Az előző rész tartalmából: Andiék végre megtalálták a kaput, de közben DemiVeemon digiváltozott Veemonná. Martin közölte, hogy már másnap indulniuk kell. Azonban Andi azon habozott, hogy elmondja a szüleinek, hogy hová készül, vagy ne…

Reggelre döntött… elmondja a hírt. Kiment a konyhába (mivel az anyja ott volt) és kezdte.

-A-anyu… E-el kell mondanom v-valamit –mondta remegő hangon.
-És mit?
-N-nekem e-el kell majd mennem…
-És hova?
-A di… A di… -dadogott- A digi… -de hirtelen meggondolta magát- Erdélybe! Erdélybe kell mennem!
-De hogyhogy? Nem úgy volt, hogy csak Július hatodikán mentek? Most még csak Június huszonnyolcadika van!
-I-igen. De én is csak most tudtam meg, hogy ma háromkor kell az iskolához menni.
-Hát nagyon jó! Most kezdhetek el pakolni! –mérgelődött a lány anyja. Majd Andi visszament a szobájába.
-Na! Megmondtad neki? –kérdezte Veemon.
-Nem… Nem tudtam, hogy… Azt mégsem mondhattam volna, hogy:” Szia anyu! Képzeld! A Digivilágba fogok menni! De azt még nem is mondtam, hogy senki nem járt még ott… Akár ott is ragadhatunk! Ugye milyen jó? „
-Hát ez tényleg túlzás lett volna… -mondta Veemon.

Ebédnél Andi szülei erről beszélgettek:

-Most szólj hozzá! Ilyenkor szólnak, amikor lehet, hogy valaki nem ér rá! –mondta Andi anyja a férjének
-Igen. Aki éppen nyaral, annak peche van…
-Nekünk szerencsére nem volt ilyen… -mondta a lány nővére, de Andi közbe szólt.
-Ez nem igaz! Nem mondtam igazat! Nem Erdélybe, hanem a Digivilágba kell mennem!
-Hová?
-A Digivilágba! Ahol a digimonok élnek… De egy gonosz digimon fenyegeti a Digitális, és a mi világunkat. Mi kaptunk egy-egy digimont és egy digivice-t és a mi feladatunk lesz legyőzni azt a rossz digimont…
-De milyen digimonokról beszélsz, és kik tartoznak a ” mi „-be? –kérdezte az apja.
-Hát Nelli, Bogi és én! Martinnak is van digivice-a, de társa nincs.
-És honnan tudjátok, hogy nem lesztek-e veszélyben?
-Onnan, hogy Martin már járt a Digivilágban! Nyugi! Ha mégis baj lenne, Veemon megmentene. Ő vigyáz rám.
-De ki az a Veemon?
-A digimonom! –de ekkor Andi apja fölállt és megfogta a kocsi kulcsot, és a garázs felé ment, majd a felesége is vele ment.
-Hová készültök?
-Bogiékhoz. Ezt az ő szüleikkel is meg kell beszélnünk.
-De apu, ne! –szólt Andi- Ha ezt Bogi és Nelli szüleik megtudják, biztos nem mehetünk… -de ezt már magába mondta.

Gina bement a szobájába és a szülők elindultak. Andi csak állt és bámult. Egészen addig, amíg Veemon ki nem jött a lány szobájából.

-Mi az? Hol vannak a szüleid? –kérdezte Veemon.
-Elmentek… Megmondtam, hogy hová megyünk és elmentek… Bogiékhoz…
-MI??? És most mit teszünk?
-N-nem tudom. –majd lehajtotta a fejét. De eszébe jutott egy ötlet- Gyere!
-Mi? De hova?
-Elmegyünk mi is Bogiékhoz és megmagyarázom valahogy!

-Oké! –majd Andi és Veemon gyorsan biciklire ugortak. Veemonnak volt a legjobb. Neki semmit sem kellet tennie, mivel Andi a csomagtartón vitte. Legalább is szerette volna, mert ahogy kiléptek a garázsból, Nelli, Martin és Nyaramon megállította.
-Hová mentek?
-Nem úgy volt megbeszélve, hogy ma 3-kor találka? –kérdezték.
-De… De történt egy kis baj…
-Mi?
-Hát… Izé… Elmondtam a szüleimnek, hogy hová megyünk.
-MI???
-Ugye, csak viccelsz! Nem mondhatod komolyan, hogy ekkora nagy ostobaságot tettél! –szidta Martin.
-Jó’ van! Nem tudtam elviselni, hogy hazudnom kell!
-Rendben. De ne húzzuk az időt tovább. Gyorsan menjünk Bogihoz! –és el is indultak. Egy negyed óra múlva oda értek, de már a szülők is ott voltak. A gyerekek csöngettek, és mikor beengedték őket, Bogin lehetett látni, hogy dühös Andira.
-Szia Bogi! –köszönt Andi.
-Te csak ne „Szia Bogi”-zzál! Minek kellet elmondani a szüleidnek, hogy a Digivilágba megyünk?
-Elnézést! Nem tehettem róla, hogy egyedül csak engem kínzott a lelkiismeret-furdalás a csapatban!
-Aj, ne gyere ezzel a dumával! –és elkezdtek veszekedni. De úgy, hogy sem a szülők, sem a többi barát, sem a digimonok nem mertek közbeszólni. Nem csak Andi szülei voltak ott. Ott volt még Nellié és Martiné is.
-Nem is tudom, hogy te miért kaptál digimont!
-Ó! Talán azért, mert meg kell menteni a Digivilágot, te észlény! –folytatódott a veszekedés.
-Á-á-á! Elég legyen! –szólalt meg Nelli anyja- Ezt felnőtt emberekként kell megbeszélnünk!
-Igen! Olyan helyre akartok menni, ahol még senki sem járt? És ha bajotok lesz? Veszélybe sodródtok? És…
-Rám vigyáz Veemon.
-Rám Nyaramon.
-Rám pedig Gummymon.
-És Martinra? Az én fiamra? Rá ki vigyáz? –kérdezősködött Martin anyja.
-Majd mi! Nem lesz semmi baj! –győzködött Andi.
-Naaa… Tessék elengedni őket! Szükségünk van rájuk! A világunk nagy veszélyben van, és csak ők menthetik meg. –könyörgött Veemon.
-Hát…
-Anyu! Nem vagyok már kicsi! Tudok vigyázni magamra!
-De Andi… Egyáltalán hogy fogtok átmenni abba világba?
-Az iskolánk melletti építkezés előtt egy bedeszkázott háznál van a kapu. És már mennünk kéne…- mondta Bogi, de ekkor az anyja bement a konyhába és sütni kezdett.
-Mit csinálsz anyu?
-Gondolom, nem tudjátok, hogy van-e étel abban a világban?
-Háát nem.
-Akkor szükségetek lesz egy kis sütire.
-Ez azt jelenti, hogy elengedsz?
-Igen! Elég nagy vagy már, tudsz vigyázni magadra.
-Kösz!
-Anyu, apu… kérlek… Rajtunk múlik a két világ sorsa. –szólt Andi.
-Hát… Akkor… Ildi, segíthetek? –kérdezte Andi anyja Bogiétól (mivel Ildinek hívták)
-Persze!
-Akkor én is mehetek?
-Igen!
-Ó, szeretlek titeket!
-Mi is téged!
-Anya…
-Nelli, tudod te most, milyen helyzetbe hoztál?
-Nem…
-De mindenesetre elengedlek!
-Tényleg? Kösz!
-Martin! Ne számíts arra, hogy elengedlek…
-De anya! Nekem nem eshet bajom, hisz már jártam a Digivilágban!
-Nem fejeztem be! Ne hidd, hogy elengedlek, de azt se gondold, hogy megakadályozzam, hogy a barátaiddal légy… Vagyis… Mehetsz te is!
-Imádlak! –de ebben a pillanatban nagy fény keletkezet, majd Nyaramon és Gummymon átváltozott. Nelli és Bogi analizálták őket.

Analizálás: Salamon
Típus: vaccine
Csoport: állat
Szint: rookie
Támadás: kölyökkutya üvöltés, kis harapás

 
Analizálás: Terriermon
Típus: vaccine
Csoport: állat
Szint: rookie
Támadás: tiri-tornádó

 
-Mi lett velük? Megváltoztak! –lepődött meg Nelli anyja.
-Nem történt velük semmi különös, csak a rookie szintjükre fejlődtek. –szólt Martin.
-Vagyis, már készen állunk az útra!
-De ilyen hamar? Maradjatok legalább még ezen a napon! –kérlelte a gyerekeket Ildi, azaz Bogi anyja.
-Hát… Már úgy is öt óra van és… Ezt meg kell beszélnünk! –válaszolt Nelli, majd megbeszélték a barátok ezt az ügyet, és úgy döntöttek, hogy mégsem ezen a napon, hanem másnap délelőtt indulnak.
-Akkor holnap délelőtt indulandusz-lódulandusz. –mondta Martin.
-Jó de mikor? Ne hétkor, vagy nyolckor, mert akkor én még nagyban alszom.
-Hát akkor, tízkor.
-Nem vacsoráztok nálunk? –kérdezte Ildi.
-De! Ha lehet. –és rendeltek három sajtos pizzát. Vacsora után mindenki hazament. A gyerekek hamar lefeküdtek, hogy másnap teljes erővel kezdhessék a napot.