Az előző rész tartalmából: Andi elmondta az igazat a szüleinek, hogy hová mennek, de erre a szülők elmentek Bogiékhoz. Andi és Veemon utánuk indultak, de Nellivel, Nyaramonnal és Martinnal együtt. Mikor odaértek Bogi mérges volt, de szerencsére meg tudták győzni a szüleiket, hogy elmehessenek a Digivilágba. Közben Nyaramon és Gummymon átváltozott Salamonná és Terriermonná. Mivel már késő volt, ezért csak másnap indultak.

Reggel Nelli már hétkor felkelt. (Ami nála csoda, mert általában csak 10 kor kászálódik ki az ágyból)

-Még csak ennyi az idő? Azt hittem már van legalább kilenc óra!
-Hmmmm, mi van? –kérdezte Salamon.
-Semmi. Csak meglepődtem, hogy ilyen hamar fel tudtam kelni. Nem vagy éhes?
-De! Nagyon!
-Én is! Majd csinálok rántottát.
-Oké!

Közben Martinnál:

-Martin! Nem vagy még éhes?
-Nem. Így is mindjárt kipukkadok.
-De hát… Én nem akarom, hogy elmennj!
-De muszáj! Nélkülem a lányok el fognak tévedni.
-Jól van…

Bogi eközben már készülődött.

-Terriermon! Szerinted, mi hiányzik még?
-Nyugi! Már így is minden vicik-vacak dolgot becsomagoltál! Mit gondolsz, ezek mind kellenek? –kérdezte Terriermon, mert Bogi el akart vinni posztereket, a kutyájáról 1 képet, meg különféle ruhákat- Inkább valami ételt meg telefont vigyél!
-Igazad van! –de épp mikor megfogta a mobilját, Andi hívta -Szia! Mért hívtál?
-Csak azt szeretném tudni, hogy te mit viszel?
-Én? Háát…
-Minden hülyeséget! -kiáltott a telefonba Terriermon (mivel kihangosítón volt)
-Mi? –értetlenkedett Andi.
-Ez Terriermon volt. De igaza van. A legfontosabb dolgokat majd csak most fogom bepakolni.
-Ja, jó’ van. Csak ennyit akartam. Ne feledd! Tízkor az iskola előtt!
-Ok! Szia!
-Hi!

Eközben Nelli már kész volt.

 
-Akkor indulunk?
-Nem Salamon. Majd tízkor! Addig is… -de benyitott az anyja. –Mi az anya?
-Mi az? Az, hogy az én egy szem lányom elmegy, és nem tudom, mikor látom legközelebb.
-Semmi baj! Én vigyázok rá! –szólt Salamon.
-Ezt már megbeszéltük. Elengedtél!
-Tudom… 
Nemsokára tíz óra lett. A gyerekeket a szüleik vitték ki az iskola elé.
-Na, indulnunk kell.
-Tudjuk…
-Sok szerencsét! Vigyázzatok magatokra! -mondta Andi apja.
-Kösz!
-Na! Sziasztok! –köszöntek el a digiválasztottak. Mikor Odaértek ahhoz a házhoz, ahol volt a kapu Veemon így szólt:
-Majd én betörök!
-Jó! De vigyázz!
-Veefej támadás! –és eltörtek a deszkák, majd meglátták a kaput.
-Váó! Tényleg itt van!
-Na? Ki akar először bemenni? –kérdezte Salamon.
-Majd én! –szólt Andi és bement.
-Várj meg! –mondta Veemon, majd a többiek is bementek. A kapu elég érdekes volt. Kis fekete négyzetekből állt össze, és egyáltalán nem hasonlított egy ajtóra, vagy kapura. Mikor átmentek, hirtelen zuhanni kezdtek. Mikor földet értek, szerencsére nem lett semmi bajuk.
-Szóval ez a Digivilág… Eléggé… kopár… -mondta Bogi.
-"Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcske nyájak legelésznek rajta…” –idézett Andi két sort a Toldi első énekéből.
-Andi! Ne emlékeztesd az iskolát ezzel a verssel! –mondta Nelli.
-Bocs, csak eszembe jutott.
-Nem kopár a Digivilág… Csak biztos itt járt Myotismon. Ő tette ilyenné a Digivilágot. –szólt Martin, de ekkor egy digimon rájuk támadt.
-Az állatok királyának ökle!
-Veemon vigyázz! –kiáltotta Andi.
-Semmi gond! Veefej támadás!
-Segítek én is! Tiri- tornádó! –közben Andi analizálta.

Analizálás: Leomon
Típus: vaccine
Csoport: állat
Szint: Champion
Támadás: Az állatok királyának ökle

-Jaj ne. Vigyázzatok vele! Magasabb szinten van, mint ti! –kiáltotta.
-Veefej támadás!
-Ne! Ne támadjátok meg! –kiáltotta Martin.
-Mért ne?
-Mert! Leomon! Hát nem ismersz meg? –kérdezte Martin.
-Martin? Tényleg te vagy az? –kérdezett vissza Leomon.
-Ti honnan, és mióta ismeritek egymást? –kérdezte Bogi, majd Leomon elvezette őket egy faluba, ami tele volt Leomonokkal, és Martin mindet elmondott.
-Mikor először mentem át a Digivilágba, találkoztam Leomonnal és úgy gondoltam ő lesz az én digimonom, de… Amikor egy csatába keveredtünk és azt akartam, hogy Leomon támadjon a digivice nem csillant fel.
-És az mé’ baj?
-Azért mert a digivice jelzi, hogy ki a digimonod. Nem vettétek még észre, hogy amikor átváltoznak a társaitok a digivice-otok felcsillan?
-Eddig még nem. –beszélgettek miközben sétáltak a faluban.
-Utána mi történt?
-Semmi különös… Csalódottan hazamentem. Vagyis a digimonok vittek haza.
-Ja… Amúgy Leomon!
-Igen?
-Ez milyen falu? –kérdezte Nelli.
-Ez a Leomonok faluja. Amikor Martin itt volt én még kölyök voltam.
-Tényleg, most ki a fő Leomon? –kérdezte Martin.
-Én.
-Váó! Gratulálok! –de hirtelen sötétség lett.
-Mi történt? –kérdezősködött Andi.
-Semmi… Csak éjszaka lett. –válaszolt Terriermon.
-Akkor le kéne feküdni… -mondta Nelli.
-Megszállhatnánk itt? –kérdezte Martin Leomontól.
-Persze!
-Kösz! –majd Leomon adott egy kunyhót a kis csapatnak, amiben 4 szoba volt.(Kettő hálószoba, egy konyha, ami egyben ebédlő, és egy fürdőszoba.) Majd mindenki lefeküdt, hiszen nagyon elfáradtak. De ahogy lehunyták a szemüket, valaki megtámadta a falut. De vajon ki?