Az előző rész tartalmából: Kiderül, hogy a másik két szelidítő Betti és Bia. Mikor Ditti hazaér a parkból, az anyukája közli vele, hogy azonnal feküdjön le, mert holnap reggel kirándulni mennek. Vajon, hogy rejti el Ditti és Betti a digimonjukat?

- Ditti! Éhes vagyok!

Ditti kinyitotta a szemét és felnézett. Chibomont látta.

- Mi? Ja, persze, mindjárt adok enni.

A lány kikászálodótt az ágyból és elindult a konyha felé, de gyorsan visszaugrott, mert anyukája közelített.

- Bújj be az ágy alá, gyorsan! - szólt Chibomonnak.

Ő maga visszafeküdt és úgy tett, mint, ha aludna.

- Ébresztő! - szólt az anyuka. - Öltözz fel, gyorsan!

Ditti újra felkelt, de akkor már véglegesen. Gyorsan felkapott magára valami ruhát, még az se érdekelte, hogy mi az. Kisettenkedett a konyhába, és megpróbált készíteni valamit Chibomonnak.

- Tessék. - szólt a lány. - Most nem tudtam neked rántottát csinálni, mert az azért nem öt perc.
- Nem baj, azért köszi.

Chibomon gyorsan megette a szendvicset.

- Most pedig bújj be a táskámba. - mondta Ditti. - Csak így tudlak elvinni, de, ha szerencsénk van, nem kell két napig ott kuksolnod.

Chibomon bebújt Ditti táskájába, és egy kis résen látta, ahogy kilépnek a lakásból.

- Betti, siess már, mindjárt elkésel!

Betti bágyadtan feküdt az ágyán. Hajnali hat volt.

- Kelek már. - mondta, de aztán majdnem visszaaludt.
- Betti! - szólt rá újra az anyukája.

A lány felkelt, majd felöltözött, s közben meg is feledkezett Conomonról.

- Betti! Itt vagyok!
- Conomon? Bocsáss meg, álmos vagyok. Éhes vagy?
- Egy kissé. - szólt a digimon. - De kibírom.

Betti adott pár darab kekszet Conomonnak és ők is elindultak.

-"Mi lesz már?” - kérdezte magában Ditti. - "Soha nem érnek ide?”

Pár percen belül Bettiék is megérkeztek.

- Szia Betti! - köszönt Ditti, aztán suttogóra fogta a hangját. - Hova dugtad Conomont?
- Elöször sokat gondolkodtam rajta - suttogta. -, aztán beraktam a táskámba. És te?
- Én is.
- Gyertek lányok, indulunk! - szólt a két anyuka, mert Betti anyukája is ment.

Ditti és Betti a leghátsó sorba ültek a buszon, hogy elővehessék a táskából Chibomont és Conomont.

- Remélem még nem fulladtak meg. - mondta Betti és elővette Conomont.
- Én is remélem! - mondta Ditti, és ő is elővette a digimonját. Ami már nem volt olyan, mint eddig. - Ki vagy te? Hol van Chibomon?
- Nyugi, Ditti, én vagyok az. - mondta a lény.
- Az nem lehet. Chibomon kisebb és nem volt teste.
- Nem emlékszel? Mondtam, hogy át tudunk alakulni. Ez történt velem is. Az ennivalótól energiát nyertem és átalakultam.
- Tényleg? Ez biztos? Mert, ha Chibomonnal történt valami…
- Nyugodj meg, tényleg ő az. - mondta Conomon.
- Akkor jó. - mondta Ditti és megsimogatta digimonját. - Hova tünt a szendvicsem?
- Megettem. - mondta kedvesen a lény. - Egyéként most DemiVeemon a nevem.
- Megetted a szendvicsemet? - kérdezte nyugtalanul. - És akkor mégis mit fogok enni az úton?! És, hogy lehet az, hogy nevet váltottál.
- Fogalmam sincs, hogy mit fogsz enni. Majd kérsz kölcsön Bettitől. Egyébként meg éhes voltam! Attól nyertem energiát! És a nevem, az erőm és a kinézetem az átalakulással együtt változik.
- Ja, értem. Mindegy, nem haragszom, inkább egészségedre.
- Köszi!
- És te mikor alakulsz át? - kérdezte Betti Conomontól.
- Amikor lesz elég energiám. - mondta a digimon.

Betti elővett egy szendvicset és elkezdte tömni vele Conomont. Ekkor hirtelen megállt a busz….