Az előző rész tartamából: Martin bevallotta, hogy ő küldte a leveleket. Elmondta még azt is, hogy régebben ő is kapott egy digivice-t, csak a társát nem találta sehol és, hogy a kapu mindig máshol van. Így hát a barátok egy óriás pizza után elmentek Andihoz, ahol a digimonok átváltoztak DemiVeemonná, Nyaramonná és Gummymonná (vagyis az in-training szintjükre). Megbeszélték, hogy másnap újra találkozzanak, mivel meg kell keresniük a Digivilág kapuját.

Reggel Andit szokáshoz híven DemiVeemon ébresztette.

-Hadd, találjam ki! Éhes vagy!
-Csak három napja ismersz, de úgy, hogy már azt is tudod, mire gondolok, mert tényleg éhes vagyok!
-Jó’ van –és a lány felállt majd megnézte a falióráját- apu úgy is most viszi anyut a boltba. Majd csinálok neked valamit.
-De mit?
-Rántott húst! –majd Andi felhúzott egy köntöst és kimentek. Egy negyed óra múlva kész is lett a reggeli.
-Hmm… Ez finom! –mondta DemiVeemon.
-Még szép, hogy finom! Hiszen én csináltam! –szólt Andi, majd evés után kimentek az udvarra.
-De meleg van!
-Hát igen… Akár kimehetnénk a Dunára is. –mondta a lány.- Az is lehet, hogy a kapu ott van, valahol a víz alatt.
-De az is lehet, hogy egyesek csak hideg vízre vágynak.
-Na jó! Tényleg jobb lenne, ha nem lenne ekkora kánikula. Ha már reggel ilyen meleg van, akkor milyen meleg lesz délután? –kérdezte Andi és visszamentek a lakásba. Lassan eljött a két óra és már mindenki Andinál volt. Mindenki kivéve Martint.
-Hol lehet? Nem ő akarta, hogy itt legyünk? –kérdezte Nyaramon, de abban a pillanatban csengettek.
-Kinyitom! –szólt Andi és az ajtónál Martin állt.
-Mi tartott ennyi ideig?! –kérdezte DemiVeemon.
-Bocs, de ez hosszú. Inkább kezdjük el keresni a kaput! –javasolta a fiú.
-Oké! De hol?
-Há’ mit tudom én! Szagolják ki a digimonok!
-Hé, nem vagyunk kutyák! Bár DemiVeemon agyilag annak számít… -gúnyolódott Nyaramon.
-Nem vagyok kutya!!! De én legalább segítek! –és elkezdett szaglászni. Andiék meg csak kuncogtak, de DemiVeemon szagot fogott.
-Megvan!
-Ilyen hamar?
-Igen, mert közel van! Na! Gyerünk! –kiáltotta és elindultak.
-DemiVeemon, várj! Nem láthatnak meg az emberek!
-Akkor hogy keressük meg a kaput, ha már egyszer szagot fogtam?
-Gyere ide és tegyél úgy, mint egy játék! –mondta Andi majd a digimon követte az utasításait és így mentek ki az utcára.
-Andi! Muszáj lesz mozognom! Érzem, hogy a kapu a közelben van!
-Igen! Most már én is érzem! –szólalt meg Gummymon és Nyaramon egyszerre.
-Jól van! –és Andi kiengedte DemiVeemont a karjai közül.- De ne rohanj előre! –de késő volt. DemiVeemon annyira nyugtalan volt, hogy ahogy kiszabadult a lány „karmaiból” rögtön előre elrohant.
-Gyertek! Itt jobbra kell fordulni! –kiáltotta az utca végén.
-Várj már meg minket! –mondta Bogi és elkezdtek futni.
-Siessetek!
-Jól… van… tudod… nem túl jó ilyen melegben rohangálni! –szólt Martin lihegve.
-Bocsi! De ahogy mondtam, itt jobbra kell menni! –majd megint előre szaladt, a többiek meg utána.
-Ahhoz képest, mennyit eszik, jó kondiban van! –mondta Gummymon, és elszaladtak egészen az iskolájuk melletti építkezésig.
-Egy ilyen helyen lehet a kapu? –kérdezte Bogi.
-Nem tudom. De érzem a szagát!
-Akkor csak tudod nem? Ááá ez nekem már magas! –mondta Nelli.
-Érzem a szagát, de nem vagyok benne biztos, hogy valóban itt van! –erősködött DemiVeemon.
-Azért megéri megnézni! Csak legyünk óvatosak. –mondta Martin és bementek az építkezésre.
-És hogyan tovább? –kérdezte Andi.
-Úgy érzem…-és a digimon lehunyta a szemét. Koncentált, hogy megtalálja a kaput.- Erre van! –és az építkezés másik végére rohant, de a daru, ami épp egy farakást akart felemelni megbolondult és elejtette a fadarabokat, amik egyenesen Andi felé zuhantak.
-Ááá! DemiVeemon segíts! –sikított a lány.
-Andi! –és hirtelen nagy fény keletkezett.- DemiVeemon digiváltozik… Veemonná! Veefej támadás! –és összezúzta az összes fát, közben Andi analizálta.

Analizálás: Veemon
Típus: vaccine
Csoport: kis sárkány
Szint: rookie
Támadás: veefej támadás

-Váó! Fejlődött! –szólt Andi.
-Most már képes harcolni! –mondta Martin.- Nem sokára Nyaramon és Gummymon is át fog változni.
-Az jó lenne! Kíváncsi vagyok, mi a mi digimonunknak a rookie szintje. –mondta Nelli.
-Majd előbb vagy utóbb megtudod! –szólt Martin.

-Aj, de éhes vagyok! –nyavajgott Veemon.

-Majd otthon eszel, de ott tartottunk, hogy hol a kapu.
-Ja! Tulajdonképp itt! –és az építkezés mögötti bedeszkázott házra mutatott.
-Szóval itt van! –mondta Bogi.
-Akkor holnap indulunk! –szólt Martin.
-Már holnap?
-Igen! Mondtam, hogy a kapu mindig máshol van! Lehet egy hét után már a város másik részében lesz!
-De mit mondjak a szüleimnek?
-Például, hogy hamarabb megyünk Erdélybe! –mondta Martin Boginak.
-Jó! De én mit mondjak? Én már voltam Romániában! –kérdezte Nelli, mivel ő már nem hatodikos, hanem hetedikes volt.
-Találj ki valamit!
-Jó… De akkor mikor találkozzunk? –kérdezte Nelli.
-Szokásos. Nálam kettőkor. –mondta Andi.
-Ne, most ne kettőkor! Inkább kicsit később!
-Akkor, háromkor. –javasolta Veemon.
-Rendben! De mindenki hozzon magával valami kaját!
-Ja! Én is éhes leszek!
-Nem azért Veemon! Hanem azért mert a Digivilágban kevés lehet az étel!
-De Martin! Te voltál már a Digivilágban!
-Igen de már rég! Ha belegondolok, hogy Myotismon mennyi szörnyűséget tehetett az óta, mióta elmentem… Lehet már nincs is ott kaja!
-Nincs kaja?? Andi! Hogy fogom kibírni? –kérdezte Veemon.
-Majd fogyózol! Úgyis rád fér.
-Ha ha! Röhög a vakbelem!
-Na, most már aztán menjünk haza!
-Oké! Sziasztok! –de Andi és Bogi együtt mentek.
-Szerinted elmondjuk az „ősöknek” a hírt? – kérdezte Andi.
-Ne! Akkor biztos nem engednének el! –de Andi hazaért és így a beszélgetésnek vége lett. Szerencsére, valahogy be tudott úgy menni Veemonnal, hogy senki se vegye észre. Andi még egy kicsit gondolkodott, hogy elmondja-e a szüleinek, hogy hova készül, vagy ne. De végül úgy döntött, hogy ráér ezzel holnap foglalkozni és lefeküdt.

(folytatása köv.)