Magyar történészek kiderítették, hogy ezek az ún. kalandozó hadjáratok egyetlen kolostor ellen irányultak javarészt. Abban a kolostorban voltak Attila nagy hun király, a szétesett hun birodalom vezérének kincsei. Többek között a mai Szent koronánk is. Akkor az sem igaz amit eddig mondtak? Hogy mészároltunk, vagy hogy gyerekeket ettünk? A magyar hadvezért ekkor Bulcsunak hívták. Az ő vezetésével járta be egész Európát (!) a magyar sereg. Hannibál útja rövidebb volt, mint a miénk. Amerikában, kötelező tananyag a katonák számára a magyarok Európai kalandozása. És miért volt a magyar sereg jobb akkoriba bármelyiknél? A választ a harcnemükben, és a lótenyésztésben kell keresni. Ha a magyart leverték a lováról, a ló nem elmenekült, hanem tovább harcolt. Rúgott, harapott. A másik félelmetes fegyver, a reflexíj. Ha meg is kaparintott egyet egyet az ellenség, nem tudott mit kezdeni vele. Több tíz évig készítettek egyet. Nem volt mindegy hogy mikor vágják ki a fát, és az sem hogy meddig szárad. Az Európaiak csak a fejüket kapkodták. És könyörgő litániákat tartottak a templomokban, melynek könyörgése ez volt: A magyarok nyilaitól ments meg uram minket.