Az előző rész tartalmából: Mia, Lilly, Sindey és a digimonjaik végre eljutnak a digivilág kapujához.

A digivilág kapuja kis színes négyzetekből állt, de mégis csillogtak, és olyan „gépiesek” voltak.

-Aha. És most hogyan tovább?- kérdezte Lilly.
-Így.- mondta Wolfoxmon, és hozzáért a kapuhoz. Abban a pillanatban a mancsa elmosódott.
-Ne csináld!- mondta Mia.- Még a végén teljesen elmosódsz.
-Gyertek!- mondta Greygatomon.- Elvégre oda kell bemennünk.
-De… Hogyan?- kérdezte Sindey.
-Háromra belemászunk. HÁROM!- kiáltotta Bluetigermon.

Ekkor a való világból eltűnt a kis csapat…

-AÚ!- mondta Lilly, miután földet ért.
-Ez teljesen olyan, mint a valódi világ.- mondta Mia.- Csak éppen a Szahara része.

Ugyanis amerre csak láttak mindenütt nagy semmi fogadta őket.

-Ez a része még gyönyörű volt, amikor eljöttünk.- mondta Wolfoxmon.
-És akkor hova mentek a Gekkomonok?- kérdezte Greygatomon.
-Sehova.- mondta egy hang a hátuk mögül.- Mi még ittön vagyunk.
-Ni, az öreg Gekkomon!- nevetett Bluetigermon.
-A fő Gekkomon, ha szabad kérnem.- mondta a Gekkomon.- Amazok mög kik?
-Nem gondolod, hogy egy kicsit paraszt akcentussal beszél?- kérdezte Mia Sindeytől.
-Öhm… Mi a való világból jöttünk.- mondta Lilly.
-Unnan föntrűl?- kérdezte az öreg.

A lányok felnéztek, és egy gömböt láttak.

-Az a valódi világ?- csodálkozott Sindey.
-Mér’ mi lönne?- kérdezte Gekkomon.
-Hát…-kezdte Mia, mire hirtelen sötét lett.
-Mi ez?- kérdezte Sindey.
-JÖNNEK AZ UFO-K!!!- ordibálta Lilly.
-Nöm. Csak íccaka van. No, jó éjt.- mondta a Gekkomon, és elment.
-Dilis. Egyértelműen dilis.- csóválta a fejét Mia.
-Nekünk is jó lesz letelepedni. Itt az orrunkig se látunk.- mondta Wolfoxmon.

Előszedték a hálózsákokat és aludni tértek. Később Greygatomon hirtelen felpattant.

-Mi van már?- kérdezte Mia.- Greygatomon, feküdj vissza!
-Jönnek.
-De kik?
-Azt nem tudom. Nem tudom hallásról megállapítani. Repülnek.
-Biztos madarak.
-A digivilágban…
-Ja, persze, ott vagyunk. De akkor mi?