Második Shoud: ,,Nincsen halál''

Elhangzott a Bíbor Körben

2002. szeptember 14-én

És ez így van, drága család, amint ismét összegyűltünk ebben a megszentelt és isteni körünkben. Az elsők között léptetek be abba, amit mi Új Energiának nevezünk. Ez nékem, Tóbiásnak hihetetlenül nagy örömet okoz, hogy itt lehetek véletek a mai napon, a második Shoud alkalmából, amikor saját magatoknak közvetítetek.

Nagyon szeretem azt a pillanatot, amikor először lépünk be a teretekbe, amikor gyülekezni kezdünk véletek, amikor meghívtok bennünket ide, amikor ténylegesen kitárjátok a szíveiteket. Imádom hallgatni a zenéteket (utalás a muzsikára, ami közvetítés előtt szólt) Annyi mindent mesélnek az utazásotokról ezek a melódiák. Annyira szeretem, hogy itt ültök, miközben várjátok, hogy kezdjünk!

A közvetítés alatti együtt töltött idő oly rövidnek tűnik, de drága barátaim, mi mindig véletek vagyunk. Ott megyünk mellettetek, megosztozva a tapasztalataitokon és az időtökön. Néha csak itt ülnék együtt véletek, belélegezve a szíveitekből áradó szeretetet.

Mindenki közülünk ezen az oldalon tisztában van avval, hogy az utazásotok milyen nehéz és mekkora kihívás is. Tudjuk azt, hogy voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondoltátok, megszabadultatok mindettől, mindösszesen csak azt kell még megleljétek, mit kéne még kintről elengedjetek magatok mellől, hogy vannak mellettetek még, akik nem akarják azt, hogy leválasszátok őket magatokról. Amikor pedig úgy gondoltátok, hogy megszabadítottátok mindezektől magatokat, akkor megtanultátok azt, hogy van még ugye az ősi karma. Megtanultátok, hogy azokból az időkből, mielőtt idejöttetek volna a Földre, van még valami, amit a legbensőbb lényetek mélyén hordoztok még mindig.

De, akkor is folytatjátok. Folytatjátok az utazást. Folytatjátok, tudván azt, hogy a munka, amit végeztek, milyen fontos a saját lényetek, az esszenciátok számára. Nagyon fontos ez a többi ember számára, akik a Földön vannak most, valamint a többiek számára, akik majd követni fognak benneteket. A munkátok oly fontos a Minden, Ami Van számára és a mindenki más számára is.

Elértétek annak egy újabb szintű megértését, hogy kik is vagytok valójában. Ez nem az az ember, akit láthattok a tükörbe pillantva. Nem a hús meg a csontok. Nem az az ember, aki egy bizonyos nevet visel. Nagyon, nagyon sokkal több ennél.

Szóval, nagyon szeretjük ezeket a pillanatokat, amelyeket megosztunk véletek. Ma nagyon sok mindent kell megosszunk véletek, nagyon sok mindenről kell beszélgessünk.

Azt kérjük most, drága barátaink, hogy egyesítsétek az energiáitokat a mieinkkel. Azt kérjük, hogy fogjátok meg azon angyalok kezét, akik ma megjelentek ebben a teremben, Mindjárt kifejtjük bővebben is kik ők, miért is vannak ma itt. Azt kérjük tőletek, hogy nyújtsátok ki kezeiteket feléjük, had érinthessenek meg benneteket, szorítsák meg a kezeiteket. hagyjátok nékik, hogy megérinthessenek egy Istenembert, hogy megérezhessék, milyen érzést okoz a vibrációtok. Ma azért jöttek ide, hogy tanuljanak tőletek. Idejöttek ma, hogy tanuljanak tőletek, tanulják, milyen az, amikor valaki ilyen hihetetlen utazáson vesz részt, akik befejezték itt, akik új megértésekre jutottak saját magukról.

(szünet)

S most, drága barátaim, én, Tóbiás arra kérlek benneteket, hogy nyújtsátok ki a kezeiteket a többi ember felé, akik itt ülnek mellettetek ezekben a székekben. Fogjátok meg a kezeiket, ebben a különleges pillanatban. Érezzétek ezt az energiát. Érezzétek, milyen érzést okoz az ő utazásuk. Ó, nem az elmén keresztül... hanem a szíven keresztül... Ó, micsoda energiák mozdulnak itt, amint kinyúltok a többiek felé, amint megfogjátok a kezeiket, amint megérintitek őket egy pillanatra! Ez az egész shaumbra energiáját hozza össze egybe, ide ebbe a terembe.

Most pedig, drága barátaink, terjesszétek ki a karjaitokat. Fogjátok meg azoknak a kezeit, akik a Web-rendszereteken keresztül kapcsolódnak hozzánk. Érezzétek őket. Mindazok pedig, akik hallgatják, illetve olvassák ezt most, nyújtsátok ki a kezeiteket, hogy valóban egyesüljetek a Shaumbrával, itt, ebben a pillanatban. Most pedig, mindenki nyújtsa ki a kezét, s tartsa úgy meg. Tartsátok meg ennek a pillanatnak az energiáját azok számára, akik majd hallgatni, olvasni fogják ezen szavakat. Segítsetek nékik megérteni, hogy ők éppen annyira ebben a pillanatban vannak, mint ti most itt, hogy nincsenek egyedül, hogy vannak más isteni emberek is. Vannak még mások is, akik az Új Energia felé tartanak, csak úgy, ahogyan ők. Ó, köszönet mindenkinek, aki itt van és aki csak kapcsolódik ehhez a megosztáshoz most, ehhez a pillanathoz.

Néha szeretnénk, ha lenne más mód is erre a kommunikációra, mint az emberi szavak. Tanultok... tanuljátok ezt. Tanuljátok kitárni a szíveiteket, megérteni ezt egy új szinten, nem csak az elme szintjén, hanem az egész lényetekkel.

Na, drága barátaim, halljuk Kauldrét (Geoffrey Hoppe-t) beszélni ezeken a tanfolyamokon, szemináriumokon. Ezek mind a Jelenben, a Mostban történnek meg. Nehéz ügy előre megtervezni egy tanfolyamot, ami innentől számítva mintegy két hónap múlva lesz, vagy hat hónap múlva lesz. Ó, adhattok annak a beszélgetésnek valami címet, persze. Vethettek szavakat azokra az oldalakra. Kauldre elkészítheti még a prezentációs diaképeit is. (a hallgatók felnevetnek) De az nem az Új Energia útja. Az Új Energia a mostról, a jelen pillanatáról szól.

