-Meg fogja ölni! Meg fogja ölni!!! Utána kell mennünk! Tudom, hogy meg fogja ölni! Segítened kell, tudom, hogy nagyon magányos voltál anyu nélkül, de nem tehetett mást! Tudom, hogy szenvedtél, én látom a múltadat, látom a jövődet, tudom mi vár rád, ezért kérlek, hogy segíts! Meg kell őt mentenünk! Kérlek! Kérlek, apa…- könyörgött sírva Amy.

Pyro csak szomorúan nézett rá. Eszébe jutott néhány pillanatra az az idő, amikor még együtt voltak Lillyvel és minden jó volt.

Néhány másodperc múlva viszont felocsúdott és kézen ragadta Amyt.

-Meg fogjuk menteni Lillyt. Most gyere és mondd el, hova fogják vinni őt és mikorra kell odaérnünk, hogy ne essen semmi baja.

…………………………………………………………………………………………………...

            -Peter… Mi lesz pontosan a dolgom?

            -Ne aggódj, biztosan boldogulni fogsz vele. Újságírás.- válaszolt mosolyogva Peter.

            Lilly elgondolkozva nézett ki az ablakon. Eszébe jutottak a régi emlékek, mikor megírta azt a bizonyos cikket….

            -Magát és a kislányát áttelepítjük Kanadába, ott nem eshet bajuk. Ha bármi történne, kérem hívjon föl. Ez itt a névjegykártyám.

            -De… én nem… nem mehetek…. A kislányom…. Az apja… Nem hagyhatom itt Johnt…

            Ha itt marad, mindannyian veszélyben lesznek. A szerettei életével játszik, ha nem kerül be a programba.

            „Itt már nem bírtam tovább… Elsírtam magam. Tudtam, hogy nincs más választásom, és önző dolog lenne Pyrot is belekeverni ebbe az ügybe… De az talán nem volt önzőség, hogy elvettem tőle a még meg sem született kislányát? És hogy most, mikor baj van, csakúgy beállítok hozzá…”

            -Valami baj van, Chris?- kérdezte Peter aggódóan.

            -Nem, semmi… Csak egy kicsit eltöprengtem a múlton…

            -Értem… -itt kis szünetet tartott.- A kislány apjával régóta nem találkoztál?

            -Pyro- vagyis Johnnal? Már majdnem tíz éve láttuk utoljára egymást… De nem csak ő az, akivel rég találkoztam… A barátaimat is rég láttam, akiket családomként szeretek…

            -De mi történt? Miért hagyta ott őket?

            -Tudod Pete, erről nekem nem szabad beszélnem. Mindenkit bajba sodornék vele… Talán téged is… Soha nem bocsátanám meg magamnak… Egyszer már elkövettem egy végzetes hibát életem során… Még egyszer nem fogok hibázni.

            „Mintha nem tudnám miről van szó… Nagyon is jól tudom, ki ez a nő valójában. Kíváncsi voltam van-e olyan ostoba, hogy elmondja magától is, amit már úgyis tudunk. De úgy tűnik még van lelkiereje magában tartani. Kíváncsi vagyok meddig…”