Az előző rész tartalmából: Ditti gépéből kikelt egy tojás, ami aztán Chibomon lett. A lány kapott egy rejtélyes SMS-t, ami arról szól, hogy másik két szelidítővel le kell győzniuk két gonosz digimont. De vajon ki a másik két szelidítő?

Ditti fel-alá járt a szobában, aztán eszébe jutott valami.

- Végre megáltál, már teljesen elszédültem. - szólt Chibomon.
- Bocs. - mondta a lány. - Mi az a két gép, amit veled együtt kaptam.
- Az a kisebb a Digivice, amivel át tudok változni. - szólt Chibomon. - A másikkal pedig tudsz kommunikálni a szelidítőkkel, és ez is segít az átalakulásban.
- Ja. Te át is tudsz alakulni? - kérdezte.
- Igen.
- Lassan itthon lesz anya. - mondta Ditti. - De még mindig nem kaptam választ.
- Ne izgulj! Lehet, hogy nem is ők a szelidítők. - szólt Chibomon.
- Lehet. - válaszolt a lány nyugtalanul, aztán megszólalt a mobilja. - Na végre.

Ditti figyelmesen elolvasta az üzenetet.

- Na? Mit ír? - kérdezte a digimon.
- Hogy háromra legyek a parkban, a megszokott padunknál. - mondta, majd ránézett az órájára. - Mindjárt három! Induljunk, most azonnal!

Ditti írt egy cetlit anyukájának, aztán felkapta Chibomon és elindult a parkba.

- Figyelj, Chibomon. - kezdte a lány. - Jobb, ha itt nem beszélsz, mert most úgy kell tenned, mint egy plüss.
- Oké. - szólt a lény, és az út hátralevő részében meg se szólalt.

A lányok már ott vártak, amikor Ditti és Chibomon odaértek.

- Sziasztok! - köszönt Ditti.
- Szia! - köszöntek a lányok. - Mi az ott a kezedben?

Ditti egy kis ideig várt, de miután meglátta Betti és Bia kezében is a digimonokat, nem tétovázott.

- A digimonom. Úgy látom jóra tippeltem. Tényleg ti vagytok a másik két szelidítő. - mondta.
- Igen. - szólt Bia. - Ő itt Nyokimon.
- Az enyém pedig Conomon. - mondta Betti. - Na és a tiéd?
- Chibomon. - válaszolt Betti. - Ti is kaptatok SMS-t?
- Igen. - mondta Betti. - Az addig érthető, hogy meg kell mentenünk a Digivilágot, és le kell győznünk Milleniumont és Myotismont, de azt nem tudom, hogy, hogy kell bejutni a Digivilágba.
- Igazad van, ezen még nem is gondolkoztam. - mondta Ditti. - Szerinted Chibomon?
- Nem igazán tudom, de majd valahogy csak kiderül. - szólt a digimon.
- Majd utána keresek a neten. - mondta Ditti.
- Rendben. - mondta Bia.

Ditti leült a lányok mellé és megnézte a másik két digimont. És Chibomon is megszaglászta őket.

- Aranyosak. - szólt a lány, majd ránézett az órájára.

Máris öt óra volt. Egy óra az út, de azt nem gondolta volna, hogy máris egy órát beszélgettek.

- Nem igaz! Már öt óra van! Mennem kell, sziasztok! - köszönt Ditti és elkezdett futni.
- Szia! - köszöntek a lányok.

Mire Ditti hazaért hat óra volt.

- Hol voltál ennyi ideig? - kérdezte a lány anyukája.
- A parkban, Bettivel és Biával. - mondta.
- De tudod, hogy holnap kirándulni megyünk! Korán kell lefeküdnöd. És Bettinek is. - mondta az anyuka. - Mi az a kezedben?
- Egy plüss. Bettitől kaptam. - mondta Ditti. - Szeretném holnap magammal vinni.
- Ne szórakozz! Már réges-rég kinőttél abból a korszakból, hogy plüssökkel aludj.
- Megígértem Bettinek, és ő nagyon szeretné.
- Na, jó. - mondta az anya. - Most pedig menj lefeküdni.

Ditti bement a szobájába. El is felejtette, hogy holnap kirándulni megy az osztállyal. Az még nem is lenne baj! De az anyukája is ott lesz.

- Jobb, ha most lefekszünk. - mondta a lány. - Holnap korán kell kelnünk, és még nem tudom, hogy, vigyelek.
- A kezedben. - mondta Chibomon.
- Az sajnos nem jó, mert mindenki azt hinné, hogy vissza tértem az óvodás korszakba.
- Akkor majd eldugsz valahova. - mondta a lény baráságosan. - Ne izgulj, megoldjuk valahogy.
- Rendben. - mosolygott Ditti.