Ha lenne egy címe az elkövetkezendő tanfolyamoknak, melyek napok, hetek, hónapok múlva lesznek, azoknak csak annyi lenne a megnevezésük: ,,Úgy legyen.'' (a hallgatók felnevetnek) ,,Legyen Úgy,'' ahogyan az adott pillanat meghatározza. A butus ember, Kauldre úgy hiszi, hogy mindezeket előre megtervezheti! (többen is nevetnek) Tudjuk azt jól, hogy milyen ideges is emiatt, s azt is tudjuk, hogy ti, Shaumbra szintúgy idegesek vagytok amiatt, hogy szintén a pillanatban éljetek.

Még mindig telis-teli van a farzsebetek mindenféle tervekkel. Még mindig akarnátok, hogy a számítógépeiteken legyenek határidő-regiszterek. De, amikor bejuttok az idő jelen pillanatába, akkor meg lesz a tudásotok, a felismerésetek, hogy mire is van valójában szükség. A megoldás már ott is van. Csupán gondolhatjátok, hogy előre tudhatjátok, hogy mi lesz majd akkor, abban pillanatban szükséges. Az FOG abban a pillanatban megtörténni.

Amikor abban a pillanatban vagytok, és félelem nélküliek vagytok, amikor nyitottak vagytok a lelketek, az isteniségetek előtt... a válaszok akkor fognak megjelenni. A megoldás is ott lesz. Idáig is csak arra várt, hogy odaérjetek. Értitek, miről beszélünk?

A Shaumbra tanfolyamok, szemináriumok mind-mind a jelenben lesznek megtartva - az Úgy Legyenben - amíg a ti és többi résztvevő meg nem érkezik. Nincs előre meghatározott téma. Nincs előre meghatározott beszélgetés. A jelen pillanat van. Ez az, amikor megcsípitek az aranyfényt, a megvilágosodás fénylabdáját, a benső tudásét, az ,,áhá''-t!, mely azt mondja el, hogy a megfelelő helyen vagy.

Azokra, akik gyógyítók, akik tanítók, ugyanez érvényes. Ugyanez. Tudjuk, hogy sokan közületek előbb lefuttatnának egy analízist, utánaolvasnátok a klienseteknek, még jóval azelőtt, hogy megjelenne az ajtótokban próbálva előre kitalálni, hogy mit kéne tegyetek, mielőtt ideérne. Kérdeztek bennünket. Kérdezitek a Fensőbb Énüket. ,,Mit kéne tudjak?'' erről a kliensről, vagy erről az osztályról? S nem fogtok mást hallani, mint ,,L.Ú.'' - Legyen Úgy - ott, abban a pillanatban. (a hallgatók felnevetnek)

Lehetséges, hogy ez cseppet ijesztő a számotokra, shaumbra. Arra lettetek idomítva, hogy mindent tervezzetek meg előre az életetekben. De most, ez tényleg a pillanatban való élés már. S amikor a kliensetek megjelenik az ajtótokban, s leültök beszélgetni egymással, akkor már tudni fogjátok. Aranysugarakként fog ez a tudás megjelenni. Ott fog abban a pillanatban megjelenni előttetek. Pontosan tudni fogjátok, miért jelentek meg a klienseitek nálatok. Nem azért, amit okként fognak mondani néktek, hanem valóban azért, amiért eljöttek.

Amikor összeállítjátok a Bíbor Kör workshopokat (mindenütt a világon) úgy gondolhatjátok, tudjátok miért akartok ezeken résztvenni. De, amikor elmentek ezekre, és kitárjátok a szíveiteket, a valódi okok napvilágra kerülnek. Megnyilvánulnak. akkor derül ki valójában, miért is vagytok ténylegesen ott.

Semmilyen workshopotok sincs megtanulni a bőséget. Ez az elme egyik folyamata. Próbáltok erről felállítani egy sémát, egy mechanizmust, vagy programot, folyamatot. Ez nem így működik.

A spirituális bőség nem található ki az elmében kiformált terv alapján. A bőség megérkezik, amikor egymagatokban csücsültök, amikor üdvözlitek az isteniségeteket, amikor kinyíltok, amikor felismeritek, hogy minden teljes az adott pillanatában. Amikor a jelen pillanatában vagytok, az teli lesz bőséggel.

(Tóbiás most meditatív, ritmikus beszédmódra vált...)

Most, ebben a pillanatban, hogy itt ültök... megszabadítva magatokat a múlt kacatjaitól, aggódva a holnapon... a pillanat, amiben vagytok, önmagában teljes. Engedjétek meg magatoknak, hogy megérezzétek ezt.... ebben a pillanatban, amiben most ülsz. ez nem arról szól, hogy mi történt a múltban... vagy mi fog történni holnap... vagy amikor aggódtok egy rakat számla miatt... vagy akármi más miatt... vagy amikor rítok hozzánk, a válaszok miatt... hanem inkább az Isteni Pillanatban ültök. EZ teli van bőséggel... gyógyulással... bölcsességgel... és szeretettel. Engedjétek meg magatoknak, hogy megérezzétek azt, ahogyan itt ültök Shaumbraként. Minden jól van úgy, ahogyan van... minden ki van egyensúlyozva... minden a Jelenben van.

Micsoda egyszerű lecke, drága barátaim... micsoda egyszerű leckék mind a ti, mind a mi számunkra. Hajlotok arra, hogy mindent agyonbonyolítsatok. Mi hajlunk arra, hogy mindazt, ami elmondható egy szentenciában, vagy egy bekezdésben azt könyvekbe foglaljuk. Ti amit el lehet mondani egy pillanat alatt, azt megpróbáljátok több órás lektűrökbe foglalni. A lehető legjobb lektűr, amit valaha is láttunk, az az volt, amikor a Jelen pillanatában ültök, belélegezve azt, aztán csak üldögélve egy órácskát szavak nélkül, intellektus nélkül, feldolgozás nélkül. Csak lélegezve a jelenben.

Szóval, a dolgok egyre nehezebbek lesznek a számotokra, Kauldre számára, mindenki már számára, amint folytatjátok az utazásotokat az Új Energia felé. Nincs több előre kidolgozott terv. Ó, igen, tudjuk mekkorát is sikolt most emiatt Kauldre felénk! (a hallgatók felnevetnek) Tudjuk, vannak kialakult egyességek erről. Kell hogy legyen víz az asztalokon, meg ez a csodálatos színpadi emelvényetek itt, amin Kauldre ül most, meg az összes többi efféle cicomák. Jó ez így. Remek. Űzzétek ezeket a dolgokat, de amikor beléptek a jelenbe, ne legyen elvárásotok. Engedjétek meg, hogy megtörténjen. Hogy úgy legyen.

Már napokkal ezen havi találkozóink előtt, Kauldre kérdezget bennünket, miről fogunk beszélni, mit fogunk megosztani. Biztosra szeretné venni, hogy valamiről beszélni FOGUNK! De néki... és néktek... meg kell tanuljátok, hogy legyetek a jelen pillanatában. Akkor majd persze lehet, hogy csak simán fecserészni fogunk valamiről. (a hallgatók felnevetnek) Előfordulhat, hogy nem lesz semmi lényeges téma... Már nem az lesz, amit előzőleg jól csengő címként terveztetek a közvetítés számára. Lehet, hogy csak Shoud 2. lesz??? (többen is felnevetnek) Mire ti ezt fogjátok mondani: ,,Mittomén mit mondott Tóbiás, de jó érzés volt hallgatni!'' (többen is felnevetnek)

A találkozóinknak az ideje, a helye, az energiája és a szeretete a fontos. Ezek szavak... szavak, melyek nem túl sokat jelentenek.

(szünet)

Nagyon sok minden a csöndben kerül elmondásra. Az embereknek sok gondjuk van a csönddel. Az emberek nem szeretik a szünetet. Miért is nem? Mert kényelmetlen, mert a szünetben, a nyugalomban elkezdtek befelé figyelni. Figyelmeteket nem kell megosszátok a külvilág felé, nincs a zaj, a beszélgetés csivitelése, a tevékenység, mely elfoglalja az elméteket és a kezeiteket. Ó, az emberek nem nagyon kedvelik a csöndet.

Az Új Energiában a csönd annyira aranyos lesz. A csöndben fogjátok megújítani magatokat. Ez nem mantrák mormolása közben fog megtörténni, nem könyvből olvasott, kazettákról hallott dalok éneklése közben. Ez a pillanatban való üldögéléskor történik meg. Imádkozás közben sem és meditálásra irányuló próbálkozás közben sem fog megtörténni. Annyi jószándékú embert láttunk, akik csak összezavarodnak, miközben próbálkoznak meditálni! A csöndben ott a lélegzés... ki- és belégzés... a tudása annak, hogy az életerő áramlik tovább... a tudása annak, hogy a teremtés terjed tovább folyamatosan.

Ez oly jó. Ez oly jó, itt lenni véletek. Annyian vannak, akik eljöttek ma ide. Idegyűltek ma, ehhez a különleges embercsoporthoz - hogyan is kéne mondjam... - aktuálisan emberi formákhoz. Azok, akik eljöttek ide ma... százak és százak... nem nagyon számoltuk még meg őket. Emberek a világotok minden zugából, az összes létező vallásból, fajból és nemből, akik idegyűltek ma, ebbe a terembe az elmúlt pár percben, amíg én el voltam foglalva a véletek való beszélgetéssel. Ők azok, akik ,,átkeltek'' az elmúlt három nap során. Ők azok az emberek, akik levetették a testüket és visszajöttek a fátyolnak a felénk eső oldalára. Ők nem a Shaumbra, ahogyan ti ismernétek őket. Ezek nem azok az emberek, akik ugyanazon a spirituális ösvényen járnak, mint ti.

Az a három nap, miután egy ember levetette a testét nagyon különleges időszak. Nagyon különleges periódus. Nincs előre meghatározott folyamata ennek. Ez az ő privát tudatosságukon múlik, az eseményeken, mely akkor körülveszi őket az életükben és a halálukban.

Amikor mi, az angyalok, találkozunk vélük - s nagyon-nagyon képzett angyalok sietnek ezen emberek elé, akik éppen átkelnek -, néha tárt karokkal és könnyekkel fogadnak bennünket, s vannak, akik elutasítanak bennünket, mivel az átkelő ember valami másra számított. Van olyan is, amikor az átkelő ember nem látja meg az angyalokat, mert azokra az emberi dolgokra figyelnek erősen, amelyektől nem láthatják meg az előttük lévő angyalokat.

A csoport, aki itt van ma, angyalok által lett üdvözölve... tudni akarják, mi is történt vélük... hol voltak ők... hová készülnek... mi lesz legközelebb. Sokan vannak köztük, akik valamiféle megítélésre vártak, akik azt várták az angyaloktól, hogy a megítéltetés helyszínére viszik őket. Néhányan közülük úgy gondolták, amikor megérezték az erről a helyről kiáradó aranyló, meleg fényességet, hogy a megítéltetés helyszínére kerültek.

Helyette, kedves barátaim, épp ebbe a terembe jutottak! Idejutottak ebbe a térbe, ebbe az energiába, amit ti kreáltatok meg, amivel lehetőséget kaptak arra, hogy meglássák következő életük lehetségességét. Látogatóba jöttek hozzátok ma, összezavarodva, közülük számosan azon csodálkozva, miért is van ő itt, miért van itt egy olyan embercsoport, aki ennyire erősen árasztja magából a szeretetet. Nem ismerik fel azt, hogy a hely, ahol ők vannak, jelenleg a Földön van. Ó, ez valóban az Új Föld. Ez az Új Föld tudatossága.

Hanem, azok közül sokan, akik ma itt vannak, azt gondolják, hogy ez a hely valahol a mennyországban van, mivel annyi nyíltszívű, szeretettel teli, útjukat elkötelezetten követő embert látnak itt. Nem látják azokat a sajgásokat és fájdalmakat, melyeken majd később fogtok keresztülmenni. Amit ők látnak, az a ti tudatosságotok, és ez a tudatosság szeretettel teli, elkötelezett a Szellem iránt, elkötelezett az isteniség felé.

Meg lettek ők hívva ide ma, amivel megláthatják a nagy potencialitást, amivel megláthatják, hogy az ő utazások milyen lehet még, hogy megláthassák, hogy az utazások miképpen folytatódhat tovább, annak ellenére, a változás ellenére, az átalakulás dacára. Az élet megy tovább. A nemrégiben hozzánk elindultak százai csóválják most a fejeiket. Tudjátok, ők még mindig a fizikai testükhöz asszociálják ám még magukat, csodálkozva azon, hogyan veszthették el azt, csodálkozva azon, vajon miért nem találkoztak sohasem olyanokkal, mint ti vagytok, olyan tanítókkal, mint ti vagytok. Ők most olyan embereket figyelnek meg éppen, akik nagyon, nagyon sok létidőn vannak túl, követve a Szellemet, követve az isteniséget, akik megszabadították magukat minden emberi önös résztől, hogy éntelenek legyenek, de mégis teljesen birtokolják saját magukat.

Szóval, ha nem bánjátok, drága barátaim, ma ideülnek mellénk! Érezni fogják az energiátokat. Tanulni fognak valamit tőletek. Az angyalok idekísérték őket, mielőtt is további birodalmak felé indulnának tovább, ahol meglátogatnák az elindult barátaikat, rokonaikat s további másokat. Ide lettek hozva, hogy megértsenek egy új lehetőséget. Szóval, legyenek üdvözölve ma ők a Bíbor Körben.

