Hm.... ez a folyó nagyobb, mint gondoltam... ebben 100%-ig igazam volt, mert az a "folyócska", amiben a keresett Tylomon lakott, kb 4 m széles, és ha jól tippeltem, 50-60 láb mély(Nativmonoknál. Embereknél fele ennyi). Na jó...vágjunk bele...Már éppen ugrani készültem, mikor Julie kiáltását hallottam. Bár szerintem nem csak én, mert a digimonlány jószerével üvöltött:

-LULU!!!MIT MŰVELSZ?!

Rá se hederítettem. Beugrotta a vízbe és egyre lejjebb "kapálóztam". Mivel bíztam benne, hogy itt tudok a víz alatt lélegezni, ez be is vált. Most már csak azt a bestiát kell megtalálnom.... Néztem balra. Semmi. Aztán jobbra is. Semmi. Végül beletörőve a helyzetbe, lefelé fordultam a vízben, s nagyot rúgtam mindkét lábammal. Leértem a folyó fenekére, de hiába meresztgettem a szemem, csak hínárt, kagylókat, pár halat és egy nagy, fura "mintázatú" követ láttam. Csüggedten ültem rá, mikor arra lettem figyelmes, higy a szikla mozog. Milyen furcsa...
Mire észbe kaptam, Bango már rég kinyitotta nagy kék szemét, és jószerével fölfalt. Mármint a szájába vett, és próbált megenni. Szent szalmaszál, hogy lehetek ilyen hülye?!
Na várjunk csak... az meg mi? Észrevettem, hogy a Tylomon két hátsó foga közé beszorult valami...egy kagyó. Szóval ezért ilyen vad...megértem, tudom milyen, ha az embernek... illetve digimonnak a foga közé szorul valami, amit nem szándékozott a szájába venni... nagy nehezen odaevickéltem, megfogtam a kagylót - ami elég kicsi volt, elfért a tenyeremben, dehát minél apróbb, annál jobban fáj....  -, nagyot rántottam rajta és..... kijött!!
Úgy látszott, "fogvatartóm" nagyon is észrevette, hogy már stimmel a fogsora, s illedelmesen kiengedett. Dolgavégzetten úsztam fölfelé, amikor észrevettem, hogy Bango szájából kis csíkban szivárog a vér. Biztosan rosszul vettem ki a kagylót és kicsit felsértettem az ínyét. De annyi baj legyen! A Tylomon ezt a kis hibát észre sem vette, hanem hálásan - és immár szelíden - "ordított" egyet, majd fürgén elment.
Én a felszín felé igyekeztem, egyrészt, mert a víz nagyon hideg volt, másrészt meg úgy gondoltam, egy ázott bundát nem lesz gyerekjáték kifésülni...
Fejem végre átszakította a majdhogynem jeges víz peremét - legalábbis én már reszkettem, annyira fáztam - és vacogva kimásztam a partra.

-Lulu! Lulu, nem esett bajod? Hogyhogy még élsz? Az a vér nem tőled származik? - Morgandin csak úgy bombázott a kédésekkel, de én mindegyikre egyszerre adtam választ: fölemeltem a kezemben szorongatott kagylót. Mindenki elhallgatott és összenézett. Aztán a tömeg nem bírta tovább, és óriási éljenzésbe kezdett.