Írta: Hao( bobo77@freemail.hu)

Dátum: 2005.05.27

Megjegyzés: Elvileg regény lesz, gyakorlatilag csak a lustaságomon múlik.

Sötét Utak

1. fejezet

Lehetetlen küldetés

- Mióta Ren meghalt, nem is akarsz egy sámánnal sem találkozni… ez nem lesz így jó… Teljesen begubóztál… és tudom, hogy hiányoznak neked a barátaid- Tami megsimogatta Yoh hátát, és felemelte a fejét, hogy bele kelljen néznie a szemébe - Tudom, hogy így van.

Yoh felsóhajtott.

- Így van, hát hogyne lenne így… De te itt vagy nekem. És ez pont elég- Yoh felállt, a hatalmas panorámaablakhoz lépett, és kinézett rajta rá a végtelen erdőkre –De Horo már összeházasodott Annával. Vele soha többé nem beszélek – keze megfeszült az elfojtott dühtől. Megmenthette volna Rent, de úgy gondolta, hogy egyszerűbb, ha rám bízza. De persze, én nem voltam elég erős… De miért kell ezt mindig elmondanom Taminak? Hisz tudja, és ez a seb egyre jobban fájt neki… mindig is Ren volt az, aki legközelebb állt hozzá, és Hao őt is megölte. Pedig csak egy másodpercen múlt. Ha sikerül, és Amidamaru nem habozik, hogy netalán veszélyes… Ren...

- Figyelj… elhívom őket. Szükséged van rájuk. Én nem tudom neked feldolgozni. Másban tudok, de ebben nem- sosem értette, férje miért ilyen magányos, és miért változott meg ennyire a harcok óta. De hát…A harcok. Azok is újra kezdődtek. Segíteni fog Yohn akármin múlik is. Nem csak Yoh változott sokat… Tamara felállt, és úgy döntött, hogy nem hagyja ezt tovább- Akkor csak HoroHorot. Nem hinném, hogy ellene kifogásod van. És Anna biztos úgysem jönne, otthon maradna.- Tami elindult kifele. Mióta hallott róla, hogy Anna és Horo gyermeket vár, úgy érezte, éppen időszerű lenne egy beszélgetés. De ne mondta el Yohnak. Elég neki most az a fájdalom, ami Ren halála óta nyomja a szívét. És még az is lehet, hogy félreértene... Tami mosolygott, miközben dobogó szívvel fellapozta a telefonkönyvet. Nem lesz könnyű vállalkozás, egy barátságot újjáéleszteni. Messzemenően nehezebb, mint néhány kósza szellemmel harcba szállni… Hisz valószínűleg minden és mindenki megváltozott. És nem hagyhatják, hogy a barátságuk kihunyjon egy két évvel ezelőtti baleset miatt…

- Rendben. Jól van. Akkor majd találkozunk. Holnap. Igen. Ebédre, rendben, ott leszünk. Viszlát – Anna szenvtelen arccal lerakta a kagylót, és visszament a tűzhelyen gőzölgő leveshez.

- Ki volt, az, szívem? – Horo belépett a konyhába, ásított egyet, és komótosan odacammogott Annához, átölelte, és megsimogatta a már dudorodó hasát – Mit eszünk?

- Levest. És Tamara telefonált. Azt szeretné, hogy menjünk át hozzájuk holnap ebédre.- Horo, aki épp készült leülni, megmerevedett, és lassan kérdezte:

- Hozzájuk? És Yoh? Ő is ott lesz?

Anna megkeverte a levest, és betette a sütőbe a húst, és csak aztán válaszolt.

- Nem tudom. Lehet. Legjobb lenne, ha csak te mennél. Én maradok. Szóval mikor Ren megha… - elharapta a mondatot, mikor látta, hogy férje arcán a szomorúság árnyéka suhan át. Tudta, hogy valami nagyon furcsa kapocs köti össze az olyan sámánok lelkét, akik barátok lettek, de nem tudta még rávenni magát arra, hogy megidézze Ren szellemét, Úgy érezte, még korai… Mindenkinek. De már két éve…

- Nem. Te is jössz. Mindkettőnket meghívtak… illetve hármunkat- Horo elmosolyodott, és felállt – asszem én visszamegyek… dolgozni.