Megértendő, hogy előfordulhat az, hogy megérzitek az ő félelmeiket. Érezhetitek a bennük felmerülő kérdéseket. Mit kéne tegyetek, kedves barátaim? Egyszerűen csak hagyjátok, hogy megérinthessenek. Nyújtsátok ki a kezeiteket feléjük. Érezzék az önállósodott Istenembert, azt, aki a Földön jár, de azét is, aki ugyanakkor további birodalmakba is bejáratos. És ezek ti vagytok, Shaumbra.

Eljöttek ma, hogy hallják a Shoudot, hogy hallják amikor az isteniség megszólal.

Nagyon sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen a mi oldalunkon a fátyol mögötti élet. Mivel tudjuk itt elfoglalni magunkat? Miféle munkákat végzünk? Milyen az, amikor átjöttök ide? Hová juttok akkor? Ezekre a kérdésekre nem lehet egzakt választ adni. De megkíséreljük, hogy egy átfogó képet fessünk ezekről.

A beszélgetésünk ezen szakaszában nem az emberekről szólunk generálisan, hanem inkább magáról a Shaumbráról. Midőn elhagyjátok a testeteket, s átjöttök a fátylon, ott találtok bennünket. Mi, a Bíbor Páholy angyalai várunk benneteket, mivel már idők eonjai óta ismertek bennünket. Sokkal ismerősebbek vagyunk a számotokra, mint akár azok, akik ebben a létidőtökben voltak a barátaitok, a rokonaitok.

Üdvözlünk benneteket a visszatérésetekkor. S amikor a szemeitekbe pillantunk, akkor ott egy azonnali tudás jelenik meg, rögtön létrejövő kapcsolódás. Vannak páran a Bíbor Körből, akik nemrég keltek át, és el kell mondjuk néktek, milyen kedves pillanat ez, mivel azonnal megismertek bennünket. Nem merültek fel ott kérdések. Nem volt félelem. Emlékeztek ránk a találkozókról és az álmokból. Tudták, hogy a megfelelő helyre kerültek.

Ekkor még mindig súlyosan nehezednek rájuk az emberi lét összes vibrációi. Egy csöndes helyre vonulunk félre ahol együtt áttekintjük az élettörténetüket. Egy napon véletek is... igen, egy napon ti is visszatértek ide. Biztosak vagyunk ebben! Összeülünk, elbeszélgetünk az utazásotokról. Meghallgatjuk a történeteiteket, amikor az életetek emlékezetesebb részeit elmesélitek. Ennek a kifejezésével sokkal könnyebbé válik a kiegyensúlyozódásotok a mi oldalunkon.

Nagyon sok kérdést tesztek fel nékünk. Kérdezitek mit tettetek jól és mit rosszul, mit gondolunk arról, mit rontottatok el. Mi pedig mindig ugyanezt feleljük. Semmi sem volt rosszul téve. Csak a pillanatot tapasztaltátok meg, s azt, amit kezdtetek evvel az új bölcsességetekkel.

Oly sok mindent kérdeztek a létidőtökről. Tudtátok volna jobban is? Hozhattatok volna jobb döntéseket is? Gyakran kibuggyannak a könnyeink is ilyenkor, amikor kérdezgettek bennünket... Drága barátaim, mindaz amit tettetek helyes volt! Minden. Még nem ismertétek fel, hogy isteni kalauzolás volt az életetekben. Mindvégig ott volt.

Aztán eltelik néhány nap, mi pedig csatlakozunk hozzátok a saját temetéseteken. Ez elképesztő a számotokra, és egy kicsit elképesztő a mi számunkra is.

Ez nem olyan, mint amikor a többi emberrel megyünk az ő temetésükre. Ó, ott szomorkodás van, fájdalom van, bűnbánat van. Egy tipikus ember teli van olyan sérülésekkel, melyeket a bűntudata és szégyenkezése okoztak. Meg akarják érinteni a családtagjaikat, elsősorban is azokat, akiket a legjobban bántottak vagy azokat, akiket a legjobban szerettek. Vissza akarnak menni azokhoz az emberekhez, hogy megfogják őket, megrázzák őket. De az az ember egyáltalán nem érez ebből semmit sem.

Az általános emberi hozzáállás, hogy helyes dolog részt venni a saját temetésünkön. Ezek az emberek annyira teli vannak az emberi rezgésekkel, hogy úgy érzik, ők is ott ülnek a többiekkel, mint például mint ti most ebben a teremben, biztosak vagytok abban, hogy itt ültök a székeitekben. Nem értik, miért nem hallja meg őket senki sem. Nem tudják felfogni. S mindennek a tetejébe, kezdik érezni, felfogni, meghallani az emberek gondolatait. Ez pedig fájdalmas a számukra, mivel annak idején az emberi kondícióik között nem hallhatták meg mások gondolatait.

De most, ha eleinte csak egy kicsit is, de kezdik meghallani azt, hogy az emberek mit gondolnak. Hallják, amint effélék hangzanak el: ,,Hú, de jó, hogy lelépett a vén szatyor!...'' ezek persze privát gondolatok. (a hallgatók nagyot nevetnek) A másik embertől meg ezt hallja ,, Bárcsak jobban bíztam volna benne...'' A harmadiktól meg ezt ,, Bárcsak jobb fia lettem volna...'' Meg ezt ,,Bárcsak jobb férje lettem volna...'' Meg a következőtől ezt ,,Ó, ha nem váltam volna el tőle...'' (többen is felnevetnek) Kezdik hallani ezeket a dolgokat és ez még jobban megrémíti és összezavarja őket.

De, kedves Shaumbra, amikor a saját temetésetekre mentek, meg kell világosodjatok. Számotokra ez valahogy elképesztő lesz. Jó buli. Ez egy ünneplés lesz! Tudjátok azt, hogy általában véve nem hallhatnak meg benneteket a résztvevők. Tudjátok azt. De odaállhattok mögéjük, a vállukra tehetitek a kezeteket, megnyugtathatjátok őket, biztosítva őket arról, hogy jól vagytok.

Tudjátok mitől félnek az emberek annyira? Ezt a végítélet dolgot oly mélyen belétek plántálták a vallásaitok. Úgy gondoltátok, hogy valamilyen megtorlás, valamilyen ítélet vár benneteket, amikor meghaltok. A legtöbb ember magával hozza ezt a félelmét akkor, amikor átkel a mi oldalunkra. Ezt a legnehezebb a számunkra kezelni. Nincs itt semmilyen végítélet. Nem vár benneteket semmilyen zsűri sem. Jeshua nem vár itt benneteket, hogy megítéljen, sem senki más.

