Országos Aktíva Értekezlet

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2009. április 4.)

Kedves Elvtársak!

Csatába indulunk. Most ezt a csatát Európai Parlamenti választásnak hívják. Csatába indulunk azért, hogy minél jobban megismertessük a Munkáspártot, programunkat és jelöltjeinket, minél jobban begyakoroljuk a választási munkát, a kopogtató cédula-gyűjtést, a kampány szervezését. Csatába indulunk azért, hogy minél jobban szerepeljünk, minél több kopogtató cédulát gyűjtsünk össze, minél több helyre jussunk el, minél több szavazatot szerezzünk.

Ma figyel bennünket a közvélemény, figyelnek bennünket a politikai erők. Mire vagyunk képesek? Halott párt-e a Munkáspárt vagy élő politikai erő? Használjuk ki a lehetőséget, és mutassuk, hogy mire vagyunk képesek! Mutassuk meg az embereknek, mutassuk meg a pártoknak, mutassuk meg a politikai erőknek!

Ma az emberek szívesen fogadnak bennünket. Bárhova megyünk, a kiskunhalasi malomba, a piliscsabai postára, a fegyverneki üzembe, a kisbéri piacra, bárhova, szívesen fogadnak bennünket. Az emberek keveset látnak bennünket a televízióban, de többségükben mégis tudják, hogy kik vagyunk.

Kik vagyunk mi elvtársak? Egy párt, amely húsz éve a munkás, a dolgozó ember mellett áll. Egy párt, amely nem változtatta meg a politikáját, nem forgatott köpönyeget. Egy párt, amely becsületes, tisztességes, nincsenek ügyei. Ezt ma az emberek tudják és értik.

Értik, mert megváltozott a világ. Az emberek felélték tartalékaikat. A mostani válság, a kormány megszorító intézkedései olyan helyzetben érik az embereket, amikor többségüknek már nincs mit eladni, nincs mit értékesíteni, nincsenek további tartalékok. Megváltozott a világ abban is, hogy az emberek már kipróbálták a nagy politikai pártokat, és csalódtak bennük.

Ebben a helyzetben jobban odafigyelnek a szavunkra. Ezt mutatta a �Megérte? Ezt akartad?� című anyagunk fogadtatása. Aki kézbe vette, nem tudta letenni. Ugyanis minden szava igaz, az emberek pontosan ezt élik meg.

Világosan kell azonban azt is látnunk, hogy az emberek még nem hozták meg történelmi döntésüket. Azt mondják nekünk: figyelünk rátok, de még nem döntöttük el, hogy rátok szavazunk-e. Még bizonytalankodunk, még kételkedünk, hogy elég erősek vagytok-e.

Kikre számítunk? A baloldali gondolkodású emberekre. Az elmúlt 20 évben többségük az MSZP-re szavazott. Az MSZP-re szavazott, mert baloldalinak hitte, mert újra és újra felült a szocialista propagandának, mert félt a jobboldaltól.

A baloldali választó ma látja, hogy mi lett az MSZP-ből. Egy párt, amely könyörtelenül kiszolgálja a külföldi és a hazai nagytőkét. Egy párt, amely elvesztette minden erkölcsi tartását. Egy párt, amelynek vezetői minden áron hatalmon akarnak maradni. Igen, nem az MSZP van hatalmon általában, nem a falusi kis szocialista ül a felügyelő bizottságokban, nem ő veszi fel a milliós pénzeket, hanem néhány száz hivatásos politikai prostituált, akiket most minisztereknek és képviselőknek hívnak. Ezt kell az MSZP-s és általában a baloldali választónak megmondani.

S, még valamit, ami nagyon fontos! A baloldali választóval meg kell értetnünk, hogy semmi sem változik, ha a �vagy az MSZP vagy a Fidesz� kategóriában gondolkodik. Ne azt magyarázgassuk, hogy a Fidesz se csinálna mást. Azt magyarázzuk, hogy a politikába új erők, új emberek kellenek, és ezek mi vagyunk.

A baloldali választó valós és megalapozatlan félelmével szemben világosan ki kell mondanunk: Magyarország létezhet az MSZP-kormány nélkül is, sőt Magyarország csak az MSZP-kormány nélkül létezhet.

Elvtársak!

A választás az osztályharc része. Ezt gyakran elfelejtjük, és ezért történhet meg, hogy rácsodálkozunk dolgokra, s ami rosszabb, nem készülünk rájuk. A jelenlegi helyzetben mindenre fel kell készülnünk. Azért kell felkészülnünk, mert a pártok saját osztályérdekeik miatt mindenre képesek.

A legutóbbi ferencvárosi időközi választásokon is láttuk, hogy a pártok ténylegesen mindenre képesek. Hamisítják a kopogtató cédulákat, kiadják a választási bizottsági információkat, nyomást gyakorolnak a választókra, kihasználják a tőkés jogi rendszer lehetőségeit, hatalmi játékaikba belesodorják a rendőrséget, a bíróságokat, mindent. Most sem lesz ez másként. Erre fel kell készülnünk lelkileg, politikailag, emberileg.

Nem mindegy, hogy kit küldünk a választási bizottságokba. A Munkáspárt képviselőjének nem az a feladata, hogy néma szemlélő legyen, hanem az, hogy harcosan védje a Munkáspárt érdekeit. Az embereinket, a Munkáspárt harcosait fel kell készíteni. Mondjuk meg nekik, hogy ez nem sétagalopp, nem kedves, békebeli demokratikus választás, hanem élet-halálharc. Ehhez vagy alkalmazkodunk, és megtanuljuk, vagy alulmaradunk. Nem kell megretteni, ha azt látjuk, hogy a nagy pártok óriási fizetett csapatokkal szedik a kopogtató cédulákat! Nem kell megijednünk, amikor a fülünk hallatára szemérmetlenül hazudnak! Nem kell megrettenünk akkor sem, ha a rendőr belénk köt az utcán, mert sajnos ilyen is van.

Mit tudunk mi szembe állítani mindezzel? Mindenek előtt a tudatosságunkat, a hitünket. Ne legyünk kishitűek! Képesek vagyunk sok mindenre!

Másodszor, a szervezett, fegyelmezett munkát. Ne mondja senki, egyetlen kerület, egyetlen megye sem, hogy halálra dolgozzuk magunkat, amikor a valóságban szép csendes dolgozgatás folyik. Áldozatot kérünk a párt tagjaitól. Nem nagyot, de áldozatot. Egy hétre mindenki tegye magát szabaddá! Ha aktívak vagyunk, vegyünk ki egy hét szabadságot! Ha nyugdíjasok vagyunk, tegyünk félre minden mást! Most ne menjünk a telekre, ne vigyük iskolába az unokákat, hanem gyűjtsük a kopogtató cédulákat!

Elvtársak!

A mostani választás sajátos abból a szempontból is, hogy a tőkés rendszer nemzetközi és hazai válsága közepette megy végbe. Ez a kapitalizmusnak, mint rendszernek a válsága. Nem egyszerűen a bankrendszer válsága, ahogyan igyekeznek a tőkés körök beállítani. Nem azért vagyunk válságban, mert buták a politikusok, vagy, mert az amerikaiak túlságosan jól éltek. Azért vagyunk válságban, mert a kapitalizmus, mint rendszer lehetővé tette, hogy buták legyenek a politikusok és az amerikaiak hitelekből túl jól éljenek.

A válság jele, hogy ma a világot finánctőke, a spekulatív tőke uralja. A pénz mögött nincs termelés. A finánctőke, mint egy rákos betegség tovább terjed, és mindent maga alá gyűr. A válság kezelése nem a józanész követelményei szerint indul el, hanem a finánctőke receptje és érdekei alapján. Hova mennek a százmilliárdok? A bankokba, ahelyett, hogy a nemzeti iparba, a nemzeti kis-és középvállalkozásokba fektetnék.

A válság jele az is, hogy mély szociális válság alakul ki. Óriásivá válik a munkanélküliség, milliók adósodnak el a bankoknak.

A válság jele, hogy a nemzetek nem képesek küzdeni a globalizáció zászlaja alatt megjelenő multinacionális tőkével szemben.

A válság ismérve az is, hogy nincsenek egyéni menekülési utak, az emberek nem tudnak saját túlélési stratégiákat kidolgozni.

A nemzetközi tőke a válságot saját céljaira akarja felhasználni. Először is, újra kívánja rendezni a munka és a tőke közötti viszonyt. A kedvező nyugdíjrendszer, a fizetés-kiegészítések, az ártámogatások, ingyenes szociális és kulturális juttatások nem a jó isten ajándékai. Ezeket a munkásság vívta ki önmagának évtizedek alatt. A tőke most ezeket akarja elvenni. Az EU-ban is, Magyarországon is.

A tőke úgy akarja velünk lenyeletni vívmányaink elrablását, hogy manipulál bennünket, úgymond: fogadjátok el a megszorításokat, nincs más út! Nem fogadjuk el, mert van más út! Ez pedig a nagytőke, a külföldi tőke megadóztatásának az útja.

Másodszor, a tőke arra is felhasználja a válságot, hogy a gyengébb államokat végképpen gyarmatává tette. Az Európai Uniónak már vannak hivatalos gyarmatai. Ilyen Koszovó vagy Bosznia-Hercegovina. Magyarországnak jó esélye van arra, hogy minden szempontból EU-gyarmat legyen.

Hogy jön ez az EP-választásokhoz? Úgy, hogy nem erről volt szó, amikor beléptettek bennünket az EU-ba. Akkor viszont világosan ki kell mondanunk, ami programunkban benne van: mi az EU-csatlakozás újratárgyalását és új EU-szerződést akarunk.

És még valami következik ebből. A világ megváltozott. Ma már nem létezik a kétpólusú világ, amelyben voltak szocialista és tőkés országok, és amely � valljuk be egész nyugodtan - nagyobb manőverezési lehetőséget biztosított. Ma a világ válságban van. A válság megoldása pedig a nemzeti erők fejlesztésében van. Einstein az 1940-es években a következő tanácsot hagyta ránk: �A jövő birodalmai a tudás birodalmai lesznek. és sikerre csak azok a népek számíthatnak, amelyek megértik, hogy miként kell ösztönözni a tudást, és egyben megvédeni, s amelyek képesek a fiatalokat erre ösztönözni, biztosítva, hogy a fiatalok a hazájukban maradjanak.�

Harmadszor, a tőke most arra törekszik, hogy globalizálja a tőkés világ válságát, és a közös útkeresés címén belevonjon új országot, mindenekelőtt Kínát és Oroszországot. A G-20 mostani tanácskozása világosan jelzi, hogy megtörténtek az első lépések a világ újrafelosztására, egy új világrend kialakítására. Ez az új világrend azonban már nem a tőkés és szocialista országok egyensúlyára épül, mint egykor, hanem a régi és a tőkés útra lépett új nagy országok új viszonyára.

Kedves Elvtársak!

A mostani EP-választás olyan körülmények között zajlik, amikor Magyarország mély válságban van. Nem azért van válságban, mert rosszak a magyar politikusok. Ez csak része az egésznek.

Válság van, mert a magyar ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet, bankrendszert eladták a külföldnek. Nincs magyar gazdaság, s főleg nincs magyar termelés.

Válság van, mert a társadalom szétszakadt a szegények óriási, 9 milliós táborára és a gazdagok, a nyertesek egy milliós csapatára.

Válság van azért is, mert nincs törvényes rend, az állam alapvető intézményei nem működnek.

Az MSZP és az SZDSZ mostani kormányalakító bohóckodását sértőnek, felháborítónak, gusztustalannak tartjuk. Ez is azt bizonyítja, amit már régóta mondunk: a mostani politikai elit lejáratódott, nincs erkölcsi hitelük. Új emberekre, új parlamentre van szükség. Új azonban csak akkor lesz, ha mi is ott vagyunk.

Bajnai Gordon eddig megismert elképzeléseit a válság rendezésére nem fogadjuk el. Ez a nagy burzsoázia, a külföldi nagytőke, a Reformszövetség, az SZDSZ legszélsőségesebb tőkés köreinek a programja.  Célja az, hogy a szegény rétegeket újra megsarcolja és elvegye azt, ami még van.

Bajnai jelölése bizonyítja, hogy az MSZP-SZDSZ nem képes olyan megoldást az asztalra tenni, amely a nemzeti gazdaság fejlesztésére, Magyarország megvédésére, a dolgozói rétegek terheinek enyhítésére irányul. Ilyen programja a Munkáspártnak van. Vigyük az EP-választásokon ezt a programot az emberek elé! Győzzük meg őket, annak biztos tudatában, hogy igazunk van, a programunk jó, a jelöltjeink felkészültek!

Harcra fel! Jó munkát elvtársak!