Egy életen át tartó szerep

Az összehúzódás akkor nyilallt Dracóba, amikor felkelt, és ahelyett, hogy a fürdőszobába indult volna a szokásos reggeli mosakodáshoz, a paplanján összegömbölyödve találta magát és a szájába harapott, hogy elfojtsa nyögéseit. Ahogy a hasizmai ellazultak, eltűnődött az elmúlt két hónapon.


Látta Potteren, hogy meglepődött, amikor másnap nyugodtan, összeszedetten sérüléseiből felépülve besétált bájitaltanra. A kapcsolatuk jószerével az elkerülésre korlátozódott. Nem volt több összecsapás, értelmetlen provokáció vagy elsuttogott fenyegetés. Egyikük sem vett tudomást a másik létezéséről, de Draco néha magán érezte Potter pillantását, és tudta, hogyha a szuperhős barátai valóban törődtek volna vele, látták volna az arcára kiülő bűntudatot. De a Sárvérűt és a Weasley-patkányt túlságosan lefoglalták a saját kis jelentéktelen összetűzéseik, vagyis amit nem akartak, azt nem is látták.


Egy árnyék borult rá, és ahogy felpillantott, a fölé hajoló Crakot és Monstrót pillantotta meg.


- Menjetek reggelizni – utasította őket. – Azt hiszem, csak megfáztam, erről van szó. A Gyengélkedőn leszek, ha bárki kérdezné.


Figyelte, ahogy elmennek, majd talpra, majd a talárjába erőltette magát. Az összehúzódások ritmikusak voltak, de ha megfelelően lélegzett, nem bénította meg teljesen. Szerencsére végzett egy kis kutatást, így várta is a fájdalmakat. Ha nem így lett volna, már rég pánikba esett volna. Nem volt ideje egy újabb Tervre.


Elindult a Gyengélkedő felé, és mielőtt belépett volna, megállt egy pillanatra, hogy felvegye arcára a kellő kifejezést. Aggodalmas, de bátor. Ezt a megközelítést választotta.


- Mr. Malfoy?


Ránézett a javasasszonyra, majd nagyot nyelt.


- Madam Pomfrey… - kezdte, majd hagyta, hogy a következő összehúzódás végigfusson a rajta. Előre hajolt, s átölelte a hasát.

- Még egy influenzás. Ha előbb kerülnétek ide, mintsem hogy elkapnátok, én… - de a mondatot nem fejezte be, és megrázta a fejét. Az arca megmerevedett, ahogy az aggodalom kiült rá – Mi az gyermekem?


Draco összeszorította karjait, és a földre szegezte a tekintetét.


- Progenitor vagyok Madam.


Madam Pomfrey felnyögött.


- Biztos benne, Mr. Malfoy?

- A felől, hogy Progenitor vagyok igen. De a másikban nem. Ezért jöttem önhöz.


A nő intett neki az egyik ágy felé.


- Mondania kellett volna valamit már… korábban.

- Nem gondolkodtam tisztán azon az éjjelen – mondta szégyentől és legyőzöttségtől nehéz hangon. A nő együttértően bólintott – Utána pedig nos, nem akartam tudomást venni a lehetőségről. A legrosszabb már megtörtént. Egészen biztos, hogy ennél rosszabb már nem lehet.


Az asszony megszorította a vállát, majd előhúzta a pálcáját. Végzett pár precíz kis pöccintést és suhintást, majd szomorkásan elmosolyodott, ahogy a hasa halványan fénylett.


- Sajnálom, Mr. Malfoy.


Draco megremegett, majd felsóhajtott.


- Ettől féltem.

- Szeretnék egy teljes vizsgálatot elvégezni, majd értesítjük az Igazgató Urat, a Házvezető tanárát. No meg a szüleit…

- Nem! Kérem Madam Pomfrey, ne a szüleimet. Nem tudhatják meg! Megölnek, vagy… még rosszabb.

- Csitt, gyermekem. Ezt később megvitathatjuk a tanárokkal. De először tudjuk le azt a vizsgálatot.


Egy órával később Draco az igazgatói irodában ült, míg Piton védelmezően mögé állt. Dumbledore hosszasan fürkészte, és Draco hálás volt, amiért egész fiatalon elsajátította az okklumenciát. Elrejteni a gondolatait Luciustól volt az első mágia első formája, amit magától tanult meg.


- Mélyen elszomorít az esete, Mr. Malfoy – mondta az igazgató – A tény, hogy ilyesmi megtörténhetett az én fennhatóságom alatt, megbocsáthatatlan. És ha ugyan minden elsötétül, a fény is mindig ott ragyog.


- Mint például a tény, hogy most biztosra kideríthetjük ki támadott meg – mondta Piton bosszúvágytól fűtött hangon – Egy egyszerű Pater teszt és a bűnös neve kiderül, akkor pedig számolnia kell a következményekkel.

- Muszáj? – kérdezte Draco, és igyekezett, hogy ne hangozzék nyávogásnak – Csak bonyolultabbá tenne mindent.

- Miért mondja ezt Mr. Malfoy? – kérdezte Dumbledore – Mégis hogy bonyolítana bármit is az, ha tudnánk ki…

- Jobb, ha a neve titok marad, e felől biztosíthatom – figyelmeztette Draco.

- Tudod ki volt – mondta Piton, és megállapítás volt, nem kérdés – Kiderítetted?

- Mindig is tudtam.


Piton dühödten Draco elé lépett.


- Miért hallgattál erről? Ez netán valamiféle… hogy is mondják a muglik? Q-Randi volt? Egy ismerős tette?! Egy másik mardekáros az?

- Nem, nem Q-Randi volt. És nem, nem egy mardekáros.

- Akkor miért védi őt? – kérdezte szelíden Dumbledore.

- Mert nem az ő hibája volt, Uram. Egy átok, vagy bájital hatása alatt állt.

- Honnan tudod?


Draco felpillantott a házvezető tanárára.


- Mert ő nem olyasvalaki, aki ilyet tenne. A természete ellen való.


Piton elsápadt.


- Egy griffendéles.


Draco bólintott.


- Büntetőmunkád volt aznap este Potterrel, nemde? – folytatta Piton – Nem a folyosón történt.

- Nem, Uram.

- Harry támadott meg? – kérdezett rá Dumbledore.

- Igen Uram.

- És mi a faszomért véded Harry Pottert? – köpte Piton dühödten, és Draco tudta, hogy a tanár roppant dühös, ha képes volt ilyen szót kimondani, főleg a felettese előtt.

- Nem Pottert védtem. Magamat védtem. Ha megvádoltam volna Pottert, hogy megerőszakolt, senki sem hitt volna nekem. Még úgy is, hogy Madam Pomfrey készített pár fotót, még úgy is az én hibám lett volna. Én lettem volna a hülye, aki elcseszte. Biztos titkon Potter után vágyakoztam, és egy vágykeltő bűbáj rosszul sült el. Vagy a Sötét Nagyúr kényszerített, hogy megtörje Pottert. Vagy hogy… én… én akartam. Könyörögtem Potternek, hogy legyen durva velem. Vagy hogy egy perverz vagyok, aki alul szeret lenni…

- Ez az átkozott házrendszer – motyogta Piton.

- Talán figyelnünk kellett volna a Teszlek Süveg intéseire – mondta Dumbledore szomorúan – Vagy ez által elkezdhetünk együttműködni. Értesítenünk kell Mr. Pottert és a szüleid, Draco.


Draco tudta, hogy a következő pillanatok kritikusak lesznek.


- Nem mondhatjuk el a szüleimnek Uram. Mit gondol, hogy reagál majd az apám, ha megtudja, hogy engedtem, hogy Potter ilyen brutálisan magáévá tegyen?

- Te nem engedtél meg ilyesmit – lehelte Piton.

- És mit gondol, Lucius számára mi a különbség a kettő között? – addig figyelte az arcukat, amíg biztosra nem vehette, egyetértenek vele – Nagykorú vagyok. Nem kell visszatérnem hozzájuk.

- De… - kezdte volna Dumbledore.

- De mi, Uram? Tudja jó, hogy ki és mi az apám – Draco keserűen felnevetett – El tud képzelni jobb módot arra, hogy ártson Potternek, mint hogy irányítsa vagy megölje a gyermekét? A Nagyúr magán kívül lenne az örömtől. – megrázta a fejét – Nem mehetek haza. Soha többé.

- Felfogja, hogy mit mond Mr. Malfoy?

- Nincs választásom Uram – azzal átölelte magát – Ennyim maradt. Nem kockáztatom. Nem tehetem – érezte, hogy egy könnycsepp végigfut az arcán. Kicsit megdöntötte a fejét, hogy biztosra vehesse, a könnycsepp megcsillan a fényben.

- Mi is itt vagyunk érted Draco, és Harry is, ebben nem kételkedek – mondta Dumbledore annyi bíztatást sűrítve cinkosan hunyorgó szemébe, amennyit csak lehetett.


Magához hívott egy baglyot, majd egy sietve megír levelet erősített a lábához mielőtt útjára bocsátotta.

Harry nem lepődött meg, amikor egy bagoly jelent meg a Griffendél klubhelyiség ablakában, majd egyenesen hozzá repült. Akkor sem lepődött meg, amikor elolvasta a benne lévő utasítást. Erre az üzenetre várt, mióta megtudta, hogy a bájitaltan óra elmarad. Ez, és hogy Malfoy nem jelent meg a reggelinél, egyszerre töltötte el aggodalommal és megkönnyebbüléssel. Belefáradt ennek a szörnyű titoknak a rejtegetésébe. Üldözte az álmaiban és nappal is. Nem volt második eset, de az első elég is volt. Készen állt a büntetésre.


Megdöbbentő volt, hogy Malfoy nem szólt semmit két hónapon át. Azok alapján, amilyen hisztériát levágott Malfoy a hippogriff vágta seb miatt, Harry biztos volt benne, hogy Malfoy szétkürtöli a támadást, amint elmúlik a kezdetleges szégyenérzete. Döbbenten látta, hogy a fiú másnap megjelent az órákon, és a zsarolás hiánya pedig egyenesen letaglózta. De mostanában észrevette, hogy sápadtabb és aggodalmasabb. Úgy gondolta, hogy az emlékek hamar ráveszik Malfoyt, hogy mindent kitálaljon.


- Harry?


Harry Hermionéra mosolygott. Ők ketten voltak az egyedüli griffendélesek haladó bájitaltanon, és épp visszatértek a klubhelyiségbe, hogy tanuljanak a váratlan szabadidejükben.


- Dumbledore látni akar.

- Történt valami?


Harry megvonta a vállát.


- Valószínűleg csak azt akarja, hogy mentsem meg a világot. Megint. – mondta rosszmájúan – Elvégre, én vagyok Potter. Harry Potter.


Hermione felnevetett.


- Örülök, hogy Ron nincs itt. Sosem érti meg a mugli utalásainkat, és ha el kell magyarázni már nem is olyan vicces.


Harry elmosolyodott, és azon töprengett vajon lesz-e lehetősége elköszönni… vagy azonnal őrizetbe veszik.


- Légy türelmes vele ’Mione. Megéri.


A lány kíváncsian nézte.


- Persze, hogy megéri Harry. Biztos vagy benne, hogy nem tudod, miért akar látni az igazgató?

- Bármi lehet – hazudta – Találkozunk később, rendben?

- Persze.


Elhagyta a tornyot és anélkül, hogy húzta volna az időt, megindult a vízköpő-szörny szobra felé.


- Csótány-csokor – adta meg a levélben leírt jelszót. Felsétált a lépcsőkön, majd be az Igazgató irodájába, és cseppet sem lepődött meg azon, hogy ott találta Malfoyt és Pitont.

- Harry, kérlek foglalj helyet – intett Dumbledore a Malfoy melletti székre – Azt hiszem tudod miért vagyunk itt.


Harry bólintott.


- Én… megerőszakoltam Malfoyt, és örülök, hogy ő mondta el, mert ha ő nem tette volna, akkor én teszem meg.


Dumbledore komolyan nézett rá.


- Nem kétlem, hogy ez súlyosan nehezedik a lelkedre. Tudtam, hogy valami bánt, de olyan jó lettél az okklumenciában – mindketten – hogy nem tudtam kideríteni, mi nyomaszt ennyire. Örülök, hogy végre kiderült.

- Én is – értett egyet Harry – Lesz per, vagy mehetek egyenesen Azkabanba?

- Így vonz a börtönélet, Potter? – kérdezte Piton a Malfoy melletti másik székről. Harry elvörösödött.

- Nem. De bűnös vagyok. Amit Malfoyjal tettem… megérdemlem, bármit kapok is.


Dumbledore megrázta a fejét.


- Nem lesz semmiféle bebörtönzés, Harry. Mr. Malfoy nem azért van itt, hogy vádat emeljen ellened.


- Mi? – meredt rá Malfoyra Harry – Mi folyik itt?

- Megmondtam, hogy nem hibáztatlak Potter.

- De… de itt vagyok. Miért vagyunk itt? – Malfoy csak le akarja járatni Piton és Dumbledore előtt? Ez elég jelentéktelen, szánalmas dolog lett volna, de végül is Malfoyról volt szó.


- Komplikációk léptek fel.


Harry Dumbledore-ra nézett. Mégis miféle komplikáció? Oh, Merlinre, csak nem fertőzte meg Malfoyt valamiféle nemi betegséggel? Nem kéne már előbb szexelni ahhoz, hogy átadhasson valamit? De végül is bármit elkaphatott egy vécéülőkéről, nem? A francba. Dudley. Dudley bármit hazahozhatott. A rohadt életbe, megfertőzte Malfoyt valamiféle mugli kórral, és most mindkettejüknek mugli specialistához kell járniuk majd, és Malfoy fel s alá fogja rugdosni a seggét ezért.


- Potter én Progenitor vagyok.


Szóval egy valóban egy betegség volt. De legalább nem tűnt muglinak.


- Azt meg tudják gyógyítani nem?


Dumbledore felnevetett, Piton elvigyorodott, míg Malfoy csak a szemeit forgatta.


- Idővel elmúlik – mondta szárazon.


Harry megkönnyebbült.


- Remek. Örülök, Malfoy. Akkor elfelejthetjük, ami történt, nemde? Visszatérhetünk az eredeti tervhez?


Malfoy dühödten rámeredt.


- Potter te idióta, terhes vagyok.

A következő rész tartalmából:

- Szenvedély – szólalt meg hirtelen Harry.

- Mire gondolsz?

- Egyszer hallottam Hermionét Lavenderrel beszélgetni, mikor Madam Pomfreytól jöttem vissza egy összecsapásunk után. Lavender azt mondta megszállott, szinte szenvedélyszerű a kapcsolatunk. És Hermione egyetértett, majd azt mondta, hogyha egyszerűen csak kefélnénk, kevesebb lenne az erőszak...