A paraszt, akit nem lehet megölni

Sesshomaru és hű szolgája Jaken, Ép las vegasi nyaralásából tért haza. Rint csak azért nem vitték magukkal, mert ők menő csajokkal buliztak hulla részegen, és khöm… izé… az egész éjjelt, hogy is mondjam… szóval hát gondolom, tudjátok! És a szegény kicsi Rinnek ez még nem való, hogy az élet sötét oldalát megismerje.

Tehát mentek mendegéltek, amikor Jaken szuperérzékeny műszere észlelte, hogy ékkő van a közelben. Konkrétan Sesshomarut Nem érdekelte az ékkő, de a hecc kedvéért, meg az emberölés is kísértette. Hát miért is ne?

-Ez a hülye Narrátor sosem fogja abba hagyni? – dörmögte Sesshomaru az orra alatt.

-Ezt hallottam! És meg ne merj szólalni, mert én vagyok a rettenthetetlen Narrátor, és bármikor kiírhatlak a jelenetből!

-Ne, csak azt ne! Kérlek, akkor kirúgnak, és nem kapom meg a sztárgázsimat! Jó leszek!

-Sesshomaru nagyúr, itt a paraszt az ékkővel, ami egy rózsába van ágyazódva!

-Megszerezzük! Hé paraszt melyik út megyen itt Budára? Jha, boccs ez a Toldi, rossz forgatókönyv.

-Semmi, velem is megtörtént! Most jön az én szövegem: Nem, nem adom oda a rószámat!

-Mi vagy te kis herceg? Haha, ez jó poén volt! Na most megöllek! Nesze! - és egy könnyed mozdulattal, beleszúrta a kardját, amit Gosinkiből csináltatott.

-Ez szép volt nagyúr! – dicsérte Jaken, a talpnyaló.

-Tudom. – mondta Sesshomaru – Vegyük el az ékkőszilánkot!

- Nem, nem adom az ékkövet! – támadt fel a halottnak hitt paraszt

-Mi ez még él?- Hökkent meg Jaken – Hogy lehet?

- Nem tudom – és azzal újra megölte az akaratos parasztot - Biztos a jó levegő, napfény, és a nyugis élet.

-Hát igen, ilyenek ezek a kertészkedő parasztok! Fene a fajtájukat!

-Haha még mindig élek! – szólalt meg az az átkozott paraszt – Megyek, hívom a többieket!

-Csak a testemen keresztül! – És jött Jaken, a hős (csak annak hitte magát, hehe! A szerk.) És a botjával, agyonégette. Ott füstölgött nagyon gusztustalanul nézett ki, a félig kiégett szemével, és a szénné sült nyelvével.

-Menjünk, ez undorító! – mondta Sesshomaru

-Mi van, nem kell az ékkövem?

-Nem. MI EZ MÉG MINDIG ÉL?! – Sesshomaru annyira megijedt, összeizgulta magát.

-Sessomaru nagyúr, én félek tőle. – szólalt meg a vizes alógyatyás Jaken.

-Tőlem vagy berezelve, de ciki! - A paraszt annyira röhögött, hogy a szemei majdnem kiestek a helyéről. – Te sem lennél ilyen rusnya, ha Béres Cseppet szednél. „És még az öcsém is ismeri!” Emlékszel arra reklámra? Napi 40 csepp és megváltozik az életed!

-Tényleg? Kaphatok én is? – Kérdezte Jaken.

-Persze tessék! 

-Jaken! Ha ezt a hitvány kutyát nem lehet megölni, van egy javaslatom.

-Mi az Sesshomaru nyagyúr?

-Fussunk el, és reméljük, hogy ez az izé nem fog követni, mert biztos hogy nem ember.

-De ember vagyok te idióta! - vágott közbe a paraszt

De sajnos ezeket a szavakat Sesshomaru nem hallotta már, mer eliszkolt Jaken hátán.

-Követni foglak, esküszöm, amíg nem szedsz Béres Cseppet! – és a paraszt visszaváltozott eredeti alakjára és eltűnt.

-Hát már csak én, a Narrátor, maradtam szóval én is elhúzok mielőtt engem is követne a Béres Cseppes paraszt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Már késő itt van és itt a csepegtetője. Ne, kérlek, ne ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ SEGÍTSÉG ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

-TÉGED IS KÖVETNI FOGLAK, HA NEM SZEDSZ BÉRES CSEPPET. HAHA!!!