[15-1]
Leszáll a lányról és hátrábbugrik.
-Köszönöm a vacsorát.Most mennem kell.Remélem még tallkozunk!A nevem Ikumi!-eltűnt lassan ahogyan a hangja is.
|
Reiji unottan nézte a jelenetet. Nem nyűgözte le túlságosan Ikumi beszámolója miszerint "Én vagyok az ősvámpír, és milyen erős vagyok". |
-Azt hiszed megijedek tőled,fekete anygal?-közelebb ment hozzá.
-Egy Ősvámpírral nézel farkasszemet!-mondta.-Előlem nincs menekvés,kislány!-félrecsapta a lány szárnyait majd a lány nyakába harapott.Elkezdte szívni a vért. |
Ayu Obsidian
Amikor Ikumi megjelenik előtte a szárnyai megnőttek, és védelmezően nyúltak át a lány testén.
- Közelebb jösz, belőled is olyat csinálok. - mutatott a folyóra, majd Reijire pillantott.
- Ayu... Ayu Obsidian. S benned kit tisztelhetek? - kérdezte lágy, selymes hangon. |
Figyelte ahogy a lelkek eltűnnek a szeme elől. Mintha a lány tekintete a menyországba juttatta volna őket.
- És te ki vagy? - kérdezte tőle. |
Megjelenik a lány előtt széttárt köpennyel.Kidülledtek a szemfogai.Szeme lángvörösen égett.
-Én vagyok a legszörnyűbb rémálmod.-kiáltotta.
Közeledett a lány felé. |
Ayu Obsidian
A gyönyörű angyal felsóhajtott, majd a folyóra pillantott. Az elveszett lelkek mind ott voltak benne, amiket a lány most úgy védett. Leguggolt, majd a folyóba érve a lelkek egy része eltűnt. |
- Hát van egy olyan érzésem itt egyikünk sem fog vadászni - sóhajtott zsebretett kézzel, és a folyót nézte. |
-Élelem után kutattam,hátha kiszívhatom valamelyik állat vérét,de ide kerültem.-ránézett a lányra.
-Bingo.-mondta majd eltűnt. |
Ayu Obsidian
Feléjük pillantott, de nem szólt semmit. Szárnyai újra kicsikké válltak, majd felállt, és feléjük fordult. |
- Nem - rázta a fejét. - Még nem volt szerencsém találkozni vele.
- És te mit keresel erre, teee ősvámpír! - vigyorgott. |
-Hello.-köszönt Reijinek,majd hirtelen megjelent mellette.
-Ismered azt a fekete angyalt?-kérdezte. |
Nem tudja miért tévedt erre a helyre. Először csak vadászni indult, majd az erdő egyre kihaltabb lett, holt lelkek szaga érintette érzékeny orrát, az erősödő szél belekapott szőke tincseibe. Kíváncsi volt, hajtotta előre valami. Amint meglátta a parton Ikumit elfintorodott.
- Hello - köszönt oda. |
Ayu Obsidian
Gyönyörű fekete szárnyait széttárva ült az egyik sziklán. Szemei semmit sem türköztek. Ridegek voltak, de mégis csillogtak. A közeledő fiú felé nézett, amitől a kezei ökölbe szorultak. Nem szerette, mikor zavarták őt. |
Ikumi még nem járt ezen a helyen.A hideg végigfutna minden halandó gerincén,ha látná ezt a helyet.Odaállt a folyó szélére és belenézett.Szellemek folytak a folyóban.
-Szegény halandók.-mondta |
[15-1]
|