Vampire Diaries

Az biztos, hogy a sorozat csak egy része a vámpír Stefan Salvatore (Paul Wesley) és a tinédzser Elena Gilbert (Nina Dobrev) folyamatos akadályokkal terhelt kapcsolata. A Vámpírnaplók másik fontos pillére Stefan kapcsolata szintén vámpír testvérével, Damonnel (Ian Somerhalder) - és ez nem csak a történetre igaz, több kritika szerint a Lost-ból ismerős Somerhalder viszi el a hátán a sorozatot a cinikus és életunt, de egyben vérszomjas és veszélyes vámpír megformálójaként. A színészek mellett a kezdetben lassan kibontakozó történetre sem lehet panasz, hiszen gyakran operál meglepő fordulatokkal, és nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel sem.

Így, ebbe a közegbe érkezik meg Stefan Salvatore, aki köznapi emberként, embervér fogyasztása nélkül próbál élni, és kizárólag Elena miatt bújik elő évszázados rejtekéből. Véleményét nem osztja testvére és egyben örök riválisa, Damon, aki teljes értékű vámpírként él, és próbálja életmódja átvételére rávenni Stefant is. Ráadásul Elena mindkettejüknek nagyon is ismerős.

De miért pont a vámpírok?

Buffy, Angel, Holdfény, True Blood - Inni és élni hagyni, Vámpírnaplók. Míg a kilencvenes években csak elvétve tűnt fel egy-egy vámpírsorozat a tévéképernyőkön, ma már szinte dömpingnek nevezhető az évenként-kétévenként induló újabb vámpíros széria - az idei őszi amerikai felhozatalban is találunk új vámpíros sorozatot, a The Gates-et, amely a Vámpírnaplók-énál eggyel idősebb korosztályt céloz meg.

De hogy miért pont a vámpírtörténeteknek jött el most a szezonja? Varga Zoltán, az ELTE óraadó tanára, A vámpírfilm alakváltozatai című könyv egyik szerzője szerint a modern vámpírmítosz mára olyan szintű bonyolultsági fokot ért el, hogy a vámpírtörténetek alapkérdéseinek kitárgyalására és szereplőinek elmélyítésére hosszúságuk miatt a tévésorozatok a legalkalmasabbak. "Mostanra értek be azok a trendek, amik a vámpírt a legközelebb hozzák az emberhez, amik a leginkább felszámolják a köztük levő különbséget. A témának a reneszánszához ez is biztosan hozzájárul, hogy a szörnyek világában a vámpírt tették az elmúlt 15-20 évben a legemberibbé. Azt is mondhatjuk, hogy a vámpír a szörnyek Rorschach-tesztje, a legsokoldalúbb lény, amibe mindent bele lehet vetíteni. Ma pedig ez az oldala a legerősebb, az a kérdés, hogy hogyan lehet az embert és a szörnyet összeegyeztetni."

"A sármos és csábító vámpír alakja akár még a Lugosi Béla-féle vámpírig is visszavezethető" - folytatja Varga. "Ugyanakkor ez az újfajta sármos vámpír, aki egyúttal megpróbál nem ártani a barátnőjének, ez már vitatható, hogy hova lehetne belőni, talán már a hetvenes években voltak hasonló elképzelések. Az viszont, hogy megpróbálkozik a vámpír és az ember a párkapcsolattal, ez új fejlemény. De pont ez volt az Alkonyat érdekessége is, hogy saját magától félti a vámpír a hősnőt, és megpróbálják ártalmatlanítani a fiú késztetését, de nem a szívbe döfött karóval. A korábbi vámpírmitológiával szöges ellentétben itt már a szörny saját döntésének a függvényévé válik az, hogy ő veszélyes-e, vagy sem."

Varga Zoltán szerint az sem lesz különösebben meglepő fordulat, ha a többi mai vámpírsorozathoz hasonlóan idővel a Vámpírnaplók-ban is megjelennek majd a kortárs amerikai mitológia más ismert lényei. "Nincs új a nap alatt, ennek is megvannak az előzményei a klasszikus horrorfilmben. Mostanra a vámpírok, vérfarkasok, egyéb régi és kortárs mitológiából ismert szörnyalakok egymás mellett való szerepeltetése is jellegzetes dolog lett, ami egyrészt a posztmodern eklektikának is betudható, másrészt meg anyagilag is kifizetődőbb lehet a különböző szörnyek rajongótáborainak "közös vacsorát" rendezni."