- Felőlem. Csak légy szíves majd ágyazzál be.

**

- Miért kell nekem ezt az idióta ruhát felvennem? Olyan vagyok benne…

- Mint egy normális ember – Tami odalépett Yoh elé, és megigazította a nyakkendőjét – mellesleg pazarul festesz. Nekem nagyon tetszik, akármit mondasz.

- Akkor már megérte felvenni- morogta epésen Yoh, és a tükörben ismét megnézte az öltönyét.

   Mikor már az asztalon volt az ebéd, csöngettek. Míg Tami elment ajtót nyitni, Yoh az ablakon keresztül bámult kifele. Látta, mikor a felesége beengedi Horot, és látta, hogy Anna, mielőtt belép a házba, még ránéz… Yoh nem nagyon tudta, hogy viselkedjen Annával, akinek a hasa már nagy volt, szinte azt hitte, ott helyben fog szülni, és akit Horo, akitől ezt egyáltalán nem szokta meg, körülugrálja Annát. Annát! Aki hagyta Rent meghalni. Aki nem hozta vissza, és csak azért, hogy neki kelljen megküzdenie élete harcát… Sosem kérte, hogy ne segítsenek neki. Anna csak játszotta a nagy hős szerepét. Hát köszönöm, nem érdekel az állapota, inkább legye már vége ennek az egésznek…

- És hogy megy mostanában a sorotok? Horo, te például hol dolgozol? – Tami egyre nehezebben tudta fenntartani a beszélgetést, és idővel kínos csend borult az ebédelőkre.

- Öhm… nagyon finom volt az ebéd – Anna eltolta maga elől az üres tányért, és felállt- Segíthetek talán mosogatni?

- Ugyan, maradj csak. Mindjárt hozom a kávét – Tami kiment a konyhába, és remélte, hogy nem fogja hallani azt, ami ezután következett.

- MIATTAD HALT MEG! Nem segítettél neki! Ren még ma is élne, és itt lenne velünk. Miért kellett ez? – Yoh magából kikelve kiabált az asztal egyik végén, miközben Anna a másik oldalon állt, és rezzenéstelen arccal hallgatta a felé zúduló szidalmakat. Horo eltűnt a szobából.

- Rennek meg kellett halnia. Így te megsebesítetted Haot. Ennek kellett történnie.

- Akkor hívd vissza, és kérdezd meg! NA gyerünk! Vagy bűntudatod van?

- Rendben. Megidézem - Yoh erre nem tudott mit mondani, de a válasz annyira meglepte, hogy szinte azonnal lehiggadt.

   Mikor készen állt minden arra, hogy elkezdjék a szertartást, mindenki kiment a kertbe. Már alkonyodott, és erős szél fújt.

- Biztos, hogy jó, hogy ezt csinálod? – Horo nem tudta, hogy milyen veszélyekkel járhat a szellemidézés, főleg ilyen erős szellem esetében, de valamiért azt érezte, hogy nem fog jól elsülni a dolog. Tami ugyancsak aggódva pislogott, és most, hogy nem csak a férje volt előtte, valahogy ismét olyan szótlan lett, mint a házasságuk előtt.

-  Csinálja csak - Yoh úgy állt ott, mint egy kőszobor. Tami rég nem látta az arcán ezt az elszánt, és kegyetlen kifejezést.

- Szellemek a sötétségben! Halljátok szavam, és kövessétek gyöngyeim fényét. Hívom Ren Taot, küldjétek hozzám. Szellemek a sötétsé… - Anna földre roskadt, kiestek a kezéből a gyöngyei, és ezer meg nyolc fele gurultak. Horo azonnal odarohant hozzá.

- Nem kellett volna hagynom, tudtam hogy nem elég erős hozzá a szervezete… Sokkal erősebben kell ehhez koncentrálnia- karjaiba vette Anna ájult testét. Yoh és Tamara is mellé álltak.

- Hao… Vigyázzatok… Támad… Segítek… Hao… Táma…- Yoh felkelt, és kétségbeesetten körbenézett Ren szelleme, és hangja forrása után. Azonban már csak az éjszakai sötétség vette őket körül.