1. A választásokon a választók 36,29 százaléka vett részt. A választás jelezte, hogy az emberek elégedetlenek a mai helyzetükkel. Az elmúlt hónapokban százezer ember veszítette el a munkáját, és a következő hónapokban újabb kétszázezret fenyeget az elbocsájtás veszélye. Az emberek felélték tartalékaikat, az új áremeléseket, a jövedelmük kiesését nem tudják mivel pótolni. A romló helyzet elbizonytalanította az embereket, félnek a holnaptól, nem látnak kiutat. Elégedetlenek Magyarország helyével az Európai Unióban, az „európai házban” nekünk juttatott „cselédszobával”. A többségük számára az EU-tagság semmit sem hozott, vagy éppenséggel csak rosszat. A dolgozó emberek csalódtak a parlamenti pártokban, különösen az elmúlt hét évben kormányzó MSZP-ben. Nem bíznak bennük. Megcsömörlöttek a politizálásnak nevezett cirkusztól, attól, hogy a parlamentben nem az emberek valós problémáival foglalkoznak. Mindennek következménye az, hogy kevesen mentek el szavazni.

2. A választáson a Fidesz győzött. A Fidesz győzelme kiszámítható és várható volt. Az emberek oly’ mértékben elégedetlenek a szocialista-liberális kormányzással, hogy tömegével szavaztak a Fideszre.

3. Az MSZP súlyos vereséget szenvedett, ami szintén várható volt. Az MSZP és a szocialista-liberális kormány kiárusították az országot. Milliókat döntöttek nyomorba. Bűnbe taszították az országot, a korrupciót, a gátlástalanságot, a leplezetlen erőszakosságot a magyar politika jellemzőjévé tették. Magukat baloldali pártnak hirdetve, lejáratták a baloldali eszméket.

4. A Jobbik 14,77%-ot kapott a választásokon, ezzel harmadik erőként került az Európai Parlamentbe. A Jobbik előretörésének több oka van. A mai nehéz helyzetben, amikor milliók kerülnek létbizonytalanságba, sőt nyomorba, sokan vevők a Jobbik antikapitalista, zsidó- és cigányellenes jelszavaira. A Jobbik antikapitalizmusa azonban hamis, csak propaganda célokat szolgál. Ők nem a kapitalizmus ellen harcolnak, csak egy más fajta kapitalizmust képzelnek el. Másrészt, a szélsőjobboldal előretörése az MSZP és az SZDSZ súlyos történelmi felelőssége. Az MSZP és az SZDSZ a Jobbikot arra használták, hogy megfélemlítsék a kormányban csalódott baloldali szavazatokat. Ennek jegyében – amíg a Munkáspártot az elmúlt években teljesen elhallgatták a médiában – a Jobbikról folyamatosan beszéltek, sőt teret engedtek nekik.

5. A Munkáspárt 27 829 szavazatot, azaz 0,96 százalékot kapott. Százalékosan ez duplája a 2006. évi parlamenti választáson elért 0,41%-nak, de abszolút értelemben is több mint az akkor elért 22 ezer szavazat. A párt hosszú idők óta először több szavazatot kapott, mint amennyi kopogtató cédulát összegyűjtött. A Munkáspárt minden jel szerint leküzdötte a 2005-2006-os súlyos válságot, és elindult a felemelkedés útján. A Munkáspárt annak tudatában indult a választásokon, hogy a játékszabályok nem nekünk kedveznek, a tőkés erők elszigetelnek bennünket a médiától, s ráadásul pénzünk sincs. Ugyanakkor tudtuk, hogy az EP-választás lehetőséget ad politikánk hirdetésére, jelöltjeink, új kádereink megismertetésére és felépítésére. Ezeket a lehetőséget jelentős mértében kihasználtuk. Jelentős siker, hogy a Munkáspárt összegyűjtötte az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket, és azon nyolc párt között volt, amely indulhatott az EP-választásokon. Ez fontos eredmény, és erőt kell, hogy adjon a jövőre nézve is. A kopogtatócédula-gyűjtés, a kampány, az emberekkel való számtalan találkozó jelezte, hogy a Munkáspárt megítélése jobb, mint korábban. Az emberek ismerik a Munkáspártot, értékelik, hogy tisztességesek és következetesek vagyunk. Az emberek elindultak felénk, de még bizonytalanok. Sokan félnek attól, hogy gyengék vagyunk, sokan felülnek a tőkés propagandának, amely azt sugallja, hogy a kicsikre nem érdemes szavazni. Hatottak az MSZP olyan hazug jelszavai, minthogy a „jobboldal összefog a szélsőjobboldallal”. Ugyanakkor tény, hogy a kopogtatók gyűjtése lassan ment, s az utolsó hétig fennállt a veszélye annak, hogy nem tudjuk összegyűjteni. Az általános tapasztalat az, hogy a munka ott ment jól, ahol az elmúlt években is dolgoztak, és most is vállalták, hogy inkább szabadságot vesznek ki, de cédulák időben legyenek ment. Sok szervezetünk nem vette komolyan gyűjtést. Csak szórványosan gyűjtöttek. Sok – egyébként munkaképes – párttagunk nem vett részt a gyűjtésben. Tény az is, hogy a választókerületenkénti ezer-ezer cédulát nem tudtuk összegyűjteni. A KB-képviselők sok területen csak papíron léteznek, semmilyen munkát sem végeznek. A negatív tapasztalat pozitív része az, hogy tudjuk, kikre és mely szervezetekre építhetünk a következő időszakban. Az EP-választási kampány számos eredményt hozott, és sokféle pozitív tapasztalattal járt. A Munkáspárt értékelését az elmúlt 20 évről és programját jól fogadták az emberek. Olyan körökben is elolvasták, ahol ezt korábban nem tették. Az embereknek tetszett, hogy a program a munkásokhoz szól, baloldali és egyben nemzeti. Tetszett, hogy a követelések radikálisak. A Munkáspárt viszonylag széles nyilvánossághoz jutott, sokan megismerték programunkat. Megtanultunk új módszereket, többet vagyunk az utcán, a piacokon, rendszeresen járunk a gyárakhoz.

A kampány számos hiányosságra is rámutatott és sok negatív tapasztalattal is járt. Programanyagainkat csak kis példányszámban tudtuk kinyomtatni, s ráadásul ezt a keveset sem hasznosították mindenütt. Sok helyütt nem kézbe adták az anyagainkat, hanem levelesládákba szórták, ami nem jó és nem hatékony. A legtöbb helyen az EP-választást letudták a kopogtató cédulák gyűjtésével, a kampány során csak kevés helyen jártak házról-házra, kevés helyen folyt hatékony agitáció. Sok jó és új módszert találtunk ki, de még kevesen alkalmazzuk őket, nehezen terjed a jó példa. A választások megmutatták, hogy javítani kell az irányító munkát a központban. Nem elég a megyei elnöki értekezletek megtartása, nem elég, hogy a pártelnök járja az országot. A központnak hatékonyabban, több emberrel kell segítenie a megyei és budapesti pártvezetőségek munkáját. Világossá vált az is, hogy a megyei elnökségek sok területen nem urai a helyzetnek, nem fogják át tagságukat, nem tudják leküzdeni a helyi önállósodást és ernyedtséget, és a helyi szervezeteket rendezvényekre, pénzgyűjtésre, választási munkára mozgósítani.

6. Az EP-választások megmutatták, hogy a kommunista és munkáspártok Európa legtöbb országában a rendkivül nehéz körülmények ellenére aktívan jelen vannak A görög kommunisták megtartották eddigi három mandátumukat, a csehek képviselőinek száma hatról négyre csökkent. A portugál barátaink viszont kettőről ötre növelték képviselőik számát. Spanyolországban kettőről egyre csökkent a kommunista képviselők száma. Szlovákiában 2,1 százalékot kaptak és nem jutottak be.

7. A Munkáspárt Elnöksége kéri a párt tagjai, szervezeteit: folytassuk a munkát, dolgozzunk tovább, támaszkodva az első kicsi, de kézzel fogható eredményekre támaszkodva. A harc nem tegnap kezdődött, és nem ma ér véget. Tovább kell küzdenünk a dolgozó emberek érdekeiért, a tőke ellen.

Budapest, 2009. június 8.

Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége