmes uram – mondtam csendesen. - Aztakurva – Gordonnak csak ennyire futotta.  Jaknowsky megcsattogtatta állkapcsát, és kiegyenesedett. Két méter huszonkét centi magas volt, így igencsak látványos képet mutatott, mikor felénk lendült. Nem hozzám lépett először, hanem Gordonhoz, haragja elárasztotta a magas szobát, melynek sarkában összetört harang teteme hevert. - Ekszcellenciás úr, ő Gordon. Békével jött a házadba, ő a Vérüstöm – mondtam sietve, felegyenesedtem. Először azt hittem, betolakodónak véli Gordont, aztán rájöttem, mi a baja. - Vedd le! – kiáltottam rá a fickóra, aki csak idegesen kapkodta a szemét közöttem és Jaknowsky között.  A csontos kéz előrenyúlt, megragadta a vámpír nyakában lógó iPodot, melynek fülhallgatójából még mindig dőlt a punk-rock kevermény. Másik kezével Gordon mellkasán támasztott ellen, és kemény rántással letépte a szerkentyűt, hogy újdonsült Vérüstöm felnyögött. Jaknowsky összezúzta a kis műanyagvackot, ami miatt rettenetesen égett a fejem. Részint, hogy megfeledkeztem a zenetilalomról, és így beengedtem Gordont, részben pedig, hogy nem szóltam a srácnak az uram különös iszonyáról. - Nincs zene – sisteregte suttogó-kereplő hangon Jaknowsky Gordon képébe, mint egy lovecrafti mi-gó. - Az viszont az enyém volt, cseszd meg, és nem kellett volna összetörnöd, elég ha szólsz, és kikapcsolom! – replikázott váratlanul a fiú. És ez még nekiáll pattogni! Atyám… - Csupán elejét vettem drága Miriamom további feledékenységének és a te tudatlanságodnak, hogy ne törjék meg többé otthonom harmóniáját – csettegte Jaknowsky. Úgy látszik, egy nagyobb dózis nem-emberi hangjából elvette Gordon harci kedvét, mert nem szólt többet. Arrébb sétált, és szembefordult velünk. - Öröm újra látni téged, gyermekem, bár korábban érkeztél a vártnál. Mit óhajtasz tudni? – lehellte a hold véresre színezett fényében. Leültem az összetört harang maradványaira, és átfontam kezeimmel a térdem. - Én is örülök, mester. A vakációm, amire küldtél, remekül telik, csakhogy akad egy kis bökkenő. A fél város a fejemet akarja.  És szépen elregéltem mindent az elejétől, külön hangsúlyozva a patyolatfehér hölgyeményt Vortex menedékén. Jaknowsky végighallgatott, végül bólintott. - Azt hiszem, ismerem ezt a nőt. Egyszer már találkoztam vele, de van valaki, aki nálam is jobban tudja, kicsoda vagy micsoda is a legnemesebb. Talán még életében is ismerte őt. - És ki az? - Lakóniai Skylos, az arkhón. Épp három nap múlva tart ülést a régió klánvezérei között. Gyere el, és ha illőn viseled magad, felteheted neki a kérdéseidet! - Ha arkhón, az azt jelenti, hogy mester a mesterek felett. Kontinensnyi területek felett őrködő vámpírlord – latolgattam. – Mire számítsak, uram? Honnan való Skylos, és mik a gyengéi? Mi a mestersége, a vérvonala? - Spártai, körülbelül kétezer-hétszáz éves lehet. Már a maga korában is bősz hírnevet vívott ki magának. Büszke férfi, és nem hiába. Ha van a vámpírok között harciasabb és vérengzőbb, mint Lakóniai Skylos, azt nem Eurázsiában találod. Emellett bölcs, igazságos és híján van a könyörületnek. - Tehát egy antik ólomkatonát kell kifaggatnunk, hogy ki is ez a mi szarkeverőnk? – összegezte Gordon tömören és durván. Jaknowsky rámeredt, de hát ez szokása volt. - Igen, bár én nem használnék Skylos előtt efféle szavakat. Ő nem oly türelmes és elnéző, mint én. - Lári fári – morogta az orra alá Gordon. - Köszönöm, uram. Engedelmeddel, távozunk – álltam fel, és a lejárat felé lökdöstem Gordont. Mielőtt lementünk volna, Jaknowsky visszahívott. A köpenye alá nyúlt, és egy fából faragott tekercstartót vett elő. - Megtalálták a régi naplód egyik lapját Nápolyban – suttogta. – Teljen örömöd az emlékekben, mert aki feledi őket, az balga! És még egy: Jarl közeledik. Németországban van. Légy türelemmel!  Elvettem a tartót. Nagyon nagyot dobbant a szívem, a szemébe néztem, és megöleltem az öreget. Tény és való, hogy először fel akartam használni a céljaimra Jaknowskyt. Aztán előbb úrnak és harcostársnak fogadtam el, majd barátnak. A családom részének. Kibontakoztam a vékony karok öleléséből, megköszöntem az ajándékot, majd Gordon után lementem a lépcsőn, vissza a kocsihoz. Amíg meg nem pirkad, ő vezet. Én pedig pihenek, és Jarlról álmodom.”

2008.03.15. 21:18

Én sem. (hanga)

2008.03.15. 19:33

ASh. Szerintem személyünk nem fog tiltakozni ellene.

2008.03.15. 13:59

[Leriel] Köszönöm szépen :) Egyébként, 22. Tényleg, iwiw-en bejelölhetőek drága írótársaim? Vagy nem éltek ilyesmivel? ^^

2008.03.14. 20:53

ASh. tettem fel pár képek, majd lessétek meg.

2008.03.14. 20:32

ASh Miután mindenkit helyretettünk, kiosztottuk egyesek cuccait. A fejemre telepedett a mázsás seggű álommanó. Levettem az egyik szobakulcsot és előzékenyen beengedtem magam. Egyenesen bedőltem az ágyba, arccal előre. Fél perc múlva rájöttem nem kapok levegőt. Feldoptam magam a levegőbe és a hátamra fordultam. Elalvás előtt végig pörgettem az utóbbi órák eseményeit. Mint kiderült Miriam és Gordon fatális véletlenből gyepálták majdnem halálra. Na persze. Hiszi a piszi vagy inkább Dániában még mindig bűzlik valami. Marcell most visszament a falkájához, mint rendőr, és az orrára koppint Schicksal-nak. Remélem nem kutyakonzervben látom viszont. Miriam rohadtul gyorsan gyógyuk. És ami a legérdekesebb fél a kádunktól. Gordon kicsit lassabban fog restaurálódni, de külső, maradandó nyom nélkül megússza. Bár a szövegéből itélve már most sincs semmi baja. Sonját Cornélius  értesítette, de hogy sikerült Zacket rávennie hogy legyen sofőr, rejtély. Sonját meg egyáltalán megtalálta, az sem semmi.Miriammal imádni fogják egymást. Midnkettő imád gyilkolni, bár körük egy kicsit más. Sonja az emberek sötét világábsn él, emberek a megbízói emberek ellen. Talán ő a leghatékonyabb embergyilkos egész Európában. Áldozatai még soha nem kerültek elő. Ha megfizetik vállal mást is. Majd 50 éve nem láttam. Hirtelen előbukkan a semmiből aztán várnunk kell hogy beszélgethessünk, pofátlanul megjelent a reggel.

2008.03.14. 19:33

Igen, Isten éltessen sokáig. Melyik részt kell kivágnom Miriam és Gordon elrablásánál?. ASh

2008.03.14. 18:26

Ó drága, ma van a szülinapod??! Jaj, Boldog szülinapot, Isten éltessen sokáig! Hanyadik? (hanag)

2008.03.14. 18:18

[Leriel] OK, de azért még nyugodtan lehet írni, hogy s mint zajlik az élet szerény városkánkban Miriam és Gordon távollétében, mi újság Corneliusszal, Niranával, Laure-val, Mirával, Marcellel, Urteillal meg a többiekkel! ^^ U.I.: boldog szülinapot nekem

2008.03.14. 16:19

Először Jaknowskyhoz majd, miután ott végeztek, és megtudják hol lesz a kis összejövetel, csatlakoznak Miráékhoz. Így okés? (hanga)

2008.03.14. 11:54

[Leriel] E-mail: angelleliel@citromail.hu Most akkor Miriam+Gordon kettesben megy a vámpírkonklávéra? Vagy csak simán Jaknowskyhoz? Mit írjak?

2008.03.14. 09:58

nos,én találtam egy képet amiről úgy gondolom hasonlít Miriamra...talán. hova küldhetem Leriel,hogy megnézd? (hanga)

2008.03.13. 21:40

[Leriel] Hanga: örülök. Féltem, attól, hogy nagyon ismert együtteseket írok, kevésbé lesz pontos a hangulat... Gyűjtögetek képeket, de elég nehéz Miriamhoz hasonlót találni :( Lehet, hogy majd rajzolok Character Artot. Ash, amik eddig vannak, azokat elküldöm neked mailben! Rövid összefoglaló az átiratba be nem került részekből: - Miriamot és Gordont összeverték Urteil farkasai a helyi kisfőnök, Schicksal (sic!) vezénylete alatt, és megpróbálták megerőszakolni Miriamot. Amikor ez nem jött össze, leütötték, berámolták egy kocsiba és elszállították az állatkertbe, ahol a vérfarkasok kínzókamrát tartanak fenn. - Mindeközben Marcell és Mira privát mentőakcióba kezd, értesítik Zack-et, Corneliust, Laure-t és Sonját is. Marcell - részeként a hordának - tudja, hová vihették Miriamot és Gordont, így könnyen meg is találják a kínzókamrát. Halomra lövik az ellenséges farkasokat, és kiviszik a párost, vissza a semlegesnek számító Bloody Rose-ba. - Miután Miriam és Gordon alaposan összekavarta a IIIIt, amint felépülnek, fogják magukat és lelécelnek, hátrahagyva a Radovánok és likantrópok hada közt ostromlott erődként álló Rose-t... ^,..,^

