Ha már nem vagy ember - 3. rész: Ha mon Particumon
Eközben Violánál....
Megint nem bírnak nyugton maradni. A lány az oszálytársaira pillantott. Azok éppen tippeltek egy telefonszámot, majd fölhívták azt. Pár másodperc múlva vihogva tették le a. Megforgatta szemeit. Ezzel egyidőben a busz nagyot fékezett, s a sofőr unottan hátrakiabált:
-Megérkeztünk! Az említett nagyot sóhajtott, majd a legközelebbi ajtó felé sietett. Ő ért le elsőként a buszról. Tíz perc múlva már az egész banda a több hektoliteres medencékben pancsolt. Barátnőm lebukott a habok alá és úgy úszott, ameddig csak bírt. Mert a víz hirtelen örvényleni kezdett. Viola nagyon megijedt, de az igazi frász csak akkor érte, mikor magára nézett. Rajta is ugyanaz az átváltozás vette kezdetét, ami rajtam, pár különbséggel: az ő bundája lila lett, narancssárga foltokkal. Mi a fene folyik itt?!
*
Viola végre magához tért. Egy sziget partján feküdt. Fölállt, körülnézett, majd magát is megszemlélte. Ruhájából semmi se maradt és alacsonyabb lett. Csak a gyűrű maradt rajta, amit Timitől kapott, a barna "bőr" hajpántja, két lila csuklószorító, meg egy szintén bőr hatású, zöld szalag. A szalagot egyelőre csak a kezében tartotta, de a hajpántot fölvette, mivel a haja a szemébe lógott. A csuklószorítókat is "rögzítette", ezek szinte az egész alkarját eltakarták. Egész jól nézek ki így!
-Hm...azt hiszem jobban körül nézek. - hangja is más lett, de nem törődött vele, egyenesen a kissebfajta dzsungelbe ment. Talált egy narancsszínű, nagyon görbe faágat, azon kicsit faragott, s a fülébe tette. Talált még valami fehér festékfélét. Mivel nem akarta, hogy kárba vesszen, a combjaira pentagrammot, szemei köré kis csíkokat festett. Nem is sejtette hogy ezzel "hivatalos" Particumonná vált....
|