Szóval, amikor egy ember átkel ide, egy idő után túljut a szorongásain, mellyel a saját temetésekor szembesül, azután van egy érdekes és nehéz további lépés. Ekkor bármi teremthető. Képzeljétek el magatokat fizikai test nélkül. Képzeljétek el magatokat egyszerűen csak érzésekként és bölcsességként. Mit fogtok evvel kezdeni?

Ekkor néhány ember úgy érzi, egy darabig büntetnie kell magát. Valamiféle sötétségbe vonulnak. A saját terükbe vonulnak, ahol csúf és igen sűrű érzések veszik körül őket. Bizonyos értelemben, egy olyan inkubátorba helyezik magukat, ahol saját magukra mérnek büntetést azokért a dolgokért, melyről úgy gondolják, hogy rosszul cselekedtek meg annak idején. Amikor pedig köré állunk, amikor megpróbáljuk elmondani nékik, hogy szeretjük őket, semmit sem tettek rosszul, akkor ezt nem akarják meghallani. El kell ezt fogadjuk.

Aztán egyszer csak - és ezt nem lehet megmondani, hogy mikor - valamikor kijönnek onnan. Kinyílnak. ekkor válik lehetővé a vélük való munkánk. Még mindig erősen nehezednek rájuk az emberi vibrációk. Még mindig nagyon erősen kötődnek a Földhöz. Amikor kilépnek ebből, akkor kísérhetjük be őket valamelyik osztályterembe.

Köréjük gyűlünk, azokkal az emberekkel, akik már korábban elindultak, valamint a mi oldalunk angyalaival. Ekkor kezdjük el a visszatekintést, a beszélgetést arról, hogy kik is voltak ők valójában. Látjuk az energiájukat változni, amint elkezdődik annak az identitásnak az elengedése, akik emberekként voltak. Az a vicc az egészben, hogy idejönnek, s nem ismerik fel, hogy az identitások mennyivel több annál, mint azé az emberé, akire az elmúlt létidejükben fókuszáltak csak.

Segítünk nékik a megértésben, az újra-egyensúlyozódásban. Amint kezdenek kiegyensúlyozódni, amint kezdik megérteni, hogy az identitások mennyivel, de mennyivel több, mint amire eddig gondoltak... ó, ekkor ők, bizonyos értelemben emlékeket szednek elő, elmúlt életeik videokazettáit nézik vissza, újra, frissítek fel az élményeiket... meg az azelőtti életeik is előkerülnek... meg az azelőttiek is. S amikor elkezdik levetkezni magukról az emberi vibrációkat, nagyon vicces dolog történik. Azonnal vissza akarnak térni a Földre! Vissza akarnak jönni!

Amikor eljutnak az utazások megértésében ide, vissza akarnak térni. Ekkor mi megpróbáljuk erről őket lebeszélni. (a hallgatók felnevetnek) Szeretnénk, hogy cseppet több időt töltsenek el itt, a fátyol felénk eső oldalán, hogy egy kicsit jobban megértsenek dolgokat, sikerüljön jobban kiegyensúlyozzák magukat. Hiszen csak most kezdték megérteni a saját utazásukat. Most meg mindjárt fejest ugranának, további tapasztalatokért.

Olyan ez, mint amikor az ember felszáll a hullámvasútra, tele félelemmel, de ahogy kiszáll belőle a menet végén, megint vissza akar ülni rá, hogy megint megízlelje azt. Ezen a ponton nagyon sok ember visszatér a Földre. Úgy térnek vissza, hogy különösebben belemélyedtek volna abba, hogy mit is választhattak volna maguknak arra a létidejükre. Iziben megint belevetnék magukat ugyanabba az emberi drámájukba, vissza ugyanabba a családi vérvonalba, ugyanazon barátok - és ellenségek - közé, akikkel eddig is utaztak. Mi pedig mosolygunk. És néhány könnycseppet is elmorzsolunk a szemünk sarkában. De megértjük.

Mások közületek várnak még. Várakoztok egy darabig. Elidőztök a mi oldalunk osztálytermeiben. Utazásokkal töltitek az időtöket, mert innen interdimenzionális utazások tehetők. egyéb részeire is el tudunk jutni a fizikai univerzumnak, valamint a többi dimenziók részei is elérhetők, melyek ezek mentén fekszenek. Körbe utaztok. Ismét emlékezni kezdtek, kik is vagytok. Átnézitek az elmúlt életeket, hogy a megfelelő helyre legyenek helyezhetőek.

Valamikor pedig visszavonultok a Földre. Ha egyszer már megkóstoltátok az emberi tapasztalást, akkor vissza akartok térni ide ismét. Kötődtök a Földhöz. Valóban, vannak még aspektusaitok, energiáitok magatokból, a múltatokból, akik még mindig a Földön vannak. Előbb vagy utóbb visszahív a Föld benneteket.

Nékem, Tóbiásnak, egy nagyon hosszú, rázós időszakot jelentett, amikor úgy döntöttem, hogy jó darabig nem térek vissza a Földre. Volt egy olyan részem, aki nagyon visszajött volna, aki olyan mélyen kötődött volna az emberi formához, mint akármelyikőtök is. Annyira szerettem volna együtt róni az utamat véletek. De, drága barátaim, tudtam azt, hogy az én szerepem most ideköt ehhez az oldalhoz, hogy vezesselek benneteket, valamint, hogy a barátotok legyek. De, még mindig kötődöm. Egy napon visszatérek.

Ha egy lélek, ha egy angyal emberi formába költözik, akkor abban a ciklusban marad egész addig, amíg el nem jut egy beteljesülésig, amíg el nem ér egy beteljesedést. Újra és újra visszahúzza valami. Amikor visszatértek a fátyol ezen oldalára, oly sok könnyet leltek itt. Oly sok történetet. Vicchegyeket. De egész idő alatt látjuk a szemetekben. Vissza akartok menni, vissza a Földre, vissza az emberi formába, vissza még tanulni. Bármelyik létidő során, lett légyen az hosszú, avagy rövid, hatalmas fejlődés történik, annyi tapasztalatot szállítotok, nyújtotok a lelketeknek, annyi szeretet jár evvel. Azért van az, hogy Te leszel az, aki így szól: ,,Ez lesz az utolsó köröm a Földön...'' drága barátaim, egy vonzerőről van szó. Olyan ez, mint valami spirituális gravitáció, amely folyton visszavonz benneteket a tapasztalások felé.

A fátyol felénk eső oldalán nincsen olyasféle idő, mint amit ti időként ismertek a saját rendszeretekben. De nálunk is van az eseményeknek egy bizonyos progressziója, afféle ,,előre haladása,'' s ezekkel szintén megtapasztalások járnak. Páran közületek építgetnek olyan teóriákat, miszerint ha nálunk nincsen idő, akkor minden esemény egyszerre, szimultán zajlik. Ez így nem egészen igaz.

Hozzáférésünk van a múlthoz. Nagyon könnyen vissza bírunk menni a múltba. Nem vagyunk képesek arra, hogy a múlt részeivé váljunk, de vissza bírunk oda menni és képesek vagyunk meg- és átérezni az akkori energiákat. A jövőbe nem bírunk eljutni, mivel az még nem lett megteremtve. Képesek vagyunk meglátni azon lehetségességeket, amelyek esetleg megtörténhetnek véletek. Látjuk azokat az útirányokat, amelyek felé haladnátok. De mi nem efféle játékot játszunk itt. Mi nem ezt a játékot űzzük. Az nem az, amikor a Pillanatban, a Mostban él valaki. Ez annak az elképzelése, hogy miként lehetnének a dolgok. Mi megtanultuk már egy ideje, hogy ne határozzuk meg előre a jövőt. Csodálkozunk is azon, hogy az emberek most éppen ugyanezt kezdik tanulni!

Nagyon sok időnket lefoglalja a véletek való munka, mellettetek menve, megosztva a tapasztalásokat, kényeztetve benneteket. Ott vagyunk üdvözölni benneteket, amikor átkeltek ide, a mi oldalunkra. Ott vagyunk megosztani az energiákat, megosztani a szeretetet azon rövid ideig, amit itt töltötök el, a mi oldalunkon.

Nekünk itt nem kell ennünk. Néhányan úgy gondolják, hogy nékünk is ugyanúgy ennünk kell valamit, mint néktek. Mi az energiát gyűjtjük... nagyon sokféle módokon jutunk hozzá. Az egyik az, amikor valaki más energiájával élnek vissza, amikor más energiáját zabálják fel, lenyúlva annak az energiáját! De, drága barátaink, mindenki közülünk, ideértve benneteket is, jó hosszú ideje már megtanultuk, hogy ez efféle módon nem működik. Így nem működik a dolog, mivel az az éhség, amelyet így akar valaki kielégíteni, az nem működik úgy, hogy egy másik entitás energiája kerül lerabolásra.

A másik dolog, amit magunkban ülve a pillanatunkban és terünkben, az a légzés. Valóban, mi légzünk. Energiákat lélegzünk be és energiákat lélegzünk ki. Ti - amiről úgy gondoljátok, hogy lélegeztek - levegőt lélegeztek. Valójában energiát lélegeztek. Mi a Minden, Ami Létezik, az Otthon ritmusában lélegzünk. Mi képesek vagyunk itt ezt érezni. Érezni az Otthon pulzusát. Szóval ezt lélegezzük be és ezt leheljük ki. Ez táplál bennünket. Ez a mi élelmünk, ez a táplálékunk.

Van olyan, amikor azok közülünk, akik már voltak emberi formában... kitaláljuk, hogy nagy vacsoravendégséget csapunk. Elkészítjük a menüt a kedvenc étkeinkből, amelyek azokból az időkből származnak, amikor mi a Földön léteztünk. Én, személy szerint a gyenge bárány pecsenyét favorizálom a leginkább. Ilyenkor összehozzuk a zöldségeket, a gyümölcsöket, az édességeket... ja, igen, hogy a finom borokat ki ne hagyjam! Aztán megterítjük az asztalt. A vibrácóink és a megértéseink alapján teremtjük újra a tapasztalást. Újrateremtjük emberi tapasztalataink alapján a vacsorázást. S nagyon boldogok vagyunk emiatt.

Megszoktuk hívni a barátainkat az efféle partikra, olyanokat, akik voltak már emberi formában és olyanokat is, akik még sohasem keltek át. Eljönnek ők a vacsoraasztalhoz. Azok közül páran, akik még sohase voltak emberi formában, igen furálják, hogy elfogyasztjuk az élelmet. De, drága barátaim, ez abszolút nem hasonlítható ahhoz az élményhez, mint amikor egy ember veszi magához evéssel az élelmét.

Amikor vacsora közben ott ültök az asztalnál, nem kell hogy megáldjátok és a kezeitekkel legyező mozdulatokat végezzetek az étkek felett. Egyszerűen csak annyira van szükség, hogy élvezzétek a pillanatot. Élvezzétek a vibrációt. Örüljetek a tapasztalásnak, amint a táplálék bekerül a fizikai testetekbe, amikor a tápanyagok és az energia életre robbantják a testeteket.

Drága barátaim, nem kell, hogy átalakítsátok azokat a dolgokat, amiről úgy gondoljátok, hogy tisztátalanok az élelmiszereitekben, vagy a húsokban, vagy akármikben és megpróbáljátok - hogy is mondanátok ezt ti - ,,hablatyolással'' kiűzni ezeket a negatív összetevőket az ételeitekből. (a hallgatók felnevetnek) Istenemberek vagytok! Abban a pillanatban, amint az az élelem eléri a ti vibrációtokat, azonnal transzformáljátok is azt. Nem kell ünnepséget celebráljatok ebből. Az ünnep VAN. És ez MOST van. Egész idő alatt ott van ez véletek.

A fátyol felénk eső oldalán mi összeolvadunk a többi entitással. Jártak olyan idők is itt, ezen az oldalon, amikor ezt erősen kerültük ám. Voltak olyan idők, nagyon, nagyon régen, amikor még a Föld meg sem volt még teremtve, amikor féltünk ettől az összeolvadástól. Ez volt az az idő, amikor az entitások lerabolták egymást, amikor csatároztak egymással. Féltünk attól, hogy kilépjünk a saját energetikai héjunkból, kagylóházunkból. De most már, sokan közülünk már megtanulták azt, hogy tehetjük meg ezt. Ez egy áldott dolog. Bele tudok ilyesmibe menni, meg tudom érezni a másik entitást és meg tudom engedni, hogy a másik is megérezhessen engem. Meg tudjuk tartani a saját, különleges identitásunkat, de egy pillanatra össze tudunk olvadni.

Ezen az oldalán a fátyolnak olyat tudunk teremteni, amilyent csak akarunk teremteni. Teremthetünk egy csodaszép villát. Nekem személy szerint van egy kedvenc helyem, ahol teremteni szoktam, a hajdani emberi tapasztalásaim alapján. Ez egy vidéki villa, telis-teli fákkal, ragyogó napfénnyel, csobogó patakkal, mindenfelé állatokkal. Nagyon szerettem az állataimat, amikor ember voltam. Szóval, újrateremtettem ezt a helyet.

De, kedves barátaim, ez összehasonlíthatatlan ahhoz képest, amit ti, emberek tudtok teremteni a materiális formákban. Olyan ez, mint egy fuvallat, a materiális formában lévő emberi tapasztaláshoz mérve. Ezt akkor tudjátok a legjobban megtapasztalni, amikor a pillanatban éltek, ahelyett, hogy a múlton aggódtok, vagy azon rágódtok, vajh mit fog hozni a holnap.

Itt, a mi oldalunkon, valóban vannak olyan entitások, akik még mindig küszködnek avval, hogy kik is ők valójában. Még mindig félnek. Még mindig csatároznak a többi dimenziókban, harcolnak egymással, harcolnak saját magukkal, próbálják kitalálni, miképpen juthatnak vissza az Otthonba. Amikor dolgozni akarunk vélük, amikor beszélgetnénk vélük, ugyanúgy harcászkodni akarnak vélünk is. Szóval, már jó ideje megtanultuk azt, hogy jobb békén hagyni őket. Ők még űzik ott kinn a maguk játékait, ezek az energialények. Ők még ezt játszák. És mi ezt tisztelettel elfogadjuk. Rájuk hagyjuk, hogy kijátszhassák magukat.

Vannak nálunk olyan entitások is, akik elvesztek. Teljesen elveszettek. Látjátok, itt olyan dimenziók is vannak, amelyet az emberi elmétek még csak elképzelni sem bírna. Képzelj el egy olyan lényt, aki képes bármit teremteni, nem anyagból, hanem energetikailag. Vannak páran, akik teljesen belekuszálódtak ezekbe az útvesztőkbe, a saját teremtéseikbe.

Nagyon sokan vagyunk olyanok itt, akik kívülről próbálnak segíteni nékik, hogy visszataláljanak azokból a maguk teremtette ,,málnásokból.'' És amikor rájönnek, hogy van kiút a saját labirintusukból, ó, drága barátaim, akkor eszméletlenül megkönnyebbülnek. Mi segítünk visszakalauzolni őket a biztonságos energiájú helyekre.

Mi teremtünk itt, de ez nem olyan, mint amit ti teremtetek valóságot, a ti oldalatokon. Ezért is olyan különleges dolog embernek lenni. Ez ekkora ajándék. Néha biz' még átkozzátok is ezt. Át akarjátok tekinteni az egészet. Az átfogó, nagy képét akarjátok ennek az egésznek. Mindent tudni akartok a múltról és mindarról, ami még csak ezután fog eljönni. Csupán azt feledtétek el, hogy a pillanatban éljetek, hogy üdvözöljétek azt, hogy emberként tapasztalhattok.

Mint emberek, drága barátaim, valami nagyon különlegeset tudhattok meg magatokról, arról, akik vagytok. Nagyon sok tapasztalást szerezhettek, végig csepegtetve a vibrációkat, végig csepegtetve az érzéseket. De mégis meg akarjátok mindezt tagadni. A múltban akartok élni, vagy abban a jövőben, ami még meg sem lett teremtve.

Embernek lenni ajándék, mivel ez segít nektek megérteni a saját identitásotokat. Egyetlen létidejű emberi identitásra vagytok fókuszálódva. De az ajándék az az, amikor megértitek, hogy amíg emberi formában vagytok, jóval többek vagytok annál a névnél, ami bele van írva a személyi igazolványotokba. Sokkal többek annál. Emberi kondíciók közé készülve, fizikai testet öltve, a saját növekedési folyamatotokat gyorsítjátok fel, tízszeresére, százszorosára, azzal az entitással szemben, aki még sosem járt a Földön.

Olyan sokan nem voltak még a Földön, nagyon, nagyon sokan, akik még sosem látták a Földet. Nagyon sokan várják az alkalmat, hogy a Földre jöhessenek. Mások azt várják, hogy a tényleges Új Föld meg legyen teremtve az univerzumotokban.

Látjátok, most csak a Földetek van egyedül. De az előttünk álló napokban nagyon sok helyen lesz a Föld vibrációja. A munka, amit most végeztek, fogja megkreálni az Új Földet, és azután még egy újabbat. És az univerzum ki fog tárulni, további entitásoknak is biztosítva a lehetőséget, hogy megtapasztalhassák az emberi tudatosságot, és legvégsősorban az istenemberi tudatosságot.

Na, drága barátaim, értitek már annak a munkának a fontosságát, amit most végeztek?

Nagyon sok entitás várja a kínálkozó lehetőségét az emberi tapasztalásnak. S nagyon sokan vannak, akik félnek ezt megtapasztalni. Tudják ők jól azt, annak alapján, amit tőletek láttak... tudják jól, hogy az emberi tapasztalás nehéz és fájdalmas. Tudják jól, mennyire el bírtok veszni ezekben az élményekben. Annyira erre koncentráltok, hogy közben teljesen bele is feledkeztek ebbe.

Még amikor átjöttök a fátyol ezen oldalára, még akkor is feledésben vagytok. Vannak olyan entitások, akik meghalnak és még a mi oldalunkon sem merik kinyitni a szemüket. Vannak Földhöz-kötöttek. Mint szellemeket ismeritek őket - a kopogós fajtából. Ők a Földön kóborolnak. Rettenetesen bele vannak bonyolódva az emberi formába. Néha találnak módot arra, hogy újra inkarnálódjanak. Máskor pedig folytatják kísértő kóborlásukat a Földön, telve haraggal maguk és mások iránt, ragaszkodva az emberi jellegzetességeikhez.

Vannak még mások is, akik nem emelték még jelentkezésre a kezüket, akik még nem állnak készen ezen tapasztalásra. Tisztában vannak avval, hogy előbb vagy utóbb, le fognak jönni azon az ösvényen, amelyen ti lépkedtetek végig. Emberi formát fognak ölteni magukra. Tudják, hogy a saját lelkük evolúciós fejlődése ezt diktálja a számukra. De most még a háttérben várakoznak, mély elismeréssel, drága barátaim... amit irántatok éreznek. Ti jártátok végig az ember ösvényét, és most ti vagytok azok, akik az Istenemberek útját róják. Beléptek az Új Energiába, segítve annak a megteremtését, melyet majd nagyon sokan fognak utánatok jőve szintén megtapasztalni.

Szóval, azt kérdezitek tőlünk, milyen az életünk a fátyol innenső oldalán. Időről időre mesélni fogunk erről. Meg fogjuk osztani véletek erről a tapasztalatainkat. Amikor visszatértek ide hozzánk, mi fogunk üdvözölni benneteket. Valóban, ünnepséget fogunk csapni a tiszteletetekre. valóban át fogjuk nézni életeseményeiteket, ennek az életnek a történéseit és a többiét is. Ünnepelni fogunk.

Ó, és meglátjuk... meg fogjuk látni. Olyan ez, mint az a dal, ami a közvetítés előtt szólt itt ma. Az a dal egy kutyáról szólt, aki imádott bolyongani, akár egy utazó csillag. Talált magának egy kényelmes otthont, és ott is maradt egy ideig. De amint folytatta volna tovább a vándorlását, nem tudva azt, hogy a szelek vajon merre is fogják őt vetni, nem aggódva az esők miatt, nem aggódva a pillanaton. Az a dal erről szólt.

És, ez rátok emlékeztet, Shaumbra. Visszajöttök ide. Itt nagyon könnyűek a dolgok. Itt minden kényelmes és meleg, mivel mi itt mindent megteremtünk. De, tudjuk jól... tudjuk. Látjuk, amint beletekintünk a szemeitekbe. Látjuk, hogy ismét a vándor dalát írjátok éppen Shaumbra.

Ó, mennyire szeretlek mindnyájatokat!

(szünet)

Drága barátaim, itt az idő a számotokra, hogy megszólaljatok. Itt az idő, hogy a Shoud megkezdődjön. Én, a Bíbor Páholy Tóbiása, és a To-bi-wah Rendje, most visszavonulok. Kauldre most az energiáit direkten a tiétekbe helyezi. Akkor a saját hangjaitok hangját fogjátok hallani.

Szóval most, amíg mi beállítjuk az energiákat, azt az időt fordítsátok arra, hogy lélegeztek. Fordítsátok ezt az időt addig arra, hogy üdvözlitek azokat a nem régiben elindult embereket, akik itt vannak most vélünk. Ők szintén nagyon szeretnék hallani azt, amit mondani fogtok!

(hosszú szünet, mielőtt elkezdődne a Shoud)

Shoud: Én vagyok a Shaumbra. Én vagyok a család. Én vagyok nagyon sok hang hangja. Én vagyok a ti esszenciátok. Én vagyok a ti lelketek. Én vagyok az isteniségetek. Ebben a térben itt képes vagyok a megszólalásra. Ebben a térben nem szeparálódik el egymástól az emberi az istenitől. Ez egy, s ezért, megengedhetitek az esszenciátoknak, hogy beszéljen. Megengedhetitek az esszenciátoknak, hogy érezzen, hogy tapasztalhasson, valamint, hogy egyszerűen csak legyen. Én vagyok a Shaumbra, egyetlen vibráció és nagyon sok vibráció.

Én vagyok az esszenciátok, és most megosztom véletek ezt az üzenetet, hogy NINCSEN halál. CSAK az élet van. Az emberi rész bennünk érintve lehet a halál által, az emberi részt érintheti az, hogy belép a semmibe, érintheti az, hogy vége lesz egyszer.

Én, az esszenciátok, emlékeztetlek benneteket arra, hogy nincsen halál. Én újra és újra folytatom tovább, folytatom véletek az utazást. Nincsen záróra. Nincsen bevégeztetés. Csak az élet van és annak a folyamatos élése.

Én, az esszenciátok, keltelek életre benneteket, nem számít, hogy mit tesztek, én éltetlek benneteket, s az élet minden egyes pillanatában én teljesítek be mindent.

Én, az esszenciátok kérlek benneteket arra, hogy dédelgessetek. Ott vagyok bennetek és én veszlek körül benneteket mindenütt. Én vagyok a kezdetetek, de nincs végünk. Én, az esszenciátok kérlek benneteket arra, hogy úgy dédelgessetek, mint az újszülött gyermeket. Én, az esszenciátok kérlek benneteket, hogy érezzetek engem. Én jelen vagyok most és mindörökké.

Én, az esszenciátok el voltam különülve tőletek, vagy legalábbis ez úgy tűnt. De most, újraegyesülünk. Csak a jelen pillanatában egyesülhetünk. Én, az esszenciátok, nem egyesülhetek véletek a múltban. Én, az esszenciátok, nem egyesülhetek véletek valamelyik lehetséges jövőben. Én csak a most pillanatát oszthatom meg véletek.

Én, a ti esszenciátok, a lelketek, a szellemetek, kérlek benneteket, hogy essetek vélem szerelembe ismét, megérteni azt, hogy egyek és ugyanazok vagyunk. Essetek szerelembe magatokkal. Ne szégyelljétek, ne legyen bűntudatotok emiatt, hogy szeretitek azt, akik vagytok, aki én vagyok. Amikor szerelmes vagy belém, akkor épp azt tanulod, hogyan lehetsz mindenbe szerelmes. A minden dolgok iránt érzett szerelmedet rajtam keresztül fogod megtalálni. A szerelem nem kint gyullad fel először. A szerelem először benn lobban lángra.

Én, a ti esszenciátok, a lelketek, a fényetek, eljövök hozzátok. Nagyon sokáig kutattatok utánam. Nagyon sokáig kerestétek az elveszett részeteket. De én jövök el hozzátok. A valóságotokba, a tudatosságotokba, mint érzés, mint egy szellő, egy hullám, egy lélegzet lépek be. Eljövök hozzátok, midőn készen álltok rá. Eljövök hozzátok, midőn megszabadítjátok magatokat minden bűntudattól. Eljövök hozzátok, midőn elfeleditek önmagatokat. Eljövök hozzátok, amint üdvözlitek az isteniségeteket.

Én, az esszenciátok, eljövök hozzátok, midőn készen álltok azon hatalomra és dicsőségre, mely bennem rejlik. ÉN VAGYOK ti, akik sohasem vesztetek el, akik mindig itt voltatok, folyamatosan vártátok a pillanatot, amikor leülhettek a Mostban és vélem lehettetek.

Nékem, az esszenciátoknak szükségem van a dédelgetétesetekre. Szükségem van az óvásotokra és a szeretetekre. Szükségem van a megértésetekre.

Én egyszerűen csak érzek, érzek. Szükségem van arra, hogy érezzelek benneteket. Szükségem van ara, hogy érezzem azt, hogy ott vagytok, a rendelkezésemre álltok. Én vagyok az esszenciátok, ott vagyok a lélegzetben, amit lélegeztek. Abban a pillanatban létezem, amiben most ültök.

Én, az esszenciátok, nem vagyok elszeparálódva tőletek. Nem várok arra, hogy bizonyos megértésekre jussatok, vagy, hogy valamiféle magasabb tanulmányokat folytassatok. Én itt vagyok most, készen állva a számotokra.

Én, az esszenciátok, nem egyetlen létidő identitása vagyok. Én Mindannak, Amik Csak Vagytok vagyok az identitása, az az identitás, mely még akkor adatott néktek ajándék gyanánt, midőn elhagytátok az Otthont, annak idején.

Én, az esszenciátok hozom el néktek a beteljesedést. Én hozom el a számotokra a megértést. Én hozom el a számotokra a bölcsességet. Én hozom el számotokra azt a szeretetet, melyet még sohasem ismertetek. Én hozom el a számotokra a hatalmat és az egyensúlyt. Én hozom el az érzést. De, mindenek felett, én hozom el számotokra az életet, az örök életet, beteljesedett életet.

Én, az esszenciátok