A dákó-román kontinuitás elmélet kialakulása és szerepe a román történelmben

1. A dákó-román kontinuitás elmélet kialakulása

1.1 A humanista elméletek  
                
Az első említést a románokról  (itt a románok egyik északi törzsét
írják le) a XIII. századból találjuk, amikor is Joachim szebeni ispán
"olaci"-nak nevezi ezt a népcsoportot, amikor a Vidin felmentésére küldött
sereget bemutatja (a seregben szászok, székelyek és besenyők is 
szerepelnek).
Az első NY- európai említés Poggio Bracciolini teszi meg, aki egész
elméletet épít ki az 1451-ben írt munkájában. Ebben Traianus "visszamaradt
telepeseiről" beszél Kelet-Európa nyugati részén, őket apus superiores
Sarmatas- nak nevezi, akik ugyan egy leromlott latint beszélnek, de
megtalálhatóak szavak, amiket megőriztek. Ilyen az oculus  (rom. ochi
'szem'), a digitus (rom. deget - 'ujj'), a manus (rom. mina ''kéz'), panis
(rom. piine 'kenyér') Bracciolini ezeket az információkat kizárólag egy
verbális forrásból tudja, de nagyon valószínű, hogy a moldvai 
románokról lehet szó, mivel a szarmatákról csak a Kárpátoktól keletre beszéltek
a kor földrajzában. A római történelemben kiválóan tájékozott
humanisták azonosították ezt a népcsoportot a traianusi hódításaikor oda
telepített rómaiakkal. A szövegekben nincs szó Daciáról. A XII - XIV.
században a Kárpátoktól a Dnyeszterig és a Fekete-tengerig terjedő Moldva a
római kori Dáciától keletre feküdt, tehát az északi románok rómaiságáról
szóló első adat nem az egykori traianusi provincia területén élő
románokhoz kapcsolódik.1
A humanista elképzelések közé tartozik egy másik talján, Flavio Biondo
elmélete 1453-ból, egy levélben említ " Duna mentén élő dákokat vagy
valachokat " (Ripenses Daci, sive Valachi), akiket máshol  "római vérből
származó ulachok" ként emleget (Ulachos). Feltehetőleg innen származik
a magyar "Oláh"- szó amit a románokra használt a magyar társadalom a
XIX. század végéig.
Aaeneas Sylviiius Piccolominni volt az első azonban, aki határozottan
kiáll azon elmélet mellet, hogy azon római katonák leszármazottai ez a
kissé furcsa latint beszélő nép, akiket Traianus küldött a dákok
legyőzésére. Ő ezt annak az  összefüggésnek a segítségével vélte
bizonyítottnak, mely szerint egy Pompeius Flaccus nevű dux vezette a római légiókat
Dáciába. Az évek folyamán a Flaccus névből szépen lassan Valchus lett.
Ez az elmélet 'csak' egy oldalról támadható, mégpedig, hogy semmisem
bizonyítja Pompeius Flaccus létezését. Ennek ellenére ez a humanista
elmélet nagyon szép pályát futott be a román eredetkérdés históriájában.2
Antonio Bonifini az, aki már tudományos szintre emeli a kérdést.
1486-tól Magyarországon él és ő legalább rendelkezik néni helyismerettel, nem
úgy mint elődeik, akik még élő román szót még csak nem is hallottak.
Bonifini ismer magyarországi római feliratokat, épületeket emellett még a
római történelmet, irodalmat is. A román és a latin nyelv közti
hasonlóságot tartja ő is elmélete alapjának, valamint azt a tényt, hogy a
románok a dákok  egykori helyén laknak. Amiben újat alkotott, az a román
nép nevének elmélete volt. Már ő elveti a Flaccus- elméletet . Szerinte a
nevük eredete onnan következtethető, hogy kitűnő íjászok voltak és a
görög balló szó jelentése 'lő' 'dob' ,'vet'. Azonban nem biztos ebben s
azt a lehetőséget is valószínűnek tartja, mely szerint Diocletianus
lányáról kapták nevüket, a dalmátok rossz kiejtése miatt, esetleg egy, a
róla elnevezett provinciáról. Bonifinit nemcsak ezen kérdés, de a Hunyadi
Mátyás származása is erősen foglalkoztatja, így megtudhatjuk tőle hogy
a Corvinus család egy római patrícius nemzettség a Corvina-
nemzettségből származik, így hát a magyaroknak is római eredetű királyuk van.3
Ezek a  humanista "elméletek" tehát a következő, egyébként
vitathatatlan tényekre alapszanak: van egy, a Keleti Kárpátokban élő nép, mely
nyelve hasonlít a latinra, Traianus elfoglalta, majd kolonizálta a dákok
területeit s ez az a terület ahol a latinszerű nyelvet beszélő nép él.
Tehát három egymástól függetlenül igaz tényre épülnek a korszak
elméletei, mégis fennmaradnak és például Aeneas Sylvius műve előszeretettel
olvasott művé vált, s aki a későbbiek folyamán a kérdéssel foglalkozni
akart, nem kerülhette ki az olasz humanistákat.


1.2. A román elképzelések

A humanista elképzelések természetesen gyökeret vertek a román
tudományosságba is, azonban az első román forrás egy egészen más elmélettel
áll elő. Úgy gondolom, idéznem kell a voskreseni évkönyvben fennmaradt,
ugyan szláv nyelven íródott, de kétségkívül román írásos emléket,
Névtelen krónikának hívják, mely 1504 körül íródott, mert annyira zavaros és
első látásra értelmezhetetlen, hogy minden részlete fontos:
"6867-ben (ez a bizánci időszámítás szerint számított idő, ami 1359-et
jelent)két keresztény testvér, Roman és Vlahata az eretnekek üldözése
elől menekülve elindult Velence várából és a Régi Rómának nevezett
helyre jutott. Itt várat épített magának, saját nevéről Roman-nak
átkeresztelve azt és ott élt, míg csak Formosus pápa nem tért át az
igaz hitről (pravoslavie) a latin egyházba.
Krisztus törvényének megoszlása után a latinok új várat építettek
maguknak és Új Rómának nevezték el, a romaniakat (romanovci) pedig a latin
egyházba hívták. Ezek azonban inkább háborút kezdtek, de nem hagyták el
a keresztény hitet... László király (Vladislav) idejében a tatárok a
Prut és a Moldva vize mellől Nejmet fejedelmükkel a magyarok ellen
indultak ... László király, értesülve a tatárok támadásáról, azonnal
segítséget kért Rómából a császártól és a pápától. A régi-rómaiakhoz és a
romaniakhoz (romanovci) is küldött követeket. Akkor mi, romaniak (romanovci)
egyesültünk a régi-rómaiakkal és Magyarországra jöttünk László király
segítségére. . . .Nemsokára megtörtént a döntő ütközet László magyar
király és Nejmet tatár fejedelem között a Tisza partján. A régi-rómaiak
mindenkit megelőzve indultak harcba... És megverték a tatárokat először a
régi-rómaiak, majd a magyarok és a romaniak (romanovci) és a
régi-rómaiakból nem sok hullott el. László magyar király igen megörült az isteni
segítségnek, a régi-rómaiakat pedig igen megbecsülte és megjutalmazta
vitézségükért... és felszólította őket, álljanak szolgálatába és ne
menjenek vissza Régi Rómába, mert az új-rómaiak elvesztik őket... nem
hittek (a királynak) és engedelmet kértek, hogy embereket küldjenek haza,
megtudni, élnek-e még asszonyaik és gyermekeik Régi Rómában. A követek
elmentek és hamarosan meg is tértek s elmondták: várunk, Régi Róma
romokban hever, asszonyainkat és gyermekeinket pedig a maguk hitére vezették
az új-rómaiak. Akkor megkérték László királyt, ne kényszerítse őket a
latin hitre, hanem hagyja őket saját keresztény hitük szerint a görög
törvényben élni s adjon nekik lakóhelyet. László király nagy örömmel
fogadta őket és Mórmarosban adott nekik földet, a Mores és a Tisza között a
Krizs nevű helyen. Ott gyűltek össze és telepedtek le a régi-rómaiak és
ott magyar nőket kezdtek elvenni és a maguk keresztény hitébe vezetni.
S így élnek  máig... "4
Eszerint az írás szerint a tatárok ellen Szent László a tatárok ellen
Róma császárától kért volna segítséget aki küldött neki egy hadsereget,
akiktől aztán a máramarosi valamint a moldvai románok erednek. A
krónika forrásait nehéz lenne kideríteni, de Lükő Gábor szerint alapja az
Anjou-korban kialakult Szent László legenda. A román eredet történet
kapcsán olvashatunk Új Rómáról, eszerint  Nagy Konstantin Tráciába,
Görögországba és a szomszédos területekre telepített telepeseket, a őket (a már
jól ismert) Flaccus dux vezetett Dáciába. Itt sem esik szó sem
Traianusról, sem pedig a légiókról, ahogy a Névtelen krónikában sem. Tehát a
névtelen krónikának lehetnek magyar, illetve bizánci forrásai is. Azonban
ez sem tekinthető többnek, mint egyfajta elmélkedés, illetve a múlt
homályos utalásaira való tudománytalan találgatásnak, melyből nem
következik a kontinuitás, s a rómaiság-tudat. Történelmi alapja azonban van
