Szerelemben nincs logika
Ancsi (mka) 2005.05.13. 15:46
Már öt perce mentek a sötétben... egy halálfaló és egy rémült lány. Aki nem tudta, hogy mi történik körülötte, de legfőképpen azt, hogy mi fog történni vele. Félt...
Allen ( a lány könyökét fogva) befordult egy elégazásnál. Bár Hermione nagyon szűken látott a sötéttől, egyre jobban kezdte megszokni a szeme a sötétet.
- Most hova megyünk? - kérdezte Hermione szárazon.
- Mint mondtam, Andyhez.
Még fél percig csendben mentek, amikor Allen megállt és (Hermione nem kis meglepődöttségére) egy hatalmas faajtón bekopogott. Hermione csak a Roxfort ajtajához tudta hasonlítani.
Az ajtó lassan kinyílt. Bennt már világos volt. A lány szíve gyorsan kalapált a félelemtől.
Amikor kinyílt az ajtó...
Egy hatalmas, hosszú aztallal találta magát szemben, amikor Allen (durván fogva a lány kezét) bevezette. Olyan volt, mint a roxforti tanári asztal. Ám most középen nem Dumblendore ült, hanem...
- Lucius Malfoy - suttogta a lány - Mondja, hogy nem maga itt a főnök!
- Én csak a helyettes vagyok! - nevetett fel hangosan a férfi, majd a többi ember, akik az asztalnál ültek.
Hermione ne tudta felismerni a körülbelül 30 fős társaságot, mert mindegyiken csukja volt, amelyek tökéletesen eltakarták arcukat.
- Ezt nem értem... - mondta a lány, majd mindenki rá nézett - hogy lehet, hogy a fia nem tudott erről az egész helyről meg erről az egész tervről, ha maga az apja.
- A közelmúltban... - Lucius hangja félelmetesen búgott Hermione fülében. Mintha nem tett volna fel jó kérédést - akadtak problémáim a fiammal. De ez nem rád tartozik, sárvérű!
Hermione még egyszer körbe nézett, de nem látta tekintetével Andyt. Még mindig reménykedett, hogy Allen nem mondott igazat.
- Mit akar tőlem?
- Semmit - vonta meg a vállát unottan a szőke hajú férfi - Csupán meg szeretnénk győződni arról, hogy a mi barátunk megfelelő ember-e közénk.
Hermione szíve most összeszorult.
Istenem, könyörgöm, add, hogy ne Andyről legyen szó!
Lucius a mellette ülő csukjás alak háta mögé tette a kezét és bíztatóan megveregette, mire a fiú felállt. Bár arcát Hermione nem látta, megtörtént, amitől félt, amikor Lucius így szólt:
- Nos, Andy! Rád bízzuk!
Hermione úgy érezte, ott menten elájul, amikor Andy levette a csukjáját és rá nézett.
Allen elengedte a lány könyökét és hátrált néhány lépést.
- Szóval, igaz... - suttogta a lány, miközben érezte, hogy a könnyei az arcát érik.
|