2008.03.13. 19:40

Köszönöm szépen! Nagyon sokat segítetettek! ^__________^ Azt hiszem kezdek ráérezni a  karaktereitekre, és ennek marhára örülök. Például miriam nekem teljesen lejött a London after Midnight-ból. Mira pedig most már sokkal könnyebben érthető nekem. (hanga)

2008.03.13. 17:51

ASh. - a mentés vége .Nem lett annyira véres amilyenre akartam. Adjatok ötleteket! Az ajtó egy alagút rendsterbe vitt. Elég hideg is. Birtos katakombák. ilyen is van a városban, ezt eddig nem is tudtam. Ahogy leértunk az ajtó mögötti lépcsön, k**rva sötét lett. Csak hallás és tapi után lehetett menni.Fal mellet kuszva közlekedtünk, a kezünkkel előre tapogatozva. Marcell párszor le is tapizott. Ahogy a sötétben haladtunk előre egyre hangosodott valakik ordibálása. Az egyik talán Miriam. A sarkon lekushadtunk és vártuk a változát. Nem sokra rá abba maradt az ordibálás. -Na ez is elájult, addig is huzzunk. Kapjunk be valamit. 3 vagy 4 vérfarkas hagyta el a szobát nyomukban pár igazival. Ezeknek nem kéne ketrec mögött lenni? Miután elhaladtak melletünk. Ekindultunk a szobába. elővettem a fegyverem és egyezményes jelekkel Marcellnek is hogy kapja elő meg még pár apróságot. Az ajtóhoz kúsztunk. Én legugoltam ő mögöttem tornyosult. Megfogta akilincset és belökte az ajtót. Hirtelen töménytelen mennyiségű fény zúdult ránk. Pillanatnyi vakság után elkezdtem tüzelnia bentlevőkre. 3 lővés 3 hulla, szétrancsirozva. ezek szerint a vámpír vérrel töltött golyók beválnak. Túlontúl is. A falhoz 2 vérbefagyott, szinte felimerhetetlenségik megvert ismerősünk volt leláncolva vagy inkább fel? Én Miriamhoz mentem, Marcellé volt Gordon. Ahogy vonszoltuk őket kifele megjelentek előttünk a hullák haverkjai. Más választásom nem lévén a földre fektettem Miriamot. Na jó lehet hogy a földtől pár centis út nem volt finom. De muszály volt.Előkaptam mindkét fegyverem majd az egész, előttünk lévő szögletes sötétséget szitává lőttem. Ahogy befejeztem Miriamért nyúltam. A lehető leggyorsabban el akartam hagyni a katakombákat, na meg az állatkertet. Ahogy fölfele lépkedtünk e kivezető lépcsőkhöz, a kevezető ajtó kicsapódott és egy sötét alak állt meg benne. Egy nő volt, nagyon ismerősnek tünt. -Fegyvereket eldobni! És a kerekek a helyükre kattantak. Sonja. -Mi vagyunk. Az árny félre lépett és szabad utat adott. -Három autó vár titeket kinn, Az egyik itt a másik kettő pár utcával arrébb. Értetlenül néztem, szerintem. -Hogy ne tudjanak követni. tudtam én ám... Feljebb dobtam a vértől csúszós dámhámot.És elindultunk akocsikhoz. -Jössz? -Fedezlek titeket. -Lenn nics már senki. -Bitos? -öö Nem.. -Menjél már Mira! Bömbölt rám Marcell. Naná, mit a rossz álomba, hirtelen megjelent valaki előttem. De mire reagálhattam, a földön feködt a fél feje nélkül.  Majd meg kell köszönnöm. Egy platós autó várt kinn minket. És lám Zack volt a sofőr. Felpattantünk hátra  4en, Sonja Zack mellé került. -Húzás. Zack gázt adott. A hátsó kaput ártörve az utcára farolva mentettük magunkat. Kevesebb mint 2 perc múlva kocsit váltottunk. Egy fekete ablak nélküli teherautó, Laure vezetésével, Gordont vitte Marcellel és Zackkel. Sonja-val és Miriammal pedig egy oldalnyithatós, nemtommárkájú autóval indultunk neki a nagyvilágnak. Útvonal más és más. Végcél ugyanaz, a Rose alatti erődítmény.

2008.03.13. 17:22

Ash. Melyik részt kell vkivágnom?

2008.03.13. 17:00

ASh. Akkor mivan az előző részekkel? ugyanis lemaradtam http://www.youtube.com/watch?v=_2RKyqnze2w http://www.youtube.com/watch?v=S6-kFWLg0ag http://www.youtube.com/watch?v=bW9YplfyFuU&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=QJEs1TyzL_A http://www.youtube.com/watch?v=R_zi4OxJpY0 http://www.youtube.com/watch?v=rZCcWGoObj0 http://www.youtube.com/watch?v=uK_E7xS7AtQ http://www.youtube.com/watch?v=ZHTU2i8RhH8&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=jMBbB9UckIE

[289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]