-Legyőztük.- mondta lihegve Wolfoxmon.
-De…most hogy megyünk haza?- kérdezte Sindey.
-Majd én segítek.- mondta Icecalumon.
-Hogyan?-kérdezte Lilly.
-Van egy olyan képességem, amivel bármit tudok röptetni. Gondoltam felröptetlek beneteket a való világig.
-Jó ötlet.- biccentett Mia.
-Mikor mondjuk meg nekik?- kérdezte Greygatomon.
-Mit?- kérdezte Lilly.
-Azt, hogy nekünk itt kell maradnunk.- mondta Bluetigermon.
-De… miért?- kérdezte Mia.
-Mert nekünk ez az otthonunk.- mondta Wolfoxmon. Minden hétvégén találkozunk. Icecalumon jóvoltából.
-De az kevés!- kiabálta Mia a magasból, mivel Icecalumon már felröpítette.
-Hidd el! Ki fogjátok bírni!- Kiabált vissza Greygatomon.
-Adjátok át Ninának, a szelídítőmnek, hogy üdvözlöm!- kiabált még egy utolsót Icecalumon.

 
-Amélia! Mennyi a négyzet területe?
-Hogy, micsoda? Ez már nem a digivilág?- kérdezte Mia.
-Nem Amélia drága, ez itt a matekóra. És én éppen azt kérdeztem, hogy mennyi a négyzet területe.
-A szorozva A-val.
-Na végre! És jó lenne, ha legközelebb otthon aludnál.

Szünetben újra összejött Mia, Lilly és Sindey.

-Álmodtuk az egészet? Vagy…- kezdte Mia.
-Pszt!- szólt valaki az udvar végéből.- Nem álom volt!- mondta Icecalumon. -Idehívnátok Ninát?
-Öhm... Persze.- mondta Lilly.- NINA! Látogatód van!
-Na, milyen volt a digivilágban az utazás?- kérdezte barátságosan Nina.
-Kicseréltek, vagy mi?- kérdezte Sindey.
-Mit gondoltok ki küldte nektek az üzeneteket?- kérdezte Nina.
-Te?!- csodálkoztak.

VÉGE