Forró nyári nap volt. Kis csapatunk szemtől szemben állt Narakuval. Tudták, hogy a mai naptól függ jövőjük, ha most nem végeznek Narakuval, akkor nekik végük. Izzott a levegő...
Inuyasha hírtelen a legerősebb támadásával nekirontott Narakunak, de ő mindig kitért a csapások elől.
Ez így ment percről-percre, Inuyasha lecsapott, Naraku elugrott míg egyszercsak valami történt... Naraku megbotlott a nagy lábujján lévő bibircsókon és lefejelte a földet. Mindenki meglepődve nézett a földön fekvő szellemre. Amikor Naraku nagy nehezen megemelte a fejét mindenkit elkapott a röhögőgörcs, látták, hogy a nagy szellem szájából egy giliszta lóg ki.
Naraku erre nagyon felbőszült kiköpte az addigra haldokló gilisztát és nekirontott Inuyasháéknak.
Inuyasha sikeresen kivédte a csapást.
- Kagome mennyetek el innen, itt nagyon veszélyes. - Kiabálta Inu.
Kagome felkapta az ölébe Shippou-t és elbújt vele a biciklije mögé.
- Miroku ti is! - Halatszott a parancs Inuyashától.
Sango elbújt egy pálmafa mögé. Miroku hirtelen nemtalált semmi búvóhejet, majd egy remek ötlete támadt, és bebújt Sango szoknyája alá és egy lyukat vágott rá, amin keresztűl nézte az eseményeket.
Naraku váratlanul ismét lecsapott Inura, és sikerűlt megsebeznie, és egyben kiütni kezéből a kardot.
Inuyasha fittyet sem hányt a sebesülésére és bevetette a vérkarmokat.
Hírtelen egy nagy reccsenés hallatszott igen, igen hősünk körme letörött.
Inuyasha ránézett a körmére... és könnyezni kezdett... majd a földre rogyott.
Pár keserves könycsepp után Inu elkiáltotta magát:
- Ezért meghalsz Naraku! Tudod te, hogy mennyibe kerűl manapság egy hétvége a pedikűrösnél?
Kagome nagyon megsajnálta Inut, neki is folytak már a könnyei. Vett egy nagy levegőt, és odament Narakuhoz.
- Pfüh... te meg mit akarsz itt? - Mondta a szellem Kagoménak.
- Hát.. tudod... megszeretnélek ölni! - halatszott a válasz.
- De - de, KAgome miért akarsz te engem bántani? Én nem ártottam neked!
- Azért, mert én fizettem a pedikűröst!!!
Majd Kagome egy hatalmasat rúgott Naraku 2 lába közé. De Naraku semmit sem reagált. Kagome megdöbbent és addig-addig rugdosta Naraku @-át míg be nem görcsölt a lába.
Naraku felkacagott:
- Hahahahaha hahahahaha azt hidted....? azt hidted mi? hahahaha Azt hidted, hogy nekem van olyanom? hahaha :D Mindenki ámuldozva nézte Narakut és már semmit sem értettek az egészből.
Erre Kagome nagyon bebőszült és behúzott egyett Narakunak. Naraku mosolygott, de egyszer csak észrevette, hogy kihulott egy szempillája és Inu mellé lerogyott a földre.
- ÁÁÁÁÁÁÁ.... Miért bánt engem mindenki? Csúnyák vagytok... és keserves sírásba kezdett.
Mikor már nem folytak könnyek a szeméből megpróbált erősnek látszani, és felállni.
Már majdnem sikerűlt neki, mikor egy csiga elütötte és halálra gázolta szegényt.
Naraku ott feküdt az erdő közepén. Inuyasha közelebb ment hozzá... majd Kagome követte... majd Sango... de el is feledkezett róla, hogy Miroku a szoknyája alatt van, és orra bukott.
Mindenki meredten bámulta a szellemet, mikor... egyszercsak megmozdult. Elkapta Inuyasha lábát... de akkor meglátott a kezén egy pókot... sikított egy nagyot... majd szívrohamot kapott. Hírtelen a semmiből előtermett egy kicsike hangya hátára kapta Narakut és elviharzott vele. Inuék megkönnyebbültek, de csak késöbb vették észre, hogy az ékkőnek se híre, se hamva , a Kagomenél lévő ékkövek is eltüntek. Keresték, de nem találták, végül belenyugodtak, hogy volt-nincs ékkő.
Aznap este Inuyasha és Kagome együtt nézték a naplementét...
- Mond Kagome most mi lesz velünk, hogy nincs ékkő, továbbra is velem maradsz? - Kérdezte Inu.
- Persze. - Hallatszott a válasz.
- És mit tervezel a jövőre nézve?
- Hát... Együtt leszünk még 2 hónapig, aztán te megkéred a kezemet.... aztán én igent mondok... aztán.... elmesélem a anyukámnak, meg nagypapának, meg Soutának, meg a barátnőimnek.... aztán összehézasodunk... aztán lesz 4... nem... 5.... nem....12 gyerekünk... és... akkor...
Kagome csak fújta és fújta míg Inuyasha el nem aludt.
Itt a vége fuss el véle! Inuyasha talán még mindig hallgatja Kagome tervét.... ha... azóta még le nem lötte.