Nagyon jól tudtad mire számíthatsz tőlem. Nagy szerelem volt, mindent elsöprő. Legalábbis én ezt hittem. Mert az egyetlen dolog amit elsöpört, az te vagy. Talán ennél messzebb nem is kerülhetsz. Próbálom elhinni, hogy nem hazugság volt minden, hogy te is tiszta szívedből szerettél engem. Hogy én is olyan nyomot hagytam benned, mint te bennem. Fáj. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fáj, és könnyű elengedni, de ezt te is tudod. Amióta csak ismerlek, mindig is fontos személy voltál az életemben, és lehetett akárki mellettem, melletted lettem igazán boldog, melletted teljesültem ki. Túl gyenge voltál küzdeni értünk, ezért haragszom, hogy hagyod elúszni ezt a szerelmet. Nem vagy elég erős, nem akarsz megbecsülni. Ez fáj. Tudom nagyon jól, hogy lesz még a jövőben közünk egymáshoz, hiszen mindig is mi voltunk a másiknak a menedék. A barát, a szerelmes pár, a váll amin kisírhatjuk magunk, a szempár ami ránk nevet ha valami hülyeséget csinálunk. Vajon most suttogod a nevem? Éjszakánként ha az ágyba bújsz, érzed még az illatom?

Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, a szívemből. Nem megy. Minél erősebben próbálom, annál kevésbé sikerül. Úgy érzem, nem szabad elengednem téged, hogy mi igenis egymásnak lettünk teremtve. Azt mondtad, nem fogsz szakítani velem, mégis megtetted játszi egyszerűséggel.

Tudom, hogy nagyon sok mindent rosszul csináltunk, csak azt nem, hogy szerettük egymást. Túlságosan magamnak akartalak, nem vettem észre, hogy neked szükséged van mások társaságára. Túl önfejű voltam, túlságosan birtokló. De csak mert halálosan szeretlek. Igen, még most is. Még ha néha nem is ég olyan nagy lánggal a tűz, most már tudom mit jelentettél nekem. Nem akarom, hogy túl késő legyen.

Nem akarom, hogy mást ölelj úgy, mint engem, nem akarom, hogy más aludjon ott melletted, ami 2 évig az én helyem volt. Nem akarom elhinni, hogy mást szeretsz majd.

Szerinted véletlen volt az, hogy 5 éve ismerjük egymást, és mikor egyedül érezted magad, rám vágytál, engem akartál? Nekem olyan, mintha csak tegnap csókoltál volna meg miközben hazakisértél a rumozás után. Itt van minden pillanat az emlékeimben. Emlékszem minden egyes mozdulatodra, arra, ahogy hozzám értél, ahogy csókoltál, ahogy megsimogattad az arcom. Te voltál nekem mindig a menedék ha valami baj volt, és most a legnagyobb bajban nem állunk egymás mellett.