Mese-vers
Huncutka 2011.01.26. 19:14
Hebehurgya öreg nénje
kódorog a vak sötétbe.
Megbotlott egy kidőlt fába,
fel csúszott a sváb szoknyája.
Hebehurgya öreg nénje
kódorog a vak sötétbe.
Megbotlott egy kidőlt fába,
fel csúszott a sváb szoknyája.
Arra ballag falu őre,
közmunkások terelője.
Kérdi tőle: mi van vele,
felállni még van ereje?
Mert, ha nem hát falu rendje,
Írja is már, kész a csekkje.
Nem foglalunk csak úgy helyet
fizessen vagy tovább mehet.
Menne szegény, hogy ne menne,
Ha ereje csepp is lenne
Otthon ásít a kemence
Jég virággal ki veretve
Nem szól szája, mesél szeme
Falu őrnek enyhül szíve
Ölbe veszi megsajnálja
Haza viszi kunyhójába
Panaszosan sír szegényke
Térdét veri két heréje
Iszkolna mert majd meg szakadt
De még egy kis dolga akadt
Kérleli az öreg nénje
Rég el fogyott a segélye
Szusszanja ki itten magát
Belehelné így a vackát
Megteszi, hisz mit tehetne
Jó ember ő, szép a lelke
Vénszikra az ő főnöke
Parancsa zúz mindent tönkre
Régen volt itt ingyen rőzse
Nem fagyott meg férfi nő se
Akadt munka volt itt lapát
Taliga meg sok sok barát
Falujukért haltak éltek
Szebbé tették e vidéket
Jót igazat tervezgettek
Jó tettekben elvéreztek
Hatalmon most a Vénszikra
Örült a sok hebehurgya
Kabzsi gonosz és kegyetlen
Káeftéje feneketlen
Falu őr se kell majd holnap
Adók nőnek nyomorítnak
Ez kellett a buta népnek
Ha nem hiszed eredj nézd meg
|