Az eredeti történetet ami angol megtaláljátok ezen a címen: http://www.skeeter63.org/~dayspring/sdm.htm  Az író pedig: Dayspring.

A karácsonyi szünet alatt történt, abban egészen biztos volt. Kétségei és fenntartásai korábban is voltak, de már pár nappal a Roxfortból való hazajövetele után az ügy ténnyé szilárdult, és szinte fejbe vágta.


Tekintve, hogy tizenhét éves volt, nagykorú, egyértelművé volt, hogy tavasszal elhagyja a Roxfortot, és azt is, hogy az apja magával viszi a Halálfalók Éves Karácsonyi Ünnepére. Három nap. Három napig hallgatni a sikolyokat, vérben és más testnedvekben fürdeni, érezni a mellekből élve kitépett szívek elhaló pulzálását… látni, ahogy gyerekeket erőszakolnak meg… gyerekeket és nőket megerőszakolni, akik a saját gyermekeik életéért könyörögtek… és olyan dolgokat tenni, amin a valódi érzelmek egy életen át való elrejtése segítette csak túl.


A negyedik napon ő és az apja hazahoppanáltak. Az apja a hálószobába vonszolta magát, fáradtan, elégedetten. Ő a fürdőszobáig vonszolta magát, ahol tiszteletét tette a porcelán Istennőnek, majd zokogni kezdett.

Gondolt az öngyilkosságra is, de az egész ötlet valahogy szívásnak tűnt.


Ekkor történt, hogy Draco Malfoynak egy Tervre volt szüksége. Képtelen és nem is lesz Halálfaló. Nem mintha érdekelték volna egy szemernyit is a muglik vagy a sárvérűek – csak pazarolták a helyet, de a francba is, csakúgy, mint a Halálfalók 90%-a, véleménye szerint – és senki sem vette a fáradtságot, hogy ízekre tépje őket. Ugyanakkor, a Sötét Nagyúrnak is megvoltak a maga pillanatai… Ami egy egészen más ügy volt. A Sötét Nagyúr ocsmány volt és ijesztő, és… és ő nem szerette, ahogy a férfi nézte. Mintha a mugli áldozatok egyike lenne. Mintha Dracót is az oltáron, a Nagyúr furcsán kígyószerű farkára felnyársalva szerette volna látni. Az túl vékony volt, és volt benne egy furcsa S-alakú csavar, amin a makk holmi gomba módjára ült. Sötét Nagyúr vagy sem, nincs az az Isten, hogy az valaha is felmenjen benne. Soha. Semmiképp. Se Imperio, Cruciatus vagy Avada Kedavra nem fogja rávenni, hogy elfogadja a Sötét Nagyúr vékony gombáját sem a szájában, a hátsójában, vagy bármely egyéb lehetséges testnyílásában.


Vagyis három lehetősége maradt: meghal, elbújik, vagy átáll a másik oldalhoz. A meghalást már így is kilőtte. Még nincs elég ember, aki emlékezne majd rá. Meghalni, hogy aztán pár éven belül elfeledjenek, egész egyszerűen pazarlás lett volna. Elbújni lehetetlen volt: vérrokona volt a Sötét Nagyúr jobb kezének – egy egyszerű bűbáj úgy megvilágítaná, mint az Északi Csillagot. Átállni a büszkén hülyék oldalára – nem volt épp vonzó választás, de a legtöbb esélyt ez nyújtotta.

De szüksége volt egy erőteljes, hihető indokra az átálláshoz, egy olyan érvre, amit a másik oldal fenntartások nélkül elhinne. Nem szándékozott ugyanis a hátralevő életét árgus és kételkedő pillantások kereszttüzében leélni. Merlinre, az első tizenhét év így is elég volt.


Hmm. Eljátszhatná, hogy reménytelenül szerelmes Harry Potterbe. Horkantás. Vagy mondjuk Potter sárvérű kis pincsikutyájába. Na jó, ettől az ötlettől a vécébe okádott. Kijelenthetné, hogy Lucius egész életében kihasználta, ezzel szerezne pár szimpátia pontot. De akkor valószínűleg azt akarnák, hogy beszéljen róla, elpanaszolja és elsírja nekik tragikus végzetét. Mintha többet akarna velük beszélni, mint amennyi feltétlenül szükséges. A fenébe is, lennie kell valaminek, ami elég hiteles ahhoz, hogy elhiggyék, mindent feladott, de nem igényel folyamatos figyelmet!


Aztán Draco Malfoy elmosolyodott, amint egy tündérfényként ragyogó Terv kezdett kibontakozni az agyában. Egy kifogástalan Terv. Egy tökéletes Terv.

Letusolt, majd Lucius privát könyvtárába sietett.

Figyelmeztetések: Lásd a Prológusban(!!!),Durva nyelvezet. Ebben a fejezetben komoly (nemi) erőszak van eredetileg, de tekintettel az olvasóközönség korára, kivettem.
Eredeti Cím: Chapter One: The Boy- Who- Raped
Megjegyzések: Ez egy fordítás, Dayspring művéből.

Harry Potter megitta tökleve maradékát, elköszönt a barátaitól, majd elhagyta a Nagytermet, hogy letöltse a büntetőmunkáját. A francba Malfoyjal és a talpnyalóival. Crak elgáncsolta Hermionét, Draco röhögött, a következő pillanatban pedig Harry arra eszmélt, hogy McGalagony szétválasztja, majd büntetőmunkára ítéli őket Friccsel. Szomorú volt belegondolni, hogy bár hét évet töltött el a Roxfortban, többször kiállt Voldemort ellen, és túlélte, mégis úgy táncolt, ahogy Malfoy fütyült. Amellett, hogy ő volt a Kis Túlélő, és Voldemort kedvenc célpontja, valahogy a nagy kavarodásban még Malfoy is a szajhájává tette. És még csak nem is profitált a jóból, amivel az járhatna. Lehet, hogy Malfoy egy szemét dög, de egy vonzó szemét dög volt, és csakúgy, mint Harry mindkét nemmel kufircolt. Már nem mintha Harry olyan gyakran kufircolt volna. Na jó, egyáltalán nem kufircolt még. Nos, nem minden értelemben, de mindenesetre mindkét oldallal smárolt már, bár még senki sem tudta ledönteni a lábáról.


Lépteket hallott maga mögött, és a szeme sarkából megpillantotta a tej-szőke fiút. A két fiú némán sétált be büntetésük helyszínére.


- Pálcát – parancsolta Frics, és ők átadták neki. – Takarítani – utasította, és kinyitotta egy tartalék-tároló ajtaját. Mrs. Norris fújt egyet, majd becsukódott mögöttük az ajtó.


A szoba tele volt pókhálóval. Harry levette a talárját, felkapott egy seprűt, majd elkezdte lesöprögetni a polcok tetejét. Malfoy pedig, ahogy látta, felkapott egy vödröt és egy rongyot, majd a szoba másik felében kezdett dolgozni.


- Bájos egy házimanó lennél – hallotta magát Harry, és meglepődött, hiszen úgy tervezte, tudomást sem vesz a másik fiúról.

- Auta miqula orgu – motyogta Malfoy.

- Mi?

- Pofa be, Potter.


Valami megszakadt Harryben, és anélkül, hogy végiggondolta volna, érezte, ahogy megindul Malfoy felé, és nekinyomja a polcoknak.


- Vegyél rá.


Malfoy ellökte magától.


- Már így is elég bajban vagyunk. Menj csak vissza oda ahol voltál, hogy előbb kijuthassunk.


- Most meg utasítgatsz, mi, Malfoy?

- Kopj le Pot…


Harryt elöntötte a pánik, ahogy teste előre dőlt, ajkait Malfoyéhoz nyomta, nyelve pedig betört a meleg, nyitott szájba. Teste alsó felét nekinyomta, és elég egyértelműen nekidörgölte Malfoyhoz. Mi a franc?!


Az első gondolata az Imperius volt, és megpróbálta legyűrni, mint ahogyan azt az órákon tette. Ugyanakkor, bármit tett is, semmi sem állította meg abban, hogy feltépje Malfoy ingét. Semmi sem akadályozta meg abban, hogy fejbe verje, amikor Malfoy harcolt ellene. Semmi sem állította meg abban, hogy a dermedt diákot a földre szorítsa, és leráncigálja a nadrágját. Semmi sem állította meg abban, hogy kioldja a saját sliccét, és…


Mire Harry már azt csinált amit csak akart, Malfoy már csak nyöszörögve feküdt alatta. A rosszullét kerülgette, ahogy lemászott Malfoyról.


- Malfoy – suttogta. Gyengéden átfordította, és tekintete egy döbbent szürke szempárral találkozott.

- Miért? – kérdezte Malfoy rekedt hangon.


Az üvöltés miatt, gyanította Harry. Mindenki üvöltése miatt.


- Ez… nem én voltam. É… én megpróbáltam megállni. Komolyan. Én nem tennék- - Merlinre, képtelen lennék…

- De megtetted.


Harry megrázta a fejét, és próbált tovább tagadni.


- Nem. Én… nem. Valami kiváltotta ezt. Imperius vagy… - a szavai elakadtak, ahogy bevillant neki valami – Te! Ezt te tetted!


Malfoy még inkább elsápadt. Szürke szemek villantak rá.


- Mit tettem én, Potter? Megerőszakoltam magam?

- Igen! Úgy értem, nem, de… de mondtál valamiféle varázsigét, nemde? Hallottam, hogy motyogsz valamit, és utána… képtelen voltam megállni. Képtelen voltam. Mit mondtál? Mit tettél!?

- Nem varázsige volt – a hangja dühödt suttogás volt, ami illett az arcán csillogó nedves csíkokhoz. Sírt. Elérte, hogy Draco Malfoy sírjon – Egy tünde nyelvű sértés volt csupán. Auta miqula orqu. „Menj csókolj meg egy orkot”. Én… én önálló tanulmányokat folytatok a Tünde Mágiáról. Néhány- gondolatot – egyszerűen könnyebb tündéül mondani. Én nem… nézz rám Potter. Ez olyasmi, amit magammal tennék? – azzal kinyújtotta vérző, felduzzad kezét.


Harry összerezzent.


- Egyszerre csak egyet. El kell vinnünk téged a Gyengélkedőre.

- Mi, nem csinálunk semmit – sziszegte – Te már eleget tettél.


Harry letörten bólintott.


- Akkor én megyek Dumbledore irodájába. Úgy hallottam Azkaban igazán bájos az évnek ebben az időszakában – tette hozzá szárazon. Odasétált az ajtóhoz, abban reménykedve, hogy azon nincs időzítő, és nem kell megvárniuk, amíg Frics visszajön.

- Várj. Nem mászkálhatunk ilyen külsővel – mutatott rá Malfoy, miközben lassan talpra állt, és Harry rádöbbent, hogy egyikük sincs teljesen felöltözve.


Te jó Isten. Hányszor erőszakolta meg Malfoyt? Hányszor próbált Malfoy elmászni, és hányszor rángatta vissza, hogy újra erőt vegyen rajta? Végignézett a vékony testen, összehasonlítva a sajátjával. A sérülések már kezdtek alakot ölteni.


Vértől és kosztól sötét karmolások. Egy púp a sápadt homlok közepén, ami beigazolta félelmét, miszerint Malfoy fejének ritmikus földhez vagdosása nem csak egy rossz álom volt. Harapásnyomok… Igen, volt egy seb a rúgástól. Valószínűleg egy törött borda, a zúzódásos bőre alatt.


Harry addig bámult, amíg Malfoy kezei el nem takarták testét. Felnézett, de a szürke szemek a földre szegeződtek a szégyentől és megaláztatástól.


Harry hányni akart.


Felöltözött, majd belesegítette Malfoyt a rongyokba, ami a ruháiból maradt. A Mardekáros fiú talárja elrejtette a sérülések többségét. Harry megint az ajtó felé nyúlt. Malfoy megint megállította.


- Potter.


Várta az átkozódást, a vádaskodást.


- Ez nem… te voltál.

- Nem, nem én voltam – értett egyet Harry, miközben azon tűnődött, nem hiányzik-e valami Malfoy szavaiból. Sokk alatt volna? Vajon el tud menni egyedül a Gyengélkedőig? Talán segítenie kéne, és csak aztán menni Dumbledore irodájába.

- Hogy érzed, megteszed majd megint?


Harry vadul megrázta a fejét. Előbb kasztrálja magát, mintsem hogy ilyesmi még egyszer előfordulhasson. Lennie kell egy varázsigének, ami meggátolja a férfit abban hogy…


- Akkor felejtsük el. Te nem teszed meg újra, én meg nem mondok semmit.


Egy szikrányi reményt érzett magában. Ami aztán kialudt.


- Orvosi segítségre van szükséged, Malfoy. Én… te megsérültél – volt ugyan alapvető gyógyítási képzése, de nem ilyesmire. Valószínűleg voltak… belső sérülések.


Malfoy vállat vont.


- Megmondom Madam Pomfeynak, hogy nem tudom, ki támadott meg, miután visszafelé mentem a közös büntetőmunkáról, és hogy a folyosón történt.

- Miért? – kérdezte Harry. Ezzel végleg eltűntethetné őt az életéből. Nem ezt akarta? Vagy Malfoy netán…

- Komolyan azt hiszed, hogy szeretném, hogyha az emberek megtudnák, hogy te erőszakoltál meg? Hogy képtelen voltam megvédeni magamat veled szemben? Hogy képtelen voltam megállítani, hogy… Nem. Mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha elfelejtjük, ami történt. Feltakarítjuk ezt a rohadt szobát, és visszakapjuk a pálcáinkat. Aztán visszamész a klubhelyiségedbe, panaszkodsz egy sort a büntetőmunkáról, majd lefekszel. Ennyit kell tenned.

- De nem kéne, nem is tudom, kiderítenünk, mi történt? Valaki vagy valami kényszerített az akaratom ellenére – vetette ellen Harry – Tudni akarom mi volt.

- Szarok rá, hogy mit akarsz Potter! Itt én vagyok az áldozat. Engem fognak kiröhögni és nevetségessé tenni, ha ez kiderül. Az apám… A francba! Tartozol annyival, hogy tartod a szádat!


Harry lehajtotta a fejét. Malfoynak igaza volt. Tartozott Malfoynak. De…


- Tudnom kell, hogy veszélyes vagyok-e más diákokra. Mi lett volna, ha Hermionéval vagy Ginnyvel…

- Szóval az rosszabb lett volna, ha őket erőszakolod meg, nemde? – sziszegte dühödten Malfoy.

- Nem! Nem így értettem.

- Akkor mégis hogy értetted? – Harry elfordította a fejét – Jobb, ha egy srácot erőszakolsz meg, mintha egy csajt? Jobb, ha egy mardekárost erőszakolsz meg, mintha egy griffendélest? Jobb ha egy ellenséget erőszakolsz meg, mint egy barátot?


Harry zavarodottan a falhoz vágta az öklét. Nem is érzett fájdalmat, ahogy Malfoy ijedten megugrott. Malfoy most már valóban és eléggé félt tőle. Ez boldoggá kellett volna hogy tegye.

De nem tette.


- Te ülj csak le, én befejezem a takarítást. – Ennél nagyobb koszt és kevesebb eszközzel is feltakarított már a Privet Drive-on.

- Azt hiszem, inkább állok. – suttogta Malfoy.


Harry arca eltorzult, majd takarítani kezdett.

Draco az éjszakát a Gyengélkedőn töltötte. A történetét, miszerint a folyosón támadták meg, előadta Pomfeynak, Pitonnak és Dumbledorenak. Kapott gyógyító és altató főzeteket, a társainak pedig azt mondták, hogy idegösszeroppanást kapott, amikor házimanó-jellegű munkát kellett végeznie.


Az altató bájital ellenére Draco korán ébredt, és figyelte a felkelő Napot, ami őszintén remélte, számára egy egészen új világra virradt.

A Griffendél toronyban Harry Potter azt mondta a barátainak, hogy fáradt, majd egy hosszúra nyúlt forró tusolás után ágyba feküdt. De képtelen volt elaludni, és miután mindenki lefeküdt, kiszökött a hálókörletből, fel a torony tetejében lévő elhagyatott szobába. Behunyta a szemeit, és egyetlen könnycsepp futott végig az arcán, ahogy megállapította, ő többé nem csak a Fiú, aki Túlélte, hanem a Fiú, aki Megerőszakolt Valakit.

Ezt Voldemort tervelte ki? De miért vonta bele Malfoyt? Ha morálisan akarná romba dönteni, Hermione, Ginny vagy akár Ron lett volna a célpont. Vagy csak ki akarta csapatni, és de Malfoy büszkeségével nem számolt. Valószínűleg, amint kitudódna, hogy Malfoy nem vádolta meg, kapna egy baglyot az apucijától. Erről kellett, hogy szóljon!

Ugyanakkor, lehet, hogy talán nem is Harry volt a célpont, hanem Malfoy. Talán valaki Malfoy után hajtott. Az iskola többsége utálta, és a mardekárosok között állandó hatalmi harcok dúltak. Talán valaki Harryt használta fel bosszúból.

Vagy talán Harry használta fel Harryt, bosszúból. Valóban mindent megpróbált, hogy leálljon? Volt akár egy szemernyi rész is benne, ami élvezte Malfoy alárendeltségét, a sikolyait, a könnyeit? Malfoy volt az ellenség. Talán valami benne elhatározta, hogy helyre rakja Malfoyt, hogy megalázza, megtörje…

Harry figyelte a felkelő Napot, és azt kívánta, hogy bárcsak ne a mára, hanem a tegnapra virradt volna.

Naiare: Draco Malfoy Megmentése

Naiare: Draco Malfoy Megmentése : 1. fejezet 1. fejezet   2008.12.20. 19:20