annak az elméletnek, mely szerint a magyar király (László) románoknak
adott földet Máramarosban. Ugyan az elbeszélés földrajzi adatai mai szemmel
pontatlannak tűnhetnek, nem azok a XIV. századi szemmel. Tehát a 1500
körül élhetett a krónika íróiban egy halvány emlék egy, a XII-XIV.
századi betelepülésről Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a
Névtelen krónika egy eredetmonda, mely Moldva alapításáról szól (testvérpár
- ősökkel, mitikus állattal, melyet a vadászaton követnek) s az ilyenek
mindig tartalmaznak (akár milyen csekély) valóság magot.5
A Névtelen krónika azonban nem tett mély nyomot a román történelemben,
s az első román történetíró, Grigore Urche ismét előveszi a Rómából
származó nép elméletét, a Flaccust, mint névadót említi meg, de
Traianusról és dákokról, dáciáról szó sincs.
Az első jelentős személyiség aki egy román történész is így
nyilatkozott: " nem úgy dolgozott, mint egy kompilátor, sokkal inkább mint egy
történész" Miron Coston. 1673-ban még szerinte is Flaccus vezeti a
románok elődeit, azonban két évvel később már megjelenik a Traianus, sőt,
öregkori munkáiban már tagadja az egész Flaccus- történetets és a vele
kapcsolatos névmagyarázatot is. Ő az, aki elő áll a román nép
felvándorlásával. Eszerint a daciai rómaiak a népvándorlás korának népei, vagy a
tatár hódítás elől felmenekülnek a hegyekbe, s itt "elkövetik" Moldova és
Munténia "második alapítását" (ugye bár az első alapítást maga Traianus
teszi meg).Nem szabad elfelejteni, hogy Cantemir ebben a történetben a
dákoknak még nem szán szerepet.  
Ezt legelőször Constantin Cantacusino teszi meg. Így hát ő az első,
aki dák-római-román kontinuitásról beszél. A római légiókat nem vonták ki
teljesen a területről, egy részüket a déli vidékeken hagyták, ahol a
dákokkal kapcsolatot teremtve, asszimilálták őket.
A kontinuitás történetébrn kiemelkedő jelentősége van az erdélyi
iskola a ( Scoala ardelean() három jeles képviselőjének: Samuil Micu-Klein,
Gheorghe (incai, illetve Petru Maior. Mindhárman bécsi és római
iskolázottságú, görög katolikus vallásúak voltak, (incai és Maior jól ismerték
a magyar történelmet. Ezen csoport elméletét a "régi hagyomány"
továbbélése jellemezte. Úgy gondolták, hogy a románok a dáciai colonusok
leszármazottai, akik főleg Rómából és Itáliából települtek ide. A Duna jobb
partjára telepedett kis csoportjuk, ezek a balkáni románok ősei. Maior
nem áll meg ennyinél, szerinte románkkal szoros kapcsolatban élő kunok
a római Cumeból származó rómaiak utódainak tartja, őket comannak
hívja.6
Erre az időre (a XVIII. századra) egyre inkább elfogadják a román
álláspontot Európa-szerte. Először görög származású történészek vallják a
kontinuitás elméletét, s így a rómaiak leszármazottai vannak a
Fekete-tengertől a Tiszáig. Aztán B. Kopitar bécsi szlávista veszi észre a
bolgár és albán nyelv kapcsolatait a románnal. Innentől kezdve a román
nyelvet az, illír és thrák nyelveket a Balkánon beszélt őshonos latinból
származtatja. 7
Aki először komoly cáfolata az elméletnek Robert Roesler Rom(nische
Studien  című munkája volt. Szerinte a dákok soha nem kerültek
kapcsolatba a romanizmussal a provincia feladása után a területet elfoglalják a
gótok, s az itt levő kultúra eltűnik. Példája rá, hogy a az avar bizánci
háborúknál nincs említés a románokról, semmilyen formában. Valamint
valószínűsíthető, hogy a románok a XVII. századig a bolgár nyelvet
használják az állami és egyházi életben. A könyvből hatalmas vita kerekedett,
ekkor alakult ki a roesleriánus kifejezés, mely pejoratívan használtak
a Roesler- féle elméletet magukévá tevőkre.
Ekkor már látszott, hogy a románok azért ragaszkodtak az elmélethez,
mert politikai előjogaik megfogalmazására akarták felhasználni azt.



2. A kontinuitás elmélet, mint történelmi jogalap

2.1 a Supplex Libellus Valachorum

Az erdélyi románság nemzeti öntudatra ébredése II. József uralkodásának
idején nagyon gyors lépésekkel haladt. A román értelmiség egyre inkább
készen állt ideológiailag, hogy a nemzet érdekeit képviselje, illetve
kialakult a románok történelmi felfogása saját múltjukról. Később az
igény is megvolt arra, hogy ki is fejezzék nemzeti érzelmeiket. 1791-ben
fordul elő a román történelem folyamán először, hogy a románok az
"először érkezett" jogára hivatkozva kérnének jogokat. Tehát a Supplex
Libellus Valachorum egy, 1791-ben az erdélyi országgyűlésnek beterjesztett
irat, mely annak elérésére irányult, hogy a görög keleti egyházat és
vallást is ismerjék el a négy erdélyi nagy vallás mellett. A kérvény, mint
"az Erdélyben élő népek közt a legrégibbnek" titulálja a román népet (a
valach nemzetet). "...a valach nemzet mostanság... Traianus császár
által  a második század kezdetén  magába Dáciába a tartomány megvédésére
ismételten nagy számmal behozott veterán katonák a római telepeiből
veszi eredetét", mondja ki. A dokumentum hosszasan fejtegeti a román
történelmet, mely szerint a III. századtól kezdve "barbár népek" próbálkoztak
a római hatalom megdöntésével, sikertelenül, s még a VI. században is
állt "számos erősség". Majd csak a VII. században alakítanak új államot,
főként Erdély területén. Saját nemzetükből választott fejedelmeket,
egészen a magyarok bejöveteléig. Szerintük a IX. században a magyarok
legyőzték a románokat, azok Tuhutum vezért választják meg uruknak, s ezt
esküvel erősítik is. Később Gyula alatt görög- hitet vettek fel, s mikor
István "hozzákapcsolta" Erdélyt Magyarországhoz, egyedül csak a
tartomány valach városai maradtak meg a régi hitben. Itt egy István által
kiadott levélre hivatkoznak, mely szerint ugyanolyan jogok illették meg
őket mint a másik nemzetet (a magyart). De a magyarok a XII. században
betelepített szászokkal és a székelyekkel "külön unióra lépett". Majd a
reformáció után négy vallás jelent meg Erdélyben (római katolikus,
református, evangélikus, unitárius), viszont szó sincs itt a görög egyház
egyenrangúságáról.8 Nemzeti érdekeiket tehát a vallás segítségével
próbálták érvényesíteni. Azonban nem jártak sikerrel, mert az országgyűlés
kijelentette, hogy a görög katolikusokat a római katolikus valláshoz
számolják.
Ezt a kérvényt még több is követte, de jelentős áttörést ekkor még nem
tudtak elérni. Az ortodox vallás megtűrt jellegét ugyan megszünteti
azzal, hogy a római katolikushoz számítja a románok vallását, s ez
egyenjogúságot jelent, azonban ez az egyenjogúság az ébredő román
nacionalizmusnak már édes kevés volt, a magyar elitnek már ekkor észre kellett
volna venni, hogy új nemzet születik a Kárpátokban.

2.2 A Dák sas átrepül a Kárpátokon
Az első világháború a központi hatalmak szempontjából akkor fordult
tragikusra, amikor 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadba lépett az
antant oldalán. A keleti frontról átcsoportosítás volt szükséges a
nyugatira, s ezt a nyersanyag háborút már nem bírta a németek vezette
oldal. Természetesen Magyarország is ezen az oldalon volt, ami súlyos
következményekkel járt. A győztes oldal, egészen pontosan Woodrow Wilson
elmélete szerint Közép- Kelet Európában kis és közepes ütközőállamokra van
szükség, így nem jöhet létre egy olyan regionális nagyhatalom, amilyen
az Osztrák Magyar Monarchia volt. Az első dolguk ennek a nagyhatalomnak
a szétdarabolása volt. Ekkor kínálkozott fel az óriási lehetőség azon
nemzeti mozgalmak számára, melyek eddig csak szóban követelték nemzeti
függetlenségüket, jogaikat bizonyos területekhez.
Nem volt kivétel ez alól a román nép sem, melynek emigrációs kormánya
újságot kezdett kiadni Párizsban. A La Roumanie a románok azon
követeléseinek és jogainak fóruma lett, mely az erdélyi területek Romániához
való csatolására irányult.9 Az újság elsöprő sikert aratott a francia,
angol, olasz közvélemény szemében. Az előzmények is kedveztek a
románoknak, hiszen megalakult a Moldovai Független Köztársaság, ami nem sokáig
hordhatta a "Független" nevet, mivel a kormány teljesítve a
Besszarábiában élők óhaját " mindörökre egyesül anyaországával, Romániával". Ezzel
a lépéssel meglátták a moldvai románok a traianusi álom megvalósítható,
s egy régi-új "Nagy Románia" képe jelent meg a szemük előtt. Meg is
tették a lépéseket az ügy érdekében, a román diplomaták kongresszusokat
tartottak Amerika-szerte, ahol a románok érdekeit védték, álláspontjukat
mutatták be, illetve megismertették a nyugati diplomatákat azon
bizonyítékokkal, melyek alapján jogot formálnak Erdélyre ( a dolog addig
fajult, hogy Chicagóban Indianapolisban, valamint más nagyobb városokban is
román nemzeti színű lobogós kitüntetések zajlottak, Erdély Romániának
követelve) .10 Közben folytak a harcok és a román csapatok beljebb és
beljebb nyomultak Magyarország területén, messze a tűzszünetben
meghatározott vonalon belül. A magyar kormány próbált kihátrálni a
harapófogóból, és ő is bevetette diplomáciáját. Andrássy Gyula külügyminiszter
próbálkozik különbékét kérni, hogy meg tudja menteni a leszakadni kívánó
területeket, de ekkor Amerika már ezt kizárólag a népek önrendelkezési
jogának elismerésétől teszi függővé, ami egyet jelent Erdély
elvesztésével.11 Erdély helyzete a Gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlésen pecsételődik
meg, ahol minden Erdélyben élő nem román népcsoport képviselőivel
aláírattak egy dokumentumot, mely szerint önszántukból csatlakoznak a román
nemzethez. Ők ezt alá is írták, mivel a "a gyűlés biztonságára való
tekintettel" állig felfegyverzett román katonák álltak az ajtó előtt.
A traianusi "Nagy Románia" megvalósulni látszott, a románok egyesülni
tudtak, történelmi előjogaikat "beváltották". A kezdetben ártatlannak
tűnő elmélet, mely egy nép legendáriumából került elő, először csak a
nemzeti összefogást jelképezte, majd a tiltakozást az idegen hatalommal
szemben, végül oda jutott, hogy agressziót szült s olyan túlfűtött
nemzeti érzelmekhez vezetett, amik a mai napig csak nagyon nehezen
csillapíthatóak a magyar és a román nemzet között.