Nagyon meglepődtem, mikor a tömeg egy dalt kezdett énekelni...egy dalt rólam. Ráadásul kitalálták a vezetéknevemet!

Bang-bang Lulu,
Lulu start all away,
Lulu started to Bang-bang,
Now Lulu start all away!

Bang-bang Lulu,
Lulu start all away,
Lulu started to Bang-bang,
Now Lulu start all away!

Mivelhogy a dalról eszembe jutott egy jó név... az pedig a Bang-bang Lulu volt! (ekkor még nem tudhattam, hogy a közeljövőben igen nagy sikert fogok aratni szabályszegés, csavargás, és pimaszság terén, vagyis kész stréber leszek, s hogy ez a dal Morgandinnak lesz figyelmeztetés, hogy mikor készülök valamire...)

*

7 nappal később, Maryéknél...

-Mikor érünk már oda? - nyögte szinte fulladozva Lilly.
-Fogalmam nincs! Lehet hogy ezen a szigeten laknak valakik és talán segíííííííííííííí.... - Mary egy ijedt sikítással félbeszakította a mondatot, mivel valaki megérintette a vállát. Villámgyorsan megpördült, majd elakadt a szava. Egy Lillyhez és hozzá hasonló teremtményt látott meg, akinek azonban vaníliaszínű szőre, zöld "csuklószorítója" és fehér szakálla volt. Az idegen alaposan megszemlélte őket - Marianne-n megakadt egy pillanatra a szeme -, majd így szólt:
-Ahogy látom eltévedtetek. Odavezesselek titeket a falumhoz?
-Ahm... hát.... nem is tudjuk....  - kezdte akadozva Mary, de Lilly rálépett a lábára, majd átvette az "irányítást":
-Hát hogyne, örömmel megnéznénk a lakóhelyét! - azzal mindhárman elindultak, s útközben bemutatkoztak egymásnak. Azonban a lányok - mikor már csak 20 lépésnyire voltak a falutól - egy különös, furcsa dalt hallottak meg...