Hayley: Nem volt könnyű az az időszak,
amit - remélhetőleg - magunk mögött hagytunk. Öt totál különböző emberből áll a Paramore, egy csomó dolgot, sőt szinte mindent másképp éátunk, másként fogunk fel. Ezt az öt különbőző embert kellet úgy összefogni, hogy egy cél érdekében hajtsanak, és ez cseppet sem volt egyszerű feladat. Volt, hogy magányosnak éreztem magam, mert egyedül én vagyok csaj a négy fiú mellett, és előfordult, hogy végtelen dühöt éreztem az egész világgal szemben. Ezek a hangulatváltozások persze sokat segítettek a dalszerzésnél, mert a plusz érzelmi töltetet bele tudtam adni a számokba, ettől  lettek erőtől duzzadóak.
Bravo: Az nem volt járható út, hogy a zenekar tagjaival beszéld meg a problémáidat?
Hayley: Nem vagyok az a típus,aki mások vállára pakolja a saját terheit. Nem akartam őket izélgetni azzal, hogy épp nyűgös vagyok, mert tudtam, hogy nekik is megvan a maguk baja, és épp elég azzal megbírkózniuk. Ettől még olyan a kapcsolatom velük, mintha a tesóim lennének. Nagyon szeretjük egymást, jó barátok vagyunk, nem csak zenésztársak.
Bravo: Azt mondod, jó terápia számodra a zene. Melyik dal az új albumról, ami leginkább erőt adott neked?
Hayley: Nezéz választanom, mert az összes közál áll a szívemhez, de talán a Playing God.
Bravo: Miért? Miről szól?
Hayley: Arról,hogy vannak emberek, akik elhiszik maguknak, hogy mindennél többet érnek, és ők mondhatják meg a frankót. Számtalan ilyen őrülttel hozott össze minket - és személy szerint engem is - a sors. Ahelyett, hogy nekünk osztanák az észt, inkább magukba nézhetnének. Tudom, hogy ezt a legritkább esetben teszik meg, pedig ideje lenne.
Bravo: Nem szereted a kritikát, ugye?
Hayley: Itt nem a megalapozott kritikáról van szó, mert arra nagyon nagy szükségem van, és még ha egy pillanatra fel is húzom magam rajta, akkor is tudom, hogy a javamra válik.
Bravo: Melyik dal született meg a leggyorsabban?
Hayley: Az első single, az Ignorance. Pedig úgy tűnt, nagyon mélyen vagyunk a szakadékban. Jodh, aki a
fő-fő dalszerzőnk, teljesen ki volt bukva, mert attól rettegett, hogy nem tud írni még egy olyan húzó nótát, mint amilyen a Misery Business volt. Elénk állt, bocsánatot kért tőlünk, amiért ennyire lúzer, majd elkezdett játszani egy riffet. A szívünkhöz kaptunk, és rögtön mondtuk neki, hogy menjen a fenébe, mert ez egy baromi jó futam! Annyira inspirált minket, hogy azonnal hozátettük a magunk részét, és a szöveg is hihetetlenül gyorsan összejött. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy túlparáztunk mindent, és fog ez menni, talán még jobban is, mint az első albumnál.
Bravo: Elégedett vagy?
Hayley: 100%-ih sohasem leszek elégedett,  de ez így van rendjén. Mindig van valami apróság, amit máshogy csinálnék, de megtanultam elengedni a dalokat. ,ost a közönségen a sor: döntsék el ők, hogy elég jók-e az új Paramore-